Három éve már, hogy otthagyta a munkahelyét, vagy ahogy ön mondja: a harmincas éveiben nyugdíjba vonult. Hivatalosan persze nem, mert nincs meg a minimális szolgálati ideje nyugdíjhoz, viszont azóta csak akkor dolgozik, amikor kedve tartja. Bejöttek a számításai?
A megtakarításaim hozamának egy részéből képes vagyok megélni, és emiatt nem vagyok bevételkényszerben, ha nem akarok egy percet sem dolgozni éveken át, akkor nem is kell. Eddig sokkal jobban alakult az emberkísérlet, mint számítottam rá. Attól emberkísérlet, hogy nem tudom előre, hogy biztosan kitart-e a pénzem úgy, ahogyan becslem. Innen nézve nagyon szerencsés is voltam, a pénzügyi piacon kegyesek voltak hozzám, a befektetések jól fialtak, tovább értékelődött fel a vagyonom, szóval biztosabb lábakon áll a modell.
De plusz bevételekre is szert tudtam tenni, a 30as nyugdíjas FB-oldalból és blogból ki tudott alakulni egy olyan dolog, amely szemmel látható bevételt termel. Csak ez ki tudna nőni akkora vállalkozássá, amely eltartana 2-3 embert is, de egyelőre nem akarom, hogy ilyenné váljon. Pénzügyi képzésnek beillő előadásokat tartok havonta egyszer, ezeket magam hirdetem meg a Facebookon. De hívnak cégek is, például nemrég egy vállalat vaskos jutalmat osztott a dolgozóinak, és felkért, hogy tartsak fejtágítást, mit kezdhetnek az ölükbe hullott pénzzel.
Magánszemélyek is megkeresnek, egyéni pénzügyi tanácsadást várnak tőlem. Javarészt módosabb emberek jelentkeznek, olyanok, akik belátható időn belül, például 5 év alatt el tudnák érni az anyagi függetlenséget, a korai nyugdíjba vonulást, de nincs meg az a pénzügyi fegyelmük, tervezőképességük, nem ismerik annyira a lehetőségeket. Nemcsak azt, hogy mibe érdemes befektetni, hanem hogy hogyan érdemes ezt tenni, miért érdemes mondjuk önkéntes pénztárba belépni, hogyan működik a tartós befektetési számla (tbsz), stb. De volt olyan személy is, aki rendszeresen többet költ, mint amennyi jövedelme van, rohamosan adósodik el, és kért, hogy segítsek abban, hogyan tud ezen úrrá lenni.
Mennyi pluszbevétel jön a Facebookon hirdetett előadásokból?
2-3 ezer forint a jegyár. Egy ilyen előadáson kezdetben 100-150-en voltak, de most már 300-400 ember vesz részt. Bruttóban 800 ezer-1 millió forint a bevétel. Ebből lejönnek az adók, terembérleti díj, banki költség, de nagyjából a fele nettóban megmarad.
Azt mondja, a nyugdíjazást nem semmittevésként, hanem lehetőségként fogja fel. Nemrég például elvégzett egy Java-fejlesztői képzést.
A csapból is az folyik régóta, hogy informatikai munkaerő hiány van. Emellett nagyon szimpatikus volt nekem, ahogy kiépültek a programozóképzések. Vonz, hogy én is például egy 4 hónapos pénzügyi képzést tartsak, vagy 1 éves tanfolyamot esti képzésen, mert szeretem átadni a tudást. Úgy voltam vele, már csak azért is kipróbálom, hogy valóban úgy van-e, ahogyan lefestik magukat, vagyis hogy ha valaki semmit nem tud a programozásról, akkor is képes elvégezni egy ilyen képzést, és 4 hónap alatt eljut egy olyan szintre, hogy egy cég felveszi junior programozónak. A Green Fox Java-programozó képzését végeztem el.
Amikor a vége felé járt már a tanfolyam, naponta két kapcsolatfelvétel történt meg fejvadászok részéről, külföldre és idehaza is akartak vinni programozni. Tudtommal az osztálytársaim többsége is elhelyezkedett már.
Nem volt nagy a kísértés, hogy megszakítsa a kísérletet és beüljön dolgozni napi sok órában egy informatikai fejlesztő cégbe?
De, lelkes is voltam, hogy elmegyek egy céghez mondjuk egy évre junior programozónak, hogy kipróbáljam, milyen az, megállnám-e a helyem az informatikában. De a tanfolyam alatt kiderült, hogy gyerekünk lesz. Júliusban végeztem a képzésen, a kisfiunk szeptemberben született meg, és úgy voltam vele, hogy ha már sikerült ezt az életformát megvalósítani, hogy annyit vagyok otthon a gyerekemmel, amennyit akarok, akkor őrültség lenne pont most bevállalni egy olyan munkát, amely teljes embert, mindennapi bejárást kíván a munkahelyre. Majd talán később.
Egy Facebookra kitett ábra szerint ingatlanban parkoltatja a vagyona kb. 1 százalékát, és egy budapesti lakása van. Ebből kiindulva valahol 2-300 millió forintra tehető az az összeg, amivel ön nyugdíjba vonult. Így azért nem olyan nehéz hátradőlni.
Átlagbérből is meg lehet valósítani a korai nyugdíjba vonulást, de ahhoz nagyon le kell vágni a költségeket, és olyan színvonalon kell élni, ami a legtöbb ember számára remeteéletet jelent. Ez havi pár tízezer forint kiadás, csak hát a legtöbben nem arra vágynak, hogy havi pár tízezerből húzzák meg magukat. Ma Magyarországon szerintem – attól függően, hogy ki mennyire hajlandó aszkétaként élni, vagy inkább választja a kényelmesebb létet – a korai nyugdíjazáshoz 30-300 millió forintra van szükség. Én is ebben a tág sávban vagyok, de ennél pontosabb számot nem akarok elárulni.
100 millió felett?
Nem mondom meg. De az ingatlan jelentős részben hitellel van finanszírozva, az ábra pedig a nettó vagyon megoszlását mutatja. Tehát ha egy ingatlan 20 millió forintba kerül, de 11 millió forint hitel kellett a megvásárlásához, akkor 9 millió forint a nettó – az ábrában 1 százalék körüli súllyal szereplő – ingatlanvagyon. De ez, hangsúlyozom, nem a személyes példám, mert nem szeretnék többet mondani a saját vagyonomról.
Aki mondjuk 300 millió forintnyi vagyont tűzött ki maga elé, az azt jelenti, hogy évente 10 millió forintra teszi a saját megélhetési költségét, vagyis havi durván 800 ezer forintra. Ez sokak számára borzasztóan nagy pénz, sokan úgy tekintenek erre, hogy ebből luxuséletmódot is lehet folytatni. Ugyanakkor sok olyan emberrel is találkoztam már, akik úgy vélik, hogy nem tudnának megélni havi 800 ezer forintból.
Azért mégis csak lehet olyan olvasata az ön történetének, hogy Takács Szabolcs könnyen ment nyugdíjba 100-200 millió forintból. Ez nem más, mint amikor egy multimilliomos ember kiszáll a mókuskerékből és kényelmesen él.
Tudom, bicskanyitogatónak hangzik, de 100 millió forintot összespórolni nem olyan nehéz, mint azt sokan gondolják. A kérdés, hogy milyen időtávon gondolkodsz. Ha mondjuk 50 év alatt akar összehozni valaki 100 millió forintot, akkor a kamatos kamat miatt havi pár tízezer forintot elég lehet félrerakni és befektetni. Akár még sokkal kevesebbet is. Az emberek közül sokan nem szeretnek 50 éves időtávban gondolkodni, mert ennyi idő alatt annyi minden történhet. Az infláció, a válságok, a háborúk természetesen abszolút valós kockázatokat hordoznak, de ha ezektől való félelmünkben el sem kezdjük azt a takarékos életmódot, amelyet szeretek népszerűsíteni, akkor az esélyét sem adjuk meg, hogy sikerüljön.
Nézzük, milyen életszínvonalon él. Van autója?
Igen.
Saját lakásban él?
Nem. A meglévőt kiadom és bérlek olcsóbban egy másikat.
Csak azért, mert így jobban jön ki?
Igen. Egy közepes nívójú ingatlan kiadásából felső kategóriás helyen lakom.
Étterem?
Ritkán járunk. Mondjuk kéthavonta egyszer. Inkább magunkra főzünk.
Barátokkal sörözni?
Szintén nagyon ritkán. Inkább meghívjuk őket magunkhoz, főzünk és megvesszük a sört a boltban.
