Végre beszélnek a Liberálisokról. Megvan a tizenöt percnyi híresség.
Nem így képzeltem elérni ezt a célt.
Visszaadja a mandátumát az MSZP-P-nek?
Nem adom. Miért adnám?
Mert lényegében tőlük kapta, mégpedig azzal, hogy biztosítottak önnek egy befutó helyet a közös listájuk tizenötödik helyén.
Mi hozni jöttünk a szövetségbe, s nem vinni.
Hogy hoztak-e, kérdéses, hiszen még a szövetség nevébe se kerültek be a Liberálisok. Az viszont biztos, hogy visznek, mégpedig a frakcióalapítás lehetőségét a Párbeszédtől.
A névbe azért nem kerültünk be, mert ha nem MSZP-P-ként, hanem MSZP-P-Liberálisok néven indulunk, akkor nem tíz, hanem tizenöt százalék lett volna pártlistán a bejutási küszöb. Kellő alázattal tudomásul vettük a helyzetet.
Mit tettek hozzá a Liberálisok az MSZP-P pártlistás szerény 12,4 százalékához?
Pártunk 1-1,2 százalékon állt a szövetségkötés idején, ez nagyjából egy mandátumot ér. Ha ezt méregetjük, a Párbeszédet még nálunk is kevesebbre mérték a közvélemény-kutatók.
Azért a Párbeszéd Karácsony Gergely személyében adott egy miniszterelnök-jelöltet.
A lényeg, hogy a szerződésünkben az állt, hogy az az egy mandátum a listáról a Liberálisokat illeti. Nem volt feltétel a tagság a Párbeszéd frakciójában.
Nem is jogi a kérdés. Sokkal inkább morális, bajtársi: megtehető azokkal, akik bevitték önt és a pártját a parlamentbe, hogy kirántja alóluk a frakcióalkotás lehetőségét?
Az a morális kérdés, hogy a partnereink nem tartották be a megállapodásunkat. Kimaradtunk volna a politikai döntéshozó testületből, nem lett volna beleszólásunk még abba sem, hogy a közös frakció mögött hogyan, kikből áll föl a stáb. És bár szerződtünk arra, hogy nincs frakciófegyelem, egy önálló képviselői indítványomra kapcsán jelezték, valamiféle frakciófegyelemről, az önálló indítványaim előtti egyeztetésről beszélnünk kell.
Komolyan gondolták a frakciót frakciófegyelem nélkül?
Úgy tűnt, működhet a konstrukció.
Miért nem eleve olyan szerződést kötöttek annak idején, melyben rögzítik, hogy különböző választási eredmények esetén kinek, mi jár, kinek, mi a kötelessége?
Erre nem szívesen válaszolok.
Miért?
Mert így nyilvánvalóvá válik, ami történt.
Sebaj.
Amikor aláírtam a szándéknyilatkozatot, miszerint a Párbeszéd-frakció alapítói közt kívánok lenni, azt mondták, még nem dőltek el a Párbeszéd és az MSZP frakciószövetségének részletei, a szerződésünket csak a frakciók alakulása után tudjuk majd véglegesíteni. Utóbb aztán előkerült egy dokumentum, melyből kiderült, hogy addigra az MSZP és a Párbeszéd már megállapodott.
Szóval a három P-s meg a maroknyi szoci megszívatta az egy fő Liberálisokat. Ez annyira szar, hogy jó.
Az biztos, hogy nem olyan folyamatok indultak el a legfelső vezetés szintjén, amelyek tisztázott viszonyokat eredményeztek volna. De én nem szeretném azt a kifejezést használni, amit ön.
Pedig ugyanazt jelenti, mint az ön egysoros mondata.
Csak azt akarom mondani, hogy szó nincs arról, hogy hátba szúrtuk volna a partnereinket.
A megszívatás hogyan fésülhető össze azzal, hogy a szocik volt elnöke, Molnár Gyula még februárban százalékot ígért önöknek a várható parlamentbe jutás után járó párttámogatásból?
Nem tudom. Mindenesetre a megállapodás, úgy tűnik, tárgytalan.
Vezető szocik állítják, hogy nem tudtak a dílről. Elképzelhetőnek tartja, hogy Molnár Gyula eltitkolta a dolgot a sajátjai elől?
