Újságok hada és cikkek sora foglalkozott azzal, mennyire szörnyűséges a balatoni munkaerő-piaci helyzet, főleg az idényjellegű munkákat tekintve. Persze más szektorokba is fenékhálóval kell kifogni az alkalmas, potens dolgozót, legyen az az IT-biznisz vagy az emberigényes építőipar, ez alól pedig a vendéglátás sem kivétel. A Balaton külön gyászos helyzetben van, ugyanis erősen idényjellegű a vendéglátás (ami ellen évek óta küzdenek a helyi vendéglátósok, például a Balatoni Kör nevű ernyőszervezet), és azzal bizony nehéz embert találni, hogy két, maximum három hónapot dolgozhat valaki a tónál. Arról nem is beszélve, mennyi rémtörténet kering a ki nem fizetett munkáról, átverésekről, rossz munkakörülményekről.

Objektív képet nyerni mentünk a Balatonhoz, és az újságok által sokszor elhanyagolt oldalról, a munkavállalókéról próbáltuk megközelíteni a kérdést. Zamárditól túráztunk körbe Balatonfüredig a tó keleti medencéjében, és igyekeztünk különböző jellegű vendéglátóipari egységek dolgozóit megkérdezni arról, miért épp a Balatonra és az adott helyre jöttek dolgozni, mit csinálnak a balatoni meló mellett, mik a távlati céljaik és ebbe hogyan passzol a balatoni munka, mennyire volt nehéz munkát találni, valamint visszajönnének-e jövő nyáron is. Következzen 10+2 portré a tópartról:

László (31), Ausztria, felszolgáló;
Admirális Étterem, Zamárdi

László a klasszikus vendéglátós életutat járja be: Magyarországon kezdte, Ausztriában folytatta, a balatoni szezon végén oda is tér vissza. Alapvetően nyáron is kint szokott dolgozni, de mivel az Admirálist egy jóbarátja vette át, hazajött neki segíteni. Tapasztalata rengeteg van, egy siófoki hotelben dolgozott korábban 10 évet. Mint a legtöbb embert a szakmában, őt is a kiváló kereset csábította nyugatra, azt mondja, ha megkeresné azt itthon, természetesen maradna. Az említett hotel ilyen volt, megkapta az osztrák minimálbért, nem is hagyta ott jó ideig. Itt az étteremben a barátok és a jó légkör miatt dolgozik, amúgy szerinte a külföldi elhelyezkedéshez keveset tesz hozzá, ha felmutathat balatoni tapasztalatot. És hogy nehéz-e állást lelni a Balatonon? „Két perc alatt találsz munkát, ha értesz valamihez és beszélsz két nyelvet” – szólt a válasz.

Krisztián (24), Budapest, szakács;
Tiki Beach Bisztró, Zamárdi

Első balatoni szezonját nyomja le épp Krisztián „gondoltam kipróbálom, még sosem dolgoztam ilyesmit” alapon. Ígéretesnek nevezte a keresetét, amit el se tud itt költeni, annyit dolgozik, szóval tud félretenni belőle. Amúgy ő is ismeretség által került ide: az ügyvezetővel dolgozott egy fesztiválon, ez kapóra jött a felmondásakor. Ugyanis Pesten dolgozott eddig szakácsként, de azt otthagyta, ezért ha visszatér a fővárosba, még nem tudja, hol fog melózni. A jövő nyár is homály még, az is lehet, hogy visszatér a Tikibe, ami azért is jó hely, mert nem köti le őt évekre, tud tervezgetni, utazgatni. A Balatonon szerinte jobb élni, mint Budapesten, mert „ki vagy szakítva a megszokott városi környezetből”, sőt a hőség is jobban elviselhető a tóparton.

Jácint (21), Zákányfalu, szakács;
Grill Büfé, Siófok-Balatonszéplak

Régi balatoni motoros a fiatal szakács is, aki negyedik szezonját tölti a méretes strandbüfében. Fő érvei a balatoni munkahely mellett a fizetés, amiből lehet spórolni, az étel, szállás és a jó társaság, szinte hazajár ide. A munka ugyan sok, de utána gyakran eljár a csapat bulizni. Szezonon kívül Nagykanizsán dolgozik egy konyhán. Egyelőre nincsenek nagy távlati tervei, lesz ami lesz, „ahogy sodor az ár”. Ide is így került, rejtélyesen annyit mondott erről, spontán jött a lehetőség. Szerinte is könnyű a tónál munkát találni, neki is egyből sikerült, de persze kis szerencse is kell hozzá.

