Bármilyen meglepő, a magyar űrkutatás minden különösebb támogatás és összefogás nélkül eddig is egész szépen haladt: olyan projektekben vettünk részt, amiről a közvélemény azért tud, de általában fogalma sincs, hogy magyar közreműködéssel zajlottak. A Masat-1-en túl is van élet: az Európai Űrügynökség 13 szondájából 11-hez adtunk hozzá mi is valamit.
A MASATON TÚL IS VAN ÉLET
Itt van például az októberben útjára indult Merkúrt kutató szondaegyüttes, a BepiColombo, ami az Európai Űrügynökség és a Japán Űrügynökség közös projektje. Mindkét ország szondájából magyar mérnökök is kivették a részüket. Az ion tömegspektrométerben, a PICAM-ban az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont mérnökei fejlesztették ki a Planetáris Ion Kamerát működtető alacsony feszültségű tápegységet, valamint a BepiColombo űrszonda szimuláló környezetét is az SGF Kft. bevonásával. Az ELTE Űrkutató Csoportja és a BL Electronics Kft. pedig a japán szonda PWI plazmahullám kísérletéhez járult hozzá, ők fejlesztették ki a fedélzeti szoftvert a PWI intelligens jelfelismerő moduljához.
De a Philae űrszondából is szépen kivettük a részünket: az üstökösmagra leszálló szerkezet agyát, vagyis a működést irányító számítógépet a Wigner FK és az SGF Kft. fejlesztette. A BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportjának tagjai az MTA kutatóival együtt a leszállóegység fedélzeti energiaellátó és tápelosztó rendszerének fejlesztésében vettek részt. Az MTA EK mérnökei és kutatói részvételével a SESAME kísérlet DIM pordetektora és a ROMAP műszeregyüttes SPM plazmadetektora készült el.
De itt még nincs vége az érdemeknek: a Sentinel-2 műholdcsalád négy repülő modelljére a HUNSPACE több tagvállalata folyamatosan szállít termikus, optikai és mechanikai eszközöket, az ESA első kis osztályú tudományos küldetéséhez, a CHEOPS-hoz épülő ultraprecíz műhold két radiátorát szállítja a magyar Admatis Kft., és az ESA PLATO küldetéséhez épülő, 24+2 kamerát tartalmazó fedélzeti műszerekhez a kiegészítő elektronikai egységeket a szintén hazai C3S Kft. fejleszti.
Aztán ott van még a SMOG-1 pocketqube, amit a Masat-1 csapata fejleszt, ami elsőként a világon a Föld környezetének ember keltette elektromágneses szennyezését (elektroszmog) méri majd a tv-adók sávjában.
ÚJ KORSZAK JÖHET A MAGYAR ŰRKUTATÁSBAN
A Magyarország és a világűr pódiumdiszkusszión az eddigi érdemek felsorolása mellett arról szólt a fáma, hogy az új űrkutatási biztos, Ferencz Orsolya kinevezésével mi mindent várhatunk a kormány oldaláról is a magyar űriparban és űrkutatásban. A kérdés ugyanis az, hogy tudunk-e élni a 2015-ben kötött ESA-tagsággal, és tudunk-e új lendületet adni egy olyan tudományos ágnak, ami több mint húsz éve mostohasorsra ítéltetett itthon.
A szovjet érában ugyanis nálunk is nagyobb füstje volt az űrkutatásnak, erre jó példa Farkas Bertalan, aki az Interkozmosz program keretein belül 1980-ban a világűrbe is kijutott. Csakhogy az űrverseny csitulása után itthon háttérbe szorult a téma, ami nem is csoda: kis ország vagyunk, nincs nagy űrügynökségünk, az oroszokkal megszakadt a kapcsolat, és nem ez volt a magához térő magyar politikai szféra legnagyobb gondja. Attól függetlenül viszont, hogy nekünk soha nem lesz saját NASA-nk, Magyarország igenis értékes szeletet nyeshetne magának az űrtortából: vannak ugyanis nagyon komoly szakembereink, akiket már most, mindenféle komolyabb hazai támogatás nélkül külföldi projektekhez hívnak.
Ehhez viszont az is kell, hogy a több mint két évtizede halott itthoni űrkutatást a kormány is felkarolja – itt lehet most segítség Ferencz Orsolya munkája. A cél az, hogy a hazai űripar és tudományos űrkutatás legnagyobb koponyáival együtt egy olyan tervet dolgozzanak ki, amely tartható, a politika számára elfogadható, és új lendületet adhat a magyar űrszektornak.
KEVÉS A JÓ MÉRNÖK, SENKI NEM AKAR ŰRKUTATÓ LENNI
Persze nemcsak a pénzügyi támogatás hiányzik – komoly hiányosságok vannak például az oktatásban is. „Jó mérnökökre mindig szükség lenne” – mondta el a rendezvényen Gschwindt András, a Masat-1 atyja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense, a BME Űrkutató Csoportjának vezetője. „A fiatalokban van a jövőnk, és nem az egyetemeken, hanem már a középiskolában el kell kezdeni arra nevelni a gyerekeket, hogy itthon is létezik olyan, hogy űrkutatás.” Szerinte az egyik legnagyobb probléma itthon a motiváció hiánya, és az, hogy a fiatalok nem érzik közel magukat az űrkutatás témájához.