Ezt sem tudhatom. Az MSZP belügye. Az biztos, hogy a mi pártvezetésünkben elő nem fordulhat, hogy az egyikünk tud valamiről, a másikunk meg nem. Azt meg végképp nem értem, hogyan és miért szivárogtatta ki valaki azt az álhírt, hogy hatvanmillió forintot kaptunk az MSZP-től, miközben csak százalékérték szerepel a szerződésben, amiből a hatvanmilliónál sokkal kisebb összeg következik. Ráadásul szó nincs arról, hogy már meg is kaptuk volna.
Mázli. Ugyanis a pártlista az MSZP és a Párbeszéd nevén futott, vagyis, ha utaltak volna önöknek, az tiltott pártfinanszírozásnak minősülne. Ezzel tisztában voltak, amikor aláírták a szerződést?
Nem kívántuk szétfeszíteni a jogszabályi kereteket.
A szerződés azon mondata, miszerint „ennek pontos módjára a jogszabályok figyelembe vételével később tesznek javaslatot”, azért jelzi, hogy a felek érezték, hogy valami nem stimmel.
A szerződés abból indult ki, hogy jogszerű megoldást találhatunk erre, ha már a választási küzdelem közös. A kampány a nyakunkon volt akkor, a szándékokat kívántuk lefektetni, és akkor visszatérni a jogszabályok által teremtett lehetőségekre, amikor odaérünk.
Szóval a párttámogatás marad az MSZP-nél és a Párbeszédnél. De járt volna pénz az ötfős frakciónak is, évi 135 millió forint, ez most ablakban. Önnek, az egyötödnek 27 millió járna. Építhetett volna belőle stábot, tájékozottabban szólalhatott volna fel.
Igyekszünk máshonnan behozni ezt a pénzt.
Honnan?
Valahogy úgy, ahogy az Együttnek is sikerült összekalapozni a visszafizetendő állami támogatást.
Magyarországon tízmilliárdok mennek demokráciára, pártokra, parlamentre, képviselőkre, irodaházra, Superbekre és Octaviákra, miközben egy képviselő kalapozik, hogy legyen pénze fénymásolópapírra. Elég abszurd.
Azt kell érteni, hogy egész egyszerűen nem akarunk gúzsba kötve táncolni. Nem a rombolás volt a célunk. De nem volt más lehetőségünk. Az utolsó tárgyalási forduló előtt világossá tettük, hogy ha nem teljesülnek az írásban lefektetett pontok, akkor nincs más út, mint kiszállni.
Azzal, hogy nem lesz közös frakció, mindannyian elesnek pénztől és felszólalási lehetőségtől. Még így is jobban tudja majd képviselni a liberális értékeit, mintha maradt volna abban a béklyós frakcióban?
Sokkal hitelesebben tudom képviselni az értékeimet, és küzdeni egy olyan Magyarországért, ahol világosan lefektetett viszonyok vannak, és nincs mismásolás. Ha egy olyan frakcióban ülök, ahol tisztázatlan viszonyok, őszintétlenség és mismásolás van, a hitelességemet ássa alá.
Az Országgyűlésnek százkilencvenkilenc tagja van. Ön ebből egy, s még csak nem is frakciólakó. Mit érhet el a hátsó sorból?
Függetlenként valóban kevés jogosítvánnyal, kevés pénzből dolgozom, de legalább tisztán.
A 2014-2018 közötti Fodor Gábornál hatékonyabban képviselni majd a liberális értékeket?
Igyekszem felnőni a feladathoz.
Mármint Fodor Gábor teljesítményéhez?
Igen, persze.
Fodor semmit nem ért el, a nevét alig hallottuk. Független liberálisként épp annyi felülete volt, mint önnek lesz: semmi.
Most jóval kevesebb a független képviselő, mint az előző parlamentben, amikor tízen voltak. Ötünkön kívül egyedül Mellár Tamás tartozik ide, miközben Burány Sándor nyilván beül az MSZP-be. A vitánként a függetlenek rendelkezésére álló nyolc perc így kevesebb képviselő között oszlik majd el.
Eddig bő egy perc jutott fejenként, most két perc lesz az adag. Rendre tök üres ülésteremben. Ebből nem lesz kormánybuktatás.
Ki fogok használni minden lehetőséget.
Konkrétan hogyan fogja képviselni a liberális értékeket a parlamentben?
Leginkább tisztességgel szeretném végezni a munkát a gazdasági bizottságban.
Ahol alelnök lett volna, ha van frakció.
Immár vélhetően az alelnöki poszttól megfosztva dolgozhatom, de tagként maradva.
Hogyan?
Bejelentkezem élőben, amikor fölszólalok.
