Első látásra úgy tűnik, mintha Orbán Viktornak választania kellene. Kiderült ugyanis, hol van a határ, ameddig el lehet menni a Brüsszel elleni bullyingban. Teljesen rendben van, ha kíméletlenül lenyúljuk az uniós pénzeket, ha mondvacsinált indokokkal elzavarjuk az ország legjobb egyetemét, elvesszük az MTA kutatóközpontjait, felvásároljuk a sajtó nagy részét, semmilyen konstruktív munkában nem veszünk részt a menekültválság megoldásában, miközben habzó szájjal szidjuk Brüsszelt. De nem árulhatjuk el a saját pártunk vezetőit.
A Fidesz kétarcúságára talán Hörcsik Richárd képviselő a legjobb példa. Soros-ösztöndíjas volt, 2010 óta vezeti a parlament Európa-ügyi bizottságát, az EU-s ingyenpénz egyik komoly haszonélvezője, ő maga adja át a családjának a német adófizetők pénzéből épített befektetéseket, miközben hangosan kritizálja az unió működését. Azt gondolhatnánk, hogy ez a kétarcúság hosszú távon tarthatatlan. Pedig nem volt az.
A magyar kormány egyszerre támadja az Európai Uniót, miközben belül vezetni aspirál, a szervezet jelentette hasznot korlátok nélkül élvezi, akár a szabad mozgásról, akár a támogatásokról van szó. Ez a remekül felépített rendszer tökéletes példája annak, hogy Orbán mennyire érzelemmentesen képes szimplán konfliktusokra építeni a politikáját.
Nem Orbán áll választás előtt
De lehet, hogy a főnököt hiba volt a plakátokra tenni. Az Európai Néppárt régóta fenyegetőzik a Fidesz kizárásával, több vörös vonalat is átléptek már Orbánék, mégsem történt semmi. Az eddigi legkomolyabb retorzió, ami a Néppárton belüli hangulatot is megmutatta valamennyire, hogy a pártcsaládhoz tartozó képviselők jó része megszavazta a magyarországi jogállamiság problémáiról szóló Sargentini-jelentést. Ezen kívül a CEU ügye is csak hangoskodást váltott ki, valódi ellenlépések nem voltak.
Úgy tűnik viszont, hogy az Európai Néppárt hevesebben reagál arra, ha az egyik tagpártja plakátokra rakja a pártcsalád egyik vezetőjét, és vele ijesztgeti a saját országát. Valahol tényleg viccesnek hat, hogy az EPP totális kiakadásához csak annyi kellett, hogy végre plakátokra rakjanak Soros György és a menekültek mellé egy politikust is. De azért nem ez a teljes igazság.
Fotó: John MACDOUGALL / AFP
Weber Orbán régi szövetségese, ahogy a pártcsalád német tagjai közül sokan mások is. A fideszesek kapcsolata a régi kereszténydemokrata elittel nagyon szoros, ezért is számíthatott Orbán arra, hogy sokkal többet fognak tőle eltűrni, mint bárki mástól. A magyar miniszterelnököt nemcsak Helmut Kohl tartotta protezsáltjának, de szoros barátság fűzi az EPP csöndes, de nagyhatalmú vezetőjéhez, a francia Joseph Daulhoz is.
Pávatánc
Orbán ezért engedhette meg magának jó ideje azt, amit ő leginkább pávatáncnak hív. A magyar kormány európai politikája régóta az volt, hogy csinálunk valami elképesztően pofátlant, előre lépünk négyet-ötöt, aztán amikor mindenki kiakad ránk, kegyesen visszalépünk egyet. Még mindig három-négy lépéssel előrébb vagyunk ugyan, mint korábban voltunk, de mégis kompromisszumkésznek és alázatosnak tűnünk, az európai elit pedig megnyugodhat, hogy kezelni tudja az Orbán-problémát. Sokszor előkerült, hogy a Fidesszel lehet tárgyalni, bezzeg a Néppárton kívüli lengyel kormánypárt hajthatatlan.
