Sokaknak valószínűleg eszébe sem jut, hogy ezt a szakmát válasszák

Így lesz ötvenből egy százalék

Csepeli Eszter operatőrként dolgozik, ami igazi kuriózumnak számít, nemcsak itthon, de még külföldön is. Hollywoodban is kevés nő áll a kamera másik oldalán, ezt jól mutatja, hogy Rachel Morrison operatőr kilencven éve az első nő, akit Oscar-díjra jelöltek. A helyzet itthon még rosszabb, összesen egyetlen egy női operatőrünk van, aki eddig befejezett egy nagyjátékfilmet, ez a G. Tóth Kinga.

Bár a technika sokat fejlődött, de az operatőröknek nem épp pillekönnyű felszereléssel kell dolgozniuk, ennek ellenére maga az operatőr inkább szellemi munkát végez.

„Az operatőr olyan, mint egy vezérigazgató, aki az arra rátermett embereket irányítja okosan. Tehát adott esetben megkérhetek egy remek kameraoperátort, hogy csináljon meg egy nehezebb snittet. A kulcs a feladatok delegálása, hogy az egész képre tudjunk koncentrálni.”

Eszter most fejezi be Sofija Sztepanovval közös kisjátékfilmjét, ami egy feminista blogger kalandjáról szól, mindemellett a saját ötletén is dolgozik egy bolgár forgatókönyvíróval.

Nem látnak a magyar lányok elég példát maguk előtt, sokaknak valószínűleg eszébe sem jut, hogy ezt a szakmát válasszák vagy ha igen, nincsenek példaképek illetve mentorok számukra, akik utat mutatnának nekik. Ezen szerintem változtatni kellene

– mesélte Eszter, aki rendszeresen foglalkozik kezdő női operatőrökkel: meghívja őket a forgatásaira, és igyekszik női kameracsapatot szervezni maga köré.

Csepeli Eszter szerint a filmszakmában elindult változás csak látszólagos: „Amerikában csupán három százaléka a nőknek, akik vezető pozícióban dolgoznak filmekben. Operatőrök csupán 1%-ot tesznek ki ebből. Pedig a filmiskolákba fele-fele körülbelül a felvettek aránya.”

Tanulóként volt negatív tapasztalata csak azért, mert nő. Akadt rá példa, hogy egy-egy forgatáson megjegyezték, de akkor ezt még nem tudta kezelni, ma már igen.

Olyan a fellépésem, hogy manapság már elejét veszem ennek. Sokszor kapok olyan megjegyzést is, hogy mivel nő vagyok, biztos érzékenyebb is, és ezért ilyen szépek a képeim. Ezzel én nem értek egyet. A retinánk ugyanúgy épül fel, az érzékenység pedig személyenként és nem nemenként változik.

Eszter reméli, hogy idővel egyre kevésbé a lesz a nem megkülönböztető jegy, és egyszer eljön az idő, amikor teljesen természetes lesz, hogy nők is állhatnak a kamera mögött.

A nők szempontjából ennek a szakmának is ugyanazok a nehézségei, mint bármilyen másik szakterületen. Nincsenek megteremtve azok az infrastrukturális körülmények, amik támogatnák vagy segítenék, hogy egy nőnek családja és gyerekei is legyenek, de emellett a szakmai előrelépése is megtörténjen.

„A gyermekvállalás miatt óhatatlanul kiesünk egy időre a filmezésből, és a visszatérés nagyon nehéz. Másrészt kívülről is érezhető a nyomás, hogy ha gyereke van valakinek vagy éppen várandós, nem kaphat meg munkákat, mert adott esetben azt gondolhatják, hogy nem tud egy produkció mögé állni száz százalékosan.”

Eszter két gyermek édesanyja, neki sem egyszerű összeegyeztetni a munkát a családdal, de ahogy ő mondja, egy csodálatos férj és egy segítőkész család nélkül képtelenség lenne.

„A legtöbb nő akkor kezdené el a szakma felívelését, amikor családot is kéne alapítania, emiatt sokan nem merik, vagy nem tudják meghozni azt a döntést, hogy mindkettőt bevállalják. Vagy-vagy játék lesz, ami kegyetlen döntés.”

Pedig Eszter imádja a munkáját, minden percét élvezi. „A varázslat, amikor minden összeáll, és egy tökéletes snitt sikerül, na az leírhatatlan érzés. A legnehezebb pedig a várakozás a következő munkáig.”

Végre nők is vannak a csapatban

Kata és Daniella az informatika és fejlesztés területén helyezkedtek el. Daniella sitebuilderként, míg Kata frontend fejlesztőként dolgozik.

„Sitebuilderként a weboldalalak vizuális megjelenésért felelek. Azért, hogyan is nézzen ki, milyen elrendezéssel, betűtípussal, színekkel jelenjenek meg az egyes oldalak a kapott designtervek nyomán” – mesélte Daniella, hogy mit is jelent leegyszerűsítve a munkája. A frontendes ezzel szemben kódoldalról rakja össze az oldalt, ehhez már programozói tudás is szükséges.

Bár a legnagyobb informatikai cégek már kampányokkal hívják fel a figyelmet arra, hogy az informatika és a fejlesztés a nők számára is vonzó pálya legyen, még mindig kevés nő dolgozik a szakmában

„A közvetlen baráti körömben ketten is fejlesztőként dolgoznak – mindketten sikeresek a munkájukban, izgalmas, kihívást jelentő projekteken dolgoznak nap, mint nap – a tágabb ismeretségi körömből pedig további két-három fejlesztőt ismerek” – válaszolta Daniella arra a kérdésre, hány női kollégát ismer. Szerinte a szokásos sztereotípiák az okai, amiért ilyen kevesen döntenek e pálya mellett.

„A webgrafikusi tanulmányaim alatt, majd pár évvel később, amikor hobbi gyanánt elvégeztem egy kétéves rendszergazdai képzést, jó néhány alkalommal szaladtam bele hímsoviniszta megjegyzésekbe. Voltak köztük idősebbek is, és volt, aki csak a vélt szakmai meggyőződésének adott minduntalan hangot. A munka világában ezzel ellentétben már csak pozitív tapasztalataim voltak, vannak.”

Katának ezzel szemben viszont nem volt rossz tapasztalata:

Negatív tapasztalatom sosem volt, mindenki örült, hogy végre egy nő is van a csapatban

Kata és Daniella is a mai napig képzi magát és vannak további céljaik. Daniella a frontend fejlesztői részre szeretne továbblépni, míg Kata Andoridra fejlesztene appokat.

Kiemelt képünkön Csepeli Eszter látható, fotó: Kallos Bea