Mármint Facebookon?
Igen!
Azzal aligha rengeti meg a világot.
Viszont transzparenssé teszem egy országgyűlési képviselő munkáját, s nyilvánvalóvá teszem, hogy komolyan veszem a feladatomat. Nem hiszem, hogy a Parlamenten belül lehetne ennél többet tenni. A Parlamenten kívül pedig folytatjuk a pártépítési munkát, épülnek a szervezeteink.
Önmagán kívül négy majdnem frakciótársával is kitolt: Szabó Tímeával, Tordai Bencével, Burány Sándorral, valamint azzal, aki majd átveszi Karácsony Gergely mandátumát. Beszélt velük?
Mostanáig írásban kommunikáltunk.
Volt benne csúnya szó?
Nem volt benne.
Milyen szavak voltak benne?
Számonkérés érkezett hozzám. Nincs szükségem csúnya szóra, hogy határozottan megírhassam, nincs rendjén, ha valaki hetek óta a másik szemébe hazudik, aztán pedig a tisztázó beszélgetésen sem hajlandó az írásban lefektetett megállapodás betartására.
Szabó Tímeáék hazudtak önnek?
Igen… Fogalmazzunk úgy, hogy fölosztották egymás között a szerepeket, eljátszották, hogy információhiányosak, nem tudnak a másik által eldöntött részletekről. Megdöbbentő felelőtlenség ez abban a helyzetben, hogy immár a harmadik kétharmadot kapta az ország a nyakába.
Vajon mi annak a közös korlátoltságnak az oka, hogy az amúgy is rommá vert ballib, még saját romjain is képes a romokat tovább romosítani?
Nem mi tehetünk erről, egyáltalán nem voltak túlzott követeléseink.
Orbán ma odahaza a térdét veri kacagtában, hogy „szűzmáriám, micsoda idióták gyülekezete ez az én cuki ellenzékem, elébb összehozza nekem a kétharmadot, most meg még attól a csöppnyi pénztől, nyilvánosságtól is megfosztja magát, amit végtelen jóságomban juttattam nekik”. Balliben honnan ez az önsorsrontó hajlam?
Mi is értetlenül álltunk afölött, hogy az MSZP és a Párbeszéd a választások óta megtűrt oldalági rokonként kezel bennünket.
Ha egymást nyírják, még az a kevés választójuk is elfordul önöktől, aki maradt.
Kétségtelen, hogy a komplett MSZP-P-Liberálisok trió összesen húsz mandátumot birtokol. És az is tény, hogy a ránk szavazók kompromisszumkészséget várnak el tőlünk. Sajnálom, hogy így alakult.
Legyünk jófejek, fogadjuk el, hogy a bő tizenkét százalékba a Liberálisok hoztak egy teljes százalékot, de hát az is csupán a tizenkettede a közös teljesítménynek. Ehhez képest ön az öt mandátum ötödét birtokolja. Miért nem elégedett meg azzal, hogy bent ül a frakcióban, így van pénze stábra, felszólalhat, kap jó bizottsági helyet?
Mert nem ebben maradtunk.
A Liberálisok az előző ciklusban Fodor Gábor, most pedig az ön személyében bekerültek a Házba. Segítség nélkül már a nevükre sem emlékezne senki. Tán ez jár a szocik és a párbeszédesek fejében.
Nem hiszem. Hiszen már az önkormányzati választásokon való együttműködésről tárgyaltunk.
Olyan ez a purparlé, mint amikor anya, apa meg a három gyerek bográcsozik a kertben, és a legkisebb kitalálja, hogy ő azt teszi hozzá a közös vacsorához, hogy jól megborsozza a pörit, a többiek ebben meggátolják, mire a kölök fölrúgja az állványt, és borul a hamuba a másfél kiló kockára vágott lapocka. Biztos van májkrém a spájzban, de azért jobb lett volna tunkolni.
Hetekig vívtunk a borson! Amúgy pedig, ha az ember a második héten rájön, hogy olyannal kötött házasságot, akivel lehetetlen együtt élni, akkor nem érdemes erőltetni a közös bográcsozást.
Szóval marad a májkrém.
Körülményeink így valóban szerényebbek, de ez nem túlzott ár a politikai szabadságunkért.
Orbán tényleg kékre-zöldre veri maguktól a combját a röhögéstől.
Értem a kritikát. De hát ki az, aki hagyja magával felmosni a padlót, miközben leírt szerződések szólnak a jogairól?!