Loretta és Csaba (19-19), Derecske és Berettyóújfalu, recepciósok;
Part Hotel, Siófok

A két hajdú-bihari fiatal hasonló pályán mozog, együtt látják el a recepció teendőit a siófoki szállodában. Loretta azt mondta, csak a Balaton miatt jött ide, „bulisabb itt dolgozni” szerinte, mintha egy kisvárosban (értsd: Hajdúszoboszlón) fagyit árulna. Itt a recepción használhatja a nyelvtudását is. Csabával úgy kerültek ide, hogy egy barátjuk már itt dolgozott, ő mondta nekik, hogy jöjjenek, üresedés van a recepción. Loretta amúgy a mai világban szokatlan hozzáállással rendelkezik: esze ágában sincs külföldre menni dolgozni, pláne, hogy mostani munkahelyét kifejezetten élvezi. Mindketten tanulmányaik elején vannak, Loretta Debrecenben szlavisztikát, Csaba pedig mérnök-informatikusi képzést fog hallgatni. Utóbbinak a megélhetés miatt kell a munka, mivel lehet, hogy jövőre kiesik az állami képzésből, és fizetnie kell az egyetemért. Nagy Balaton-rajongó, a családjával kisgyerekkora óta minden nyáron ellátogattak ide. Szóval lehet, hogy mindkettejüket itt találjuk jövőre is a pult mögött.

Melitta (21), Tamási, pincér;
Cocktails & Dreams, Siófok

Siófok hírhedt partiutcájában, egy koktélbárban dolgozik a Pécsen amúgy közgazdaságtant hallgató Melitta, aki szintén ismerősön keresztül találta az állást. Az eredeti célja az volt, hogy Olaszországban dolgozzon, de családi okokból visszakozni kényszerült, így került a Balatonra. Hosszabb távon a rendezvényszervezés érdekli, így némileg passzol a mostani munkája a terveihez. Szerinte munkát találni nem nehéz, de itt maradni igen. Ő a kényelmes pécsi kollégiumot adta fel a nagy hajtásért. És a nagy hajtás a Petőfi sétányon nem vicc: hiába van a bár mögött a strand, Melitta az idén eddig egyszer jutott csak be a Balatonba fürdeni.

Attila (20), Nagykőrös, felszolgáló-fagylaltos;
Villa Gréta, Siófok

A felkapott siófoki cukrászdába Attila szintén ismeretségi alapon került be. Az üzemeltetők is nagykőrösiek, a lányuk (Gréta, természetesen) 12 évig Attila osztálytársa volt. Amikor munkát keresett két éve, felhívta Grétát, aki összekötötte a szüleivel, meg is volt az állás. Előny volt, hogy tudta, hova jön, milyen emberek lesznek a főnökei. Csak nyaranta dolgozik itt, viszont ez már a harmadik nyara a Villa Grétában, és még egyet tervez 2019-re. Azt mondja, a Balaton könnyít a munkán, ugyanezt máshol csinálni nem lenne ugyanaz. Munkát könnyű találni, de munkaerőt kevésbé, Attila szerint idénre különösen nehezen állt össze a nyári csapat. Egyébként Kecskeméten tanul műszaki menedzsernek, így még nem tudni, mennyire illik majd ez a munka az önéletrajzába, bár a vendéglátásban is el tudja később képzelni magát.

Eszter (22), Herend, animátor;
Serpa Kalandpark, Balatonfűzfő

A történet a szokásos: ismeretség, azaz egy osztálytársa által került a herendi Eszter a tó körüli egyik legjelentősebb kalandparkba. Ő az egyik olyan megkérdezett, aki állandó lakhelyéről ingázik a nyári munkába, egy óra alatt megjárja a távot Herendről busszal és kocsival. A munka nagy előnye, hogy a szabadban van, nem „bent ülős”. Eszternek már a harmadik nyara telik el itt, azon kívül a Pázmányon tanul szociológiát, pontosabban statisztikai adatelemző lenne. Itt a mesterképzést is bevállalná, ha ez összejön, akkor még biztos lesz pár nyara a kalandparkban. Szereti itt a légkört és a csapatot, de mivel elsődlegesen a gyerekekre felügyel, fejben elfárad a nap végére. Eredetileg nem volt célja a Balaton, ráadásul a klasszikus vendéglátós munkák távol is állnak tőle.