Solymosi János, a BHE Bonn-Hungary Kft. űrtechnológiai igazgatója szerint a mérnökképzésben is erős hiányosságok vannak, a szakmai tudás nem megfelelő, és alap képességek nincsenek meg a mai mérnököknél. Steinbach Péter, az MTA–ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport tudományos főmunkatársa úgy gondolja, hogy az úgynevezett STEM-tárgyak, vagyis a tudományra, technológiára, mérnöki tudásra és matematikára épülő tudásanyaggal dolgozó iskolai képzések már középiskolában is elég gyengék. A kutatók szerint
JOBBAN ÖSSZE KELL DOLGOZNI A KUTATÓCSOPORTOKNAK
Az legalább megfigyelhető, hogy a korábban erősen Budapest-központú űrkutatási létesítmények most már vidékre is költöznek, de még mindig nagy problémát jelent az is, hogy nincsenek meg a megfelelő eszközök itthon a tesztelési infrastruktúrában. Egy ilyen létesítmény megalapítása nagyon drága, de viszonylag alacsony a kihasználtság mellé, főleg akkor, ha a szakma nagy része nem is tudja, hogy kinek van például rázástesztre alkalmas szerkezete, vagy mikrohullámú reflekciómentes szobája.
A szakértők szerint logisztikai összefogás kellene, egy olyan platform, ahol ezt az infrastruktúrát egy helyre gyűjtik, és minden kutató láthatja, mit hol tud kihasználni.
Korábban volt már egy ilyen tesztbázisunk, de eljárt felette az idő
– mondta Szalai Sándor, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársa. „Az ESA-nak ezek a műszerek már nem feleltek meg, fel kellett volna újítanunk őket, ez pedig nagyon sok pénzbe került volna. Az illetékesek pedig azt vetik a szemünkre, hogy nem megfelelő a kihasználtság.”
Bárczy Tamás, az Admatis Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy bérelni is lehet eszközöket vagy helyszíneket, például az autóipartól is, de ez drága, és a szakértő személyzetet még így is a cégnek kell biztosítania, hiszen nem fognak egy űreszközt az autógyártásra szakosodott mérnökökkel teszteltetni. „Fontos lenne végezni egy piacelemzést, és kutatni, hogy mire van szükség és igény, majd eszerint építkezni” – tette hozzá.
MI KÖZE AZ ŰRKUTATÁSNAK A KÜLÜGYHÖZ?
Amikor Ferencz Orsolyát kinevezték az űrkutatásért felelős miniszteri biztosnak, sokan nem értették, hogy miért a Külgazdasági- és Külügyminisztérium alá tartozik a főosztály, de szakértők szerint ez teljesen rendben van. „Az űrkutatás nemzetközi terep, nagyon fontos benne a kapcsolati háló” – mondta Ferencz.
Az Európai Űrügynökséghez való csatlakozásunk is inkább szólt a külkapcsolatokról, mint a tudományos együttműködésről
– mondta Kovács Kálmán, a BME VIK Egyesült Innovációs és Tudásközpontjának igazgatója. A NASA-val például régóta nincs szorosabb kapcsolata a magyar űrkutatásnak, ezt is érdemes lenne újra feléleszteni, és megtartani a mostani kapcsolati rendszert is. Jellemző egyébként, hogy a hazai kutatók személyesen vannak kapcsolatban a külföldi kutatókkal, és az itthoni szervezetek kimaradnak a kommunikációból: Solymosi János szerint így történhetett meg az, hogy
Pedig az anyagi költségek oroszlánrésze nem az építésen, hanem a fellövésen és pályára állításon megy el, ezt pedig az ESA kifizette volna.
JÓ A MAGYAR ŰRSZEKTOR, CSAK SENKI NEM TUD RÓLA
A szakértők azt is nagy hibának tartják a magyar űrszektorban, hogy a tudósok nem kommunikálják megfelelően a munkájukat a közönség felé, ezért a legtöbb ember nem is tudja, hogy mennyi projektben vannak benne hazai szakemberek. Persze ez a tudomány területén általános probléma, a tudománykommunikáció egy külön szakma, de itthon is kellene egy összefogó honlap, és használható közösségi média is, ezekben ugyanis a hazai űrszektor nagyon gyenge.
„Ezek a projektek hosszú távú munkákat jelentenek, nincs mindig izgalmas hír” – mondta Szalai. „A mindennapi tevékenységünkről is hírt kellene adnunk.”
Ez nemcsak arra jó, hogy a nagyközönség is hírt kapjon arról, mi történik a magyar űszektorban: azoknak is fontos, akik finanszírozzák a munkát, hiszen csak így látják, hogy milyen eredménye van a befektetésüknek. Nem csoda, hogy a NASA büdzséjének 20 százaléka PR-ra és marketingre megy el: muszáj megmutatniuk, hogy nem véletlenül költik a dollármilliárdokat az amerikai költségvetésből. A hazai űrszektornak is lenne ilyesmire szüksége:
Az elmúlt két évtizedben most először van hasonlóra reális esélyünk: azzal, hogy van űrkutatási biztosunk, és hogy újra főosztály lett az űrkutatásért felelős osztályból, most azt mutatja, hogy a magyar űrkutatást végre elkezdik komolyan venni országszinten is. A következő lépés egy olyan stratégia kidolgozása, ami magában foglalja a fent említett hiányosságokat: a megfelelő oktatást, az intézményrendszer fejlesztését és a hatékony kommunikációt is.
