Arccal a párnába fúródva találta meg reggel a csecsemőt

A nő 2011 szeptemberében szülte meg gyermekét. A pici a 31. héten koraszülöttként jött világra, kórházi ellátásra szorult, ezért a vádlott naponta bejárt hozzá. Ez idő alatt a vádlott a pszichológusánál a korábbi elítéléséhez kapcsolódóan megkezdett kezelését folytatta, próbálta kezelni azt a pszichés feszültséget, amelyet a gyermek hazaengedése körüli bizonytalan helyzet teremtett benne.

A gyermek hazakerülését követően a vádlott egyedül próbált gondoskodni a két gyerekéről. A nő házastársa ugyanis hét közben nem tartózkodott otthon. A szülés után a vádlott hamarosan újra terhes lett. A korai terhességgel járó hormonális és pszichés változások, valamint a két kisgyermek körüli teendők miatt egyre fáradtabb, ingerültebb lett. Férje távollétében ismerős falubeli fiatalok segítettek neki délutánonként.

Év vége felé a nő a gyermek sírása miatt olyan ideges állapotba került, hogy fél méter magasságból az ágyra dobta. Egy alkalommal, mikor az anya a babát levegőzni vitte, bekötötte a bébihordozóba, azonban a babakocsihoz a hordozót nem rögzítette. Hazafelé a bébihordozó a picivel együtt a földre esett, de a karfa felfogta az ütést, így a pici megúszta a balesetet.

Az asszony 2012. január 13-át megelőzően próbálta csitítani a babát, aki azonban 10-15 perc után sem csendesedett el. Ekkor a vádlott két kézzel a hónaljánál fogva a levegőbe emelte és megrázta a gyermeket. Miután a baba tovább sírt, a nő betette a kiságyba és rácsukta az ajtót. Pár nap múlva ugyanígy tett. Néhány nappal később megetette a babát, majd hason fekve a kiságyba tette, a fejét oldalra fordítva egy 4 cm vastagságú tömör állagú párnára.

Reggel a nő észlelte, hogy a pici arccal a párnába fúródva mozdulatlanul fekszik. Felkapta a gyermeket, levetkőztette, testét hideg vizes ruhával dörzsölte, majd hívta a nagynénjét, hogy nagy baj van, jöjjön át. A rokon érkezése után az asszony mentőt hívott. A baba  rángatózásban, eszméletvesztésben és elégtelen légzésben megnyilvánuló görcsrohamot kapott, súlyos oxigénhiányos, életveszélyes állapotba került. A koponyaűri sérülések agyállomány-vesztést, vízfejűséget okoztak, amely maradandó fogyatékosságnak felel meg.

A fenti tényállás alapján az Veszprémi Törvényszék a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés miatt 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte továbbá a Veszprémi Városi Bíróság korábbi ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását, valamint elvette tőle a picit.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a nő a gyermeke sérelmére, maradandó fogyatékosságot okozva követett el bűncselekményt, illetve ez már a második gyermeke terhére elkövetett tette volt.