Takarítónő?
Nincs. 2-3 évvel ezelőttig volt takarítónk, de amikor nyugdíjba vonultam, akkor azt mondtam, hogy ez felesleges, úgyis többet vagyok otthon, szóval szívesen vállalom a rám eső részt a takarításból. Most azonban, hogy megszületett a gyerekünk, gondolkodunk, hogy talán újra felfogadunk takarítani valakit, mert egy gyerekkel van teendő bőven. A költségvetésbe belefér és le tudna venni terhet a vállunkról.
Mennyire húzza meg magát?
Nehéz erre válaszolni, annyira különbözőek az emberi igények és az élethelyzetek. Ami az egyiknek luxus, az a másiknak természetes. A bevételeimhez képest szinte mindig takarékos életet éltem, a nyugdíjba vonulásom óta pedig még kevesebbet költök.
Ezeket megtalálni nem egyszerű, de lehetséges. Sok példát tudnék mondani. Mosható pelenkát használunk, szinte csak csapvizet iszunk, alig járunk étterembe vagy kocsmába, ha bort veszünk, akkor nem palackos tételeket választunk, hanem termelőktől vásárolunk többliteres kiszerelésben. Szeretek azzal kísérletezni, hogy mi az, amiről le tudok mondani úgy, hogy a boldogságszintem ne csökkenjen. Az autóról is megpróbáltam, két hónapon át autó nélkül éltem, mindenhova tömegközlekedéssel, biciklivel vagy gyalog jártam, és nem okozott gondot. Meg is hirdettem az autómat, volt is rá vevő, érzelmi okból mégis visszatáncoltam, kötődöm ehhez az autóhoz. Lehet aztán, hogy pár év múlva megint megpróbálom eladni.
Nem nagy a kísértés visszatérésre? Sok tízmillió, vagy akár 1-2 százmillió forinttal ment el nyugdíjba három éve, azóta jöttek plusz bevételek, csak a havi egy előadásból megvan a havi nettó 3-500 ezer forint, szóval lehetne a korábban gondoltnál is kényelmesebb életet élni. Nem enged a mértékletességből?
Az előadások bevétele váratlan bevétel, és csábít is arra, hogy emeljek az életszínvonalon. De eddig sikerült ellenállnom. Most, hogy született egy gyerekünk, gondolkodunk, hogy vegyünk egy nagyobb, kényelmesebb házat vidéken. Pénzügyileg persze megengedhetnénk magunknak, hogy Budapesten vegyünk házat, de ár-érték arányban többre tartom a vidéki életet. Zöldség-, gyümölcstermesztéssel, állattartással, részleges önellátással is kacérkodunk.
A felesége belenyugszik ebbe a lemondásba, a puritán életformába?
Szerintem mi nagyon messze vagyunk a puritánságtól, de persze nézőpont kérdése. A családban voltak a legnagyobb nehézségeim abban a tekintetben, hogyan reagálnak, mennyire fogadják el ezt az életvitelt. Amikor például kiderült, hogy babát várunk, a feleségem pénzügyi gondolkodása megváltozott, sokkal óvatosabbá vált, jobban nyomasztották azok a kérdések, hogyan alakul a család pénzügyi élete. Ez számomra meglepetés volt. Mostanában például időnként vitázunk azon, hogy kell-e új gyerekülés vagy sem. Ismerősöktől kaptunk használt cuccokat, sok olyat is, ami kicsit viseltes már, de szerintem még tökéletesen teszi a dolgát. Szerinte nem.
Most még kicsi a baba, de ha óvodás- és iskoláskorba kerül, akkor jóval többet kell rá költeni. Magánóvoda, magániskola? Budapesttől 100 kilométerre is lesznek ilyenek?
Ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk. A mostani fejemmel azonban úgy gondolom, ki van zárva, hogy a gyerek drága magánóvodába és -iskolába járjon. És ennek csak részben vannak anyagi okai.
Ennyire határozottan kitart egy három évvel ezelőtt felállított, akkori körülményekkel számolt modell mellett?