Ebben több dolog is félrecsúszott mostanában, és nem csak a Soros-Juncker-plakátok miatt. Ott van egyrészt a politikai realitás: Orbán azzal lett Európa egyik vezető politikusa, hogy keményebben állt bele megosztó ügyekbe, mint a többi miniszterelnök. A legnagyobb ilyen ügy a menekültválság volt.
És ez nem mindig sikerült. Egyszerűen túl sok olyan ügy volt, amikben a Fidesz konfliktust vállalt, a Néppárt pedig nem csak a német kereszténydemokratákból áll. Az EPP alapvetően centrista erő, ezért tagja sok mérsékelt jobboldali párt is Észak-Európából. Ezek a pártok pedig Svédországtól Belgiumig egyre kevésbé tudják tolerálni azt, amit Orbán csinál.
Orbán ismertségének legfontosabb hátulütője, hogy nemcsak a szimpatizánsok jutalmazzák, ha valaki a szövetségese, hanem az ellenzői is büntetik, ha valaki megtűri. Az említett mérsékelt pártoknak pedig az EP-választáson el kell számolniuk a szavazóiknak azzal, miért nem csináltak semmit egy szélsőjobboldali miniszterelnökkel, aki úgy üti az EU-t, hogy közben az országa részben, saját vállalkozói klientúrája pedig nagy részben az ő pénzükből él.
Nem akarja
Weber számára hasonló a helyzet, pontosan ezért került ő kritikusabb helyzetbe, mint Orbán. Mivel az EPP hagyományosan az Európai Parlament legnagyobb frakciója, ezért az unió legfontosabb politikusait is ők adták. Néppárti elnöke van a parlamentnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak is, és a Néppárt természetesen azt szeretné, ha ez így is maradna.
Ehhez viszont Manfred Webernek olyan jelöltnek kell lennie, akit legalább legitimitásában elfogad az Európai Parlament többi pártcsaládja is. Weber ráadásul tapasztalatlan vezető, semmilyen komolyabb pozíciója nem volt eddig a néppárti frakcióvezetésén túl, ezért jogos kérdés vele szemben, hogy vajon képes lesz-e kezelni az olyan nagyszájú politikusokat, mint Orbán. És eddig nem úgy tűnt, mintha képes lenne. Pont ezért kellett most annyira látványosan megfenyegetnie a magyar miniszterelnököt, és kijelentenie, hogy Orbánnak be kell szüntetnie az unióellenes kampányát és bocsánatot kell kérnie, ha az EPP tagja akar maradni. Ezek első látásra olyan feltételek, amelyeknek a teljesítése jóformán elképzelhetetlen Orbán Viktortól.
Fotó: Anadolu Agency
Ami már csak azért is érdekes, mert valójában a Fidesz kizárása az utolsó dolog, amit Weber meg szeretne lépni, ez ugyanis szintén sokat árthat az esélyeinek, hogy az Európai Bizottság élére kerüljön. A Fidesz elvesztése mandátumokban is nagy veszteség lenne a Néppártnak (12 képviselője van a magyar jobboldalnak, ennél több csak a német CDU-nak, a lengyel Polgári Platformnak, a francia republikánusoknak és a spanyol Néppártnak, míg az olasz Forza Italiának ugyanennyi) főleg akkor, ha a Fidesz tényleg össze tud szedni a kizárása után egy olyan EU-szkeptikus koalíciót, amely legalább egyharmados szavazatarányával blokkoló kisebbségként működhet az EU-ban. A mandátumbecslések alapján ez nem elképzelhetetlen, így pedig könnyen lehet, hogy Weber – akit egyelőre nem győz dicsérni a Fidesz mint kisebbik rosszt – elvesztené esélyét a bizottság vezetésére.
Kívül se jobb
Az viszont, hogy lehet egyharmadnyi EU-ellenes vagy -szkeptikus párt az Európai Parlamentben, nem jelenti azt, hogy azok egységesülnek is, pláne, hogy Orbán vezérletével. Az olyan nagy szélsőjobboldali pártok, mint a Matteo Salvini-féle olasz Liga ugyanis nem feltétlenül szövetségesei a Fidesznek, bármennyire hangosan sulykolják is ezt. A Liga ugyanis két dologért küzd: az egyik a migránsok elosztása, hiszen Olaszország valóban frontország, és ameddig nincs mechanizmus az elosztásra, ez a teher rájuk hárul. A másik pedig, hogy ne a gazdag nyugati országok pénzéből fizessék a szegény keletieket. Orbán értelemszerűen mindkét ügynek nagy ellenfele.
Ott van még az a megoldás, amit a lengyel kormánypárt csinál: nem tagjai a Néppártnak, mégis meghatározó jobboldali pártként működnek az EP-ben. Ez viszont valamennyire kényszer is, mert a baloldalt egy ideje szinte teljesen nélkülöző lengyel politikai rendszer sajátosságai miatt a Jog és Igazságosság ellenzéke az EPP tagja. A Donald Tusk-féle Polgári Platform pedig egy alapvetően centrista, jobboldali párt. Ráadásul Lengyelország hagyományosan nagyon keményen oroszellenes, ami a magyar vezetésről nem mondható el, és ez időről időre feszültséget okozhat.
Nagy kérdés tehát, hogy Orbán hajlandó lesz-e meghunyászkodni és bocsánatot kérni. Az előbbire láttunk már példát: az európai színtéren Orbán többször korrigált és visszakozott már. De az utóbbi időben egyre kevesebb hajlandóságot mutat erre, amit okozhat az is, hogy Magyarországon erre egyre kevésbé van rákényszerülve. A bocsánatkérés viszont meglehetősen idegen lenne Orbán karakterétől, nem véletlen, hogy a fideszes Deutsch Tamás már a felvetésről is úgy nyilatkozott: „ez nem egy babazsúr”.
A CEU már elveszett
Érdekes, hogy Weber a néppárti feltételek közé visszaemelte a CEU Budapesten maradását is, miközben korábban e fölött elsiklottak. Ezzel talán orvosolni tud egy korábbi hibát, ami sok tagpártnak nem tetszett, a CEU-t viszont biztosan nem fogja tudni visszahozni ide. A legjobb opció, hogy az amerikai képzés kis része mégis Budapesten marad, ami még erősítheti is az osztrák-magyar kapcsolatokat. De az EP-képviselők hagyományosan elég felkészületlenek Orbánnal szemben, nem ismerik a magyar ügyek apró részleteit, ezért az egyetem ügyét lesz a legkönnyebb a szokásos magyarázkodással kivédeni, ahogy azt tette is a Fidesz egyből a fenyegetések után.
A legnehezebb pedig a pávatánc lesz. Orbán most úgy próbált visszalépni, hogy lecserélik a plakátokon Junckert a helyettesére, a szocialista Frans Timmermansra. Ez viszont valószínűleg nem lesz elég, Weber ugyanis most már a teljes kampány leállítását kéri a bocsánatkérés mellé, nem azt, hogy Junckert hagyják békén. Orbán persze nyilván rámutat majd arra, ha a Néppárt nem engedi, hogy a rivális szocialisták csúcsjelöltje ellen kampányoljon, ezzel is igazolva, amit jó ideje mond, hogy a jobboldal egy része is a balosok és a liberálisok hatása alá került.
A Fidesz kizárása továbbra is kérdéses. Weber március 20-áig adott időt a Fidesznek, amellyel szemben eddig alapvetően a kisebb és jelentéktelenebb mérsékelt, kereszténydemokrata pártok léptek fel, a franciák, spanyolok, olaszok nem. Ráadásul Weber nem tudja megígérni, hogy ha Orbán bocsánatot kér, akkor a Fidesz maradhat az EPP-ben, igaz, azt sem, hogy annak hiányában biztosan kizárják, hiszen erről a Néppárt politikai gyűlése (választmánya) dönt, még csak nem is a frakció.