Bence (23), Veszprém, főpincér;
VeganeetaHome, Balatonalmádi

Egy újabb ingázót csíptünk el a felívelőben lévő almádi vegán étteremben: Bence Veszprémben lakik, onnan jár át kocsival napi 20 perc alatt. Nyitás óta van itt, és tervei szerint a csapat fix része lesz, nem csak szezonban. A hely úgy jött be az életébe, hogy vegán édesanyja olvasta az üzletvezető Árvai Anita blogját, ott találta az álláslehetőséget. Bencének jók voltak az első benyomásai, mindenkit nagyon kedvesnek tart. Van összehasonlítási alapja, dolgozott pincérként Ausztriában és a közeli Balatonfüreden is, de mint mondja, a füredi sznobizmustól eléggé megcsömörlött. Itt sokszínű a vendégkör, sok a külföldi (nemrég izlandiak jártak náluk), szóval ő hosszú távra tervez a Veganeetába. Ahogy fogalmazott: „nem dolgozni jössz be ide, hanem a második családodhoz.”

Réka (28), Balatonfüred, eladó-üzletvezető;
Játék World, Balatonfüred

A budapesti gyökerű Réka érdekes kakukktojás volt, őt a szerelem hozta le a Balatonra. Két és fél éve megismerte párját, aki birtokigazgató egy környékbeli borászatban, és leköltözött vele Füredre. Félt a kiszakadástól, nehéz volt neki a váltás, de egy hónap alatt sikerült munkát is találnia. Ráadásul ez egész éves állás a boltban, ami nyáron nehéz, ősztől nyugalmasabb. Budapesten korábban üzletvezető volt egy babaruhaboltban, szóval nagy váltásra nem volt szüksége itt. A balatoni életet lassan szokja egyébként, a pörgős Pest után Füred eléggé kis település, főleg szezonon kívül. Ennek ellenére itt akar maradni, a családalapításra is alkalmasnak látja a kisvárost.

Tamás (53), Veszprém, jegyértékesítő;
Vanyolai Kft., Balaton sétahajó, Balatonfüred

Veterán tengeri medveként ismerhettük meg Tamást, aki 2007 óta dolgozik a füredi mólón, ahol kalózsapkában segít utasokat toborozni. 2006-ban egy hirdetésben találta az álláslehetőséget. Az élete arra a ritmusra állt be, hogy fél évet dolgozik itt, a másik fél évben pedig alkalmi munkákból él. Ezen nem is tervez változtatni, szereti ezt az életmódot, főleg, hogy ritkán még a hajóban is meg tud aludni. Munkást nem egyszerű találni, azt mondja, a matrózlétszámot is közvetlenül a szezon előtt sikerült csak feltölteni. Pedig ha valaki lehúz két szezont itt, gyakorló hajóssá válhat. Ő már nem is tudná elképzelni, hogy máshol dolgozzon, főleg, mert „a színek fantasztikusak”.

Tamara (19), Kaposvár, eladó;
Trafóház Élelmiszer, Zamárdi

Az egyetlen megszólalónk, aki nem akarta, hogy kép készüljön róla, de azért leírjuk, neki mi a tapasztalata. Szintén ismerősökön keresztül találta a munkát, az üzletvezető fia a párja, ő kérdezte, hogy jönne-e ide dolgozni. Jövőre érettségizik, a nyári munkát pedig azért vállalta, mert jogosítványt szeretne. Amúgy a kereskedelem-logisztika vonalon akar majd elhelyezkedni, így nem csoda, hogy a Trafóházban dolgozik most, a nyári gyakorlatát is itt tölti. A jövő nyara egyelőre rejtély, ha nem talál más munkát, jön ide vissza. Ingáznia nem kell, Zamárdiban van szállása.