Az utóbbi pár év valószínűleg legnagyobb ellenzéki tüntetését tartották ma Budapesten, ahol simán lehet, hogy tényleg kiment százezer ember az utcára, hogy Orbán Viktor választási győzelme ellen tiltakozzon. A tömeg hatalmas volt, a Kossuth tér már elkezdett megtelni, mire a menet vége elhagyta az Opera előtti részt.
A résztvevők között pedig a korábbi évekhez képest volt pár meglepetés. A tömeg átlaga sokkal fiatalabb lett, és már messze nem utcára vonuló SZDSZ-árvákról beszélünk, mert a balos poszterek és a momentumlila lufik mellett ott vonult a Jobbik Ifjúsági Tagozata és az árpádsávos keményjobb is, Orosz Mihály Zoltán bukott polgármesterről nem is beszélve.
Orbán Viktor harmadik kétharmados győzelme után százezer embert az utcára vinni nagy teljesítmény. Azt jelzi, hogy Budapesten még van ellensúlya a Fidesznek. Kár, hogy ezt senki nem tudja majd becsatornázni politikai erővé. Ha így megy tovább ez a tüntetésrendszer, akkor legalábbis semmiképp.
A tavalyi nagy tüntetéssorozat például semmire nem volt jó, csak arra, hogy levezesse a társadalom nyugatbarátabb részében azt a feszültséget, ami felgyűlt hét év Fidesz-kormányzás alatt. Azoknak a tüntetéseknek, ehhez hasonlóan, nem sok értelme volt.
Mert a tüntetés egyébként nem önmagáért való dolog, az emberek azért szoktak utcára vonulni, mert valami konkrét politikai célt szeretnének elérni. Ehhez képest Magyarországon tavaly megszületett a politikamentes politikai tüntetés fogalma.
Ezzel párhuzamosan megszületett a politikanélküli politika is, ahol azok a politikusok, akiknek politikát kellett volna csinálnia, remegve menekültek civilek és független értelmiségiek mögé, hogy őket majd elfogadja a tömeg, ha már belőlük elege lett. Ennek a rendszernek vége lett egy olyan kampány után, ahol mintha mindenki kerülte volna azt, hogy felidegesítse Orbán Viktort. A Jobbik például szinte azonnal abbahagyta a kampány legerősebb szlogenjének, a Ti dolgoztok, ők lopnak használatát. Pedig látszott előre, hogy ez az egyetlen, ami működik, nem véletlenül lett belőle azonnal konfliktus.
De a magyar ellenzéki politika pont annyira konfliktuskerülő, mint a tüntetésszervezők. Hangban szeretnek nagyot mondani, tömegben pedig szeretnek nagyot az utcára vinni, de a politikai konfliktusokat inkább kerüljék el.
Mert jelenleg ez történik. Amit Orbán mostanra az ellenségei összemosásával elért, az az, hogy az ellenségei össze is lettek mosva. Ezért vonulhat közös tüntetések Kunhalmi Ágnes és Vona Gábor, vagy a Jobbik és az LMP. Van egy heterogén ellenzéki blokk, amelyiknek vannak közös céljai és különböző gondolatai a világról. A közös cél pedig az, hogy ne Orbán Viktor legyen hatalmon.
De Orbán Viktor és a Fidesz, bármennyire is szeretnénk, nem fog százezer tüntető embertől lemondani a hatalomról, vagy új választást kiírni. Ez volt talán az egész tüntetés legelvakultabb és valóságtól eltávolodottabb gondolata, amelyet Gulyás Balázs, a netadó elleni tüntetések szervezője mondott el. Pedig ha valaki, akkor Gulyás tudhatná, hogy a Fideszt igenis lehet hátrálásra késztetni, csak jól körülhatárolható tömeg és elérhető cél kell hozzá.
Gulyás hosszan sorolta, hogy választási csalás történt, és közben összemosta a rendszer igazságtalanságait a különálló esetekkel, amikor felvetődött, hogy esetleg csalhattak a választásnál. Pedig nagyon fontos lenne tudatosítani, hogy ez két külön dolog. Ezt a választást nem csalták el, semmilyen bizonyíték nincs a szervezett, vagy legalábbis nagy változást okozó csalásra. Maga a választási rendszer viszont nem fair. A Fidesz nem véletlenül alkotta meg úgy, ahogy. Ebben a rendszerben egyetlen homogén politikai tömb uralkodik, és ez a rendszer a győztest jutalmazza. Ha valaki itt erős, akkor nagyot nyer, ha pedig megosztott, nagyot veszít. Ez lenne az a cél, amit tudatosítani kell.
A választás egyértelmű tanulsága az volt, hogy hiába próbál Schiffer András és Sallai Róbert Benedek az agresszióig elmenve harcolni azért, hogy az LMP tartsa meg önálló identitását, a választás megmutatta, hogy ezeket a pártokat a választók már nem kezelik önálló identitásként. Arra szavaznak, aki meg tudja verni a Fideszt, és nem érdekel senkit, hogy hiteles baloldali, szociáldemokrata, keresztény-konzervatív, vagy liberális politikát folytatnak-e. Vannak olyan alapértékek, amelyekkel Orbánnal szemben állnak, mint az EU-barátság és ez meghatározó. Onnantól viszont hiába LMP-s, vagy szoci valaki, rá fognak szavazni, ha meg tudja verni a Fideszt.
És erre a tüntetés szervezői közül egyedül Gyetvai Viktor jött rá, aki azt követelte az ellenzéki pártoktól, hogy minél előbb egyezzenek meg, hogyan tudnak közös pártként funkcionálni és megverni Orbán Viktort a következő választáson. Ez az egyetlen értelmezhető és reális üzenet, amit ezeken a tüntetéseket át lehet adni. Gyetvai ráadásul jól és értelmezhetően is beszélt, talán a legerősebb szónok volt az egész tüntetésen, ami egyébként nem volt nagy kihívás.
Ezek a tüntetések el fognak halni, ahogy minden cél és fókusz nélküli tüntetéssorozat elhal. Amikor Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy az emberek majd megunják és hazamennek, egy dologban tévedett: ha van cél, amit el akarnak érni, nem unják meg. Ha nincs, akkor igen.
Az este egyértelmű vesztese viszont Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester volt. Márki-Zay simán lehetett volna az ellenzék legmeghatározóbb arca, ha eljön a tüntetésre és elmondja azt, amit a kampány alatt mondott. Ennyi kellett volna. A tömegben szinte várták, hogy felszólaljon, mert jelenleg kevés olyan politikus van, aki a Jobbiktól az MSZP-ig képes összekötni a tüntetőket. Ehelyett küldött egy levelet, amit valaki más rosszul felolvasott helyette. Így maradt le Márki-Zay Péter a történelemről.
