Tavaly márciusban az ország rengeteg iskolájában kockás inget húztak a tanárok és a diákok azért, hogy kinyilvánítsák: változást szeretnének az oktatásban. Egy akkor az érettségi előtt álló lány, Perényi Hanna is ott állt a tiltakozók között.
A kockásinges tüntetéssorozat óta másfél év telt el. Hannával legutóbb márciusban találkoztunk, akkor azt mondta, véget értek a tüntetések, de semmi nem változott, és úgy látta, az érdeklődés is megszűnt a téma iránt, „a magyar mentalitás szerint inkább ne is próbáljunk meg tenni valamit, úgyse lesz eredménye”.
A Budai Középiskola idén érettségizett diákja fél éve azt mondta, azért ment tiltakozni, mert úgy érezte, a tanárokra és diákokra akkora stressz nehezedett a mindennapokban, amin változtatni kell.
Hanna márciusban arról beszélt, az a különbség Magyarország és a fejlett nyugat-európai országok között, hogy ott teljesítményorientálttá nevelik gyerekeket, nem a kudarcra. Jó példa erre az a tapasztalata, amikor a gimnáziumi felvételinél egy általános iskolából érkező kislány a nagy izgalom közepette azt kérdezte tőle, hogy „itt most arra kíváncsiak-e, hogy mit tudok, vagy arra, mit nem?”
A 20 éves lány többek között ezek miatt döntött úgy, hogy Angliában folytatja tanulmányait, szeptembertől ott tanul szociológiát. Azt mondja,
nekem is nagyon nehéz ez az egész. Ki menne el, ha itthon is meglennének azok a lehetőségek, mint kinn? Ki hagyna itt mindent, a családját, a barátait?
Mégis úgy döntött, külföldön folytatja tanulmányait, mivel úgy érzi, itthon olyan volt, mintha visszatartanák és nem hagynák kibontakozni.
Nem akarok meghunyászkodó lenni, élni szeretnék az alapvető jogaimmal. Az ilyen embereket pedig egy ilyen rendszerben veszélyként fogják fel.
Hanna már a nyáron kiment Angliába egy tanfolyamra, ahol elmondása szerint teljesen más hozzáