Furcsa ellentmondásokkal találkozhattak azok, akik szerdán elolvasták a Fidesszel kapcsolatos híreket, majd megnézték Orbán Viktor miniszterelnök brüsszeli sajtótájékoztatóját. Az ellentmondásokat jól illusztrálta a fideszmédia, amely átbukdácsolt saját magán. Egyébként ezt vicces is volt nézni: először állítottak valamit, majd egy pillanatig semmit, majd a korábbi állítás ellenkezőjét, végül azt is megcáfolták.
A furcsa ellentmondás azonban inkább arra vonatkozott, hogy hiába hallhattuk a hírekben azt, hogy Orbán Viktort és a Fideszt felfüggesztette és majdnem kizárta az Európai Néppárt, a miniszterelnök szájából körülbelül az hangzott el, hogy eleve ez volt a terv, a Fidesz szinte tüntetőleg függesztette fel saját magát a Néppártban.
A magyar miniszterelnök nem véletlenül tart magyarul sajtótájékoztatókat, ha Brüsszelben van. Hiába volt a szokásosnál is zsúfoltabban tele a terem külföldi újságírókkal, ezek az előadások nem nekik szólnak, hanem azoknak, akik otthon nézik a köztévét. Orbán ilyenkor szokta elmondani, hogy mi a valósággal szemben álló politikai igazság, mit kell pontosan hinni arról, ami történt.
Azt már megírtuk, hogy a Fidesz számára ez egy kellemetlen nap volt. De nem árt még egyszer elismételni: a Fidesz és Orbán Viktor tegnap komoly áldozatokat hozott azért, hogy bentmaradhasson az Európai Néppártban. A nyílt megalázkodásig pont nem mentek el, az már sok lett volna, de rengeteg politikai tőkét vesztettek. És ugyanez igaz az Európai Néppártra és Manfred Weberre is. Szerdán kiderült, hogy a következő hónapok során a Fidesznek és a Néppártnak nagyobb szüksége van egymásra, mint azt valaha gondoltuk volna.
Szerdán az derült ki, hogy Orbánék csúnyán elmértek két dolgot:
- azt, hogy mennyire figyel Magyarországra a nemzetközi közvélemény,
- és azt, hogy mennyire kínos otthon a Fidesz a Néppárt tagjai közül jópárnak.
Most az derült ki, hogy egyre inkább, és hogy eléggé. A Fideszben azzal számoltak korábban, ami félig-meddig igaz is lett, hogy minden úgy történik majd, ahogyan eddig, és a felkészületlen, félismeretekre támaszkodó, az Orbán-féle birkózós-keménykedős politikát nem annyira értő européerek megnyugszanak majd néhány részletes magyarázattól, amelyet Orbántól hallanak.
Ha most ilyen intenzitása van a Fidesz EP-kampányának, képzeljük el, ha ebben még a Néppárt se akadályozná semennyire. Néppárt nélkül nincs BMW-CEU (így is kérdéses), és a komplett ország Juncker fejével lenne kiplakátolva. Az ország azon részének, amely kevésbé élvezi, hogy a Fidesz mindenkit hülyének néz, sokkal jobb az, hogy a párt a tagja maradt a Néppártnak. Ez ugyanis egyike a kevés ellensúlynak, ami Orbán Viktort még visszafoghatja bármiben.
Korábban megírtuk, hogy a Néppártnak sokkal nagyobb szüksége van Orbánra, mint fordítva. Ez tévedés volt, mert mint kiderült, mindkettőnek szüksége van a másikra. A helyes állítás az lett volna, hogy a Néppártnak sokkal nagyobb szüksége van Orbánra, mint amennyire idegesíti a Néppárt néhány tagját a jelenléte.
Elég ha megnézzük, mennyien érveltek amellett, hogy a Fideszt konkrétan zárják ki. Végül nagyon kevesen, annak ellenére is, hogy ők borzasztó hangosak voltak. A végszavazásban pedig vita se nagyon volt, mindenki elfogadta a Fidesz számára közepesen kínos végeredményt.
Orbán Viktor ezután úgy beszélt a sajtótájékoztatón, mint aki épp most nyert meg egy háborút. Elmondta, hogy egy ennyire sikeres pártot, mint a Fidesz, nem lehet felfüggeszteni, vagy kizárni. Pedig a helyzet azt mutatja, hogy de, fel lehet, hiszen épp ez történt. Az, hogy kilépünk, mielőtt kizárnának, nem azt jelenti, hogy nem lehet minket kizárni.
Nem az történt, amit Orbán mondott, hogy önként visszavonultak, hanem az, hogy a Fidesz mandátumaiért cserébe meghagyták a pártnak a lehetőséget, hogy kevésbé megalázó lezárása lehessen ennek a vitának.
De Orbán számára még nincs minden elveszve. Két hónap múlva EP-választások lesznek, a mostani vita pedig nyilvánvalóan azért lett ilyen félmegoldással lezárva, hogy erre koncentrálhassanak. A választásokon viszont bármi megtörténhet, még az is, hogy a Néppárt nem szerepel valami jól. Sőt, ez a valószínűbb verzió. A Néppártnak eleve kevesebb mandátumot várnak, mint amennyi most van, de még a most vártnál is teljesíthet rosszabbul.
Sőt, lehet, hogy pont ez a félmegoldás lesz az, ami végleg kinyírja Európa vezető pártcsaládját. Régóta beszélnek arról, hogy a viszonylag sok mandátumot váró Macron-féle En Marche nem a jelenlegi liberális pártcsaládhoz, az ALDE-hez csatlakozna, hanem alakítana egy új frakciót. Ebben az esetben pedig az is megtörténhet, hogy azok a pártok, amelyeket Orbán csak baloldalinak és liberálisnak nevezett (miközben nyilván nem azok, de a naphoz képest minden sötét) saját maguktól mennek át Macronhoz. Ebben az esetben pedig az fog történni, hogy ott áll a megtámadott, majdnem kirakott Orbán az EPP közepén, az őt kirakni akarók pedig rég nem tagjai a frakciónak.
A másik opció az, hogy a Néppárt nem szakad, de nem is teljesít igazán jól, ezért Orbánék egyszerűen otthagyják. A választások után ennek úgysincs akkora tétje, addigra már letárgyalták a következő költségvetés nagy részét, és a német politikusokkal is szót lehet érteni máshol. A Fidesz jelenleg valószínűleg erre játszik, és ezt Orbán ki is mondta. A kampányt még végigtolják, aztán elköszönnek, és az erőviszonyok ismeretében csinálnak egy új frakciót. De lehet, hogy addigra a Néppártnak akkora szüksége lesz a Fidesz 13 mandátumára, hogy még ezt se kell megtenni, mert sokkal jobb dealt kapnak a frakció vezetésétől.
Érdemes volt megnézni a kontrasztot is Orbán és Weber között a vita után, mert ebből is sokat megérthetünk arról, hogy mi is történt ma. Orbán ezeket a harcokat látványosan élvezi, ezek azok a kivételes alkalmak, amikor legalább ellenfele akad. A sajtótájékoztatókon a narratíva meghatározását rutinból tolja végig, annak tudatában, hogy előrébb látott pár hónappal, mint az őt kritizáló svéd, holland és egyéb északi pártok nagy része, amelyek most a Fidesz vereségének tapsolnak.
Ehhez képest Weber azt mondta, hogy végre befejeztük, most elkezdhetünk kampányolni. Orbán viszont végig kampányolt.