Nem, szeretném rugalmasan kezelni azt a szabályrendszert, attól függően, hogyan alakul a vagyon. De mint mondtam, nem csak spórolás miatt zárom ki mostani fejemmel a felkapott magánovit, magániskolát. Ugyan nincs túl jó véleményem a magyar oktatási rendszerről, de hogy ki mennyire lesz tehetséges, életrevaló, mennyire lesz boldog az életben, az szerintem sokkal inkább függ attól, hogy mennyire meleg és szeretetteljes szülői környezetben nőtt fel. Ha időt, szeretetet, odafigyelést kap a gyerek tőlem is meg az édesanyjától is, azzal szerintem sokkal többet tehetünk érte, mint egy magániskolával. Érdemes erről elolvasni például ezt a tanulmányt.
Három évvel ezelőtt, amikor elindult az emberkísérlet, a mostani feleségével már együtt élt?
Igen, és sokat biztatott, hogy vágjak bele. Egyenrangú kapcsolatban élünk, a klasszikus háztartásbeliség is megoszlik kettőnk között, de a háztartás pénzügyi terheinek az előteremtése is. A főzésből, takarításból, mosásból, mosogatásból ugyanannyira veszem ki a részem, mint a párom, ő viszont a családi költségvetés megteremtéséhez ugyanannyival igyekszik hozzájárulni, mint én. Az, hogy ki hogyan, milyen forrásból teremti elő a rá eső részt, az mindenkinek a saját dolga. A párom ezt munkával, klasszikus munkaviszonyból teremti elő, én pedig az alapmodell szerint tőkejövedelmekből. A saját hobbiprojektjeim bevételei növelik a tőkét, így jó esetben növekednek a tőkejövedelmek is.
A felesége nem vágja a fejéhez, hogy ön napi 2-3 óra foglalatossággal – a befektetések menedzselése ennyit tesz ki egy korábbi nyilatkozata szerint – előteremt ugyanannyi pénzt, mint amennyit ő azzal keres, hogy minden nap 8 órát tölt a munkahelyén? Nem érezteti, hogy ez nem fair?
Nem, szereti a munkáját. Beszéltünk róla, hogy az is lehet, hogy nem fog itthon maradni a fiunkkal 3 éven át, lehet, hogy korábban vissza szeretne menni a munkahelyére. Ha nem is 8, akkor 4 vagy 6 órában.
Ön hol végzett?
Külkereskedelmi főiskolán tőzsde-pénzintézet szakirányon, utána a Bankárképző/EFFAS befektetéselemzői diplomáját szereztem meg. Ez után a tőzsdei-pénzügyi szakportálnál, a Portfolio.hu-nál helyezkedtem el, hat év után váltottam és a KBC Securities-KBC Equitas értékpapír-kereskedő cégnél töltöttem el szintén közel hat évet. Aztán egy évet a Bankmonitor.hu-nál húztam le.
Pénzügyi szektorban mozgott tehát, az ott dolgozók zöme egészen más életvitelt folytat, mint az átlagbérből élők. Nehéz volt visszavenni és az emberkísérlet által megkövetelt életszínvonalra váltani?
Amíg dolgoztam ezeken a munkahelyeken, a vagyonomhoz, jövedelmemhez, pozíciómhoz képest akkor is meglehetősen spórolósan éltem. Persze az átlagemberhez képest többet költöttem, de így sem volt óriási váltás az életvitelben az önkéntes nyugdíjba vonulás. Talán meglepő is volt számomra is, hogy milyen természetes módon történt az átmenet.
Az ingázás költsége, hogy mennyi időt vesz el, illetve mennyibe kerül az üzemanyag vagy a bérlet. Vagy azok a dolgok, amelyeket csak azért veszel meg magadnak, mert bent rohadsz a munkahelyeden napi 8-10 órát, olyasmivel kell foglalkoznod, amit utálsz csinálni – felmérések szerint legalábbis az emberek 60-70 százaléka így van ezzel –, és ezt valamivel kompenzálni akarod, valami miatt jól akarod magad érezni, jutalmazni akarod magad. Megfigyeléseim szerint rengeteg ember egy csomó pénzt költ arra , hogy egy kicsit jól érezze magát abban a 2-3 órában, amely a munkaidő lejárta után szabadidőként a rendelkezésére áll. Szabadulni akarunk a szürke hétköznapokból, beülünk egy drága étterembe, vagy elmegyünk valami egzotikus helyre nyaralni.
A legapróbb dolgokra is lehet gondolni. Például elromlott a porszívónk, ilyenkor a legtöbb ember nem áll neki bújni az internetet, hogy felkutassa, hol lehet megjavíttatni pár ezer forintért, meg elvinni oda, ha úgyis lehet kapni újonnan 15-20 ezer forintért. Vagy az autómban elromlott pár apróság, rágugliztam, megtaláltam a módját, hogyan tudom otthon olcsón megbütykölni. Amikor hajtás van és stresszes vagy, nem is gondolsz rá, hogy magad járj utána. Pedig nemcsak a spórolás miatt teszi ezt az ember, hanem mert például kíváncsi arra, hogy meg tudja-e saját maga javítani az autót, képes-e megoldani olyan helyzetet, amelyet korábban szakemberrel végeztetett el. Kihívás. A főzést a mai napig iszonyúan élvezem. Ha ledolgozol 10 órát egy nap, valószínűleg nem sok kedved van este még nekiállni főzőcskézni, hogy másnap bevihesd a munkahelyedre. De ha van rá időd, olyan örömet tud okozni, hogy elkészítesz magadnak vagy a szeretteidnek egy egészséges, friss ételt, hogy ezért az érzésért is megéri az egész.
Mennyire adott erős lökést az, hogy esetleg utálta a munkahelyeit?
Körülbelül 13 évet dolgoztam összesen, ebből mintegy 10-12 évet nagyon szerettem dolgozni. Mindhárom helyen az utolsó fél év volt talán az, amikor már nem szerettem bejárni. Szóval nem nagyon kellett átélnem, hogy milyen az, amikor huzamosabb ideig nyűg a meló, de azért átestem rajta. És amikor rosszul éreztem magam, nyomban elkezdtem többet költeni.
Akinek van 100-200 milliója, és a havi jövedelme azon a szinten van, mint az öné, azok egy része cégvezető. Ők gyakran azzal indokolják, hogy nem állnak le, hogy dolgozik bennük a teremtés vágya, valamit létre akarnak hozni. Önből kiveszett ez az alkotásvágy?
Nem. Csak több dologban és talán szabadabban élem ki. A 30-as nyugdíjas blogot csinálom, előadásokat tartok, tanácsokat adok, időnként jógát oktatok, besegítek a szüleim vállalkozásába. Az utóbbi két hónapban ott például nagyon intenzíven odatettem magam. De igyekszem azért nem a rabjává válni az említett alkotásvágynak. Azt figyeltem meg üzletembereknél, hogy nem bírják abbahagyni, sosem elég nagy a birodalom, sosem elég a siker. Még akkor sem, ha már csupa szenvedés az ára az egésznek. Mintha nem bírnának leszokni a drogról.
Mindenkinek megvan a maga függősége, magamon azt figyeltem meg, hogy egy ideje nagyon ragaszkodom a szabadsághoz, szinte mindent annak rendelek alá, hogy szabad maradhassak. Vicces, hisz ez valahol szintén egy rabság.
Többen biztosan mondják, hogy könnyű önnek, megvan a tudása ahhoz, hogy forgassa a pénzét. Akiknek nincs ilyen pénzügyi tudásuk, azok mihez kezdjenek?
Olvassanak, tanuljanak sokat. Magyarul is vannak nagyon jó könyvek, amivel lehet képezni magunkat. A közgazdász-képesítés és a pénzügyi szektor ismerete egyébként könnyen tud nagyobb hátrány lenni, mint előny a korai nyugdíjazás szempontjából. Aki például tőzsdei tanulmányokat folytatott, sokszor elhiszi magáról, hogy meg tudja verni a piacot, magasabb hozamot képes elérni, mint az átlagok. Valódi befektetés helyett költséges és kockázatos kereskedésbe kezd, amiben nagyon kevesen tudnak sikert elérni. Ez legtöbbször önámítás. Ha mondjuk valaki figyelmesen elolvassa Warren Buffet több tucat éves befektetői levelét, az lehet, hogy hasznosabb, mint egy pénzügyi mesterképzés. Ott vannak Jack Bogle könyvei, vagy Mr. Money Mustache blogja. Vagy András György könyvei, vagy Sólyomi Dávidtól az Osztalékból szabadon. Ha ezeket valaki alaposan forgatja, lehet, hogy hasznosabb befektetési tudást szív magába, mintha öt év közgazdászképzésen venne részt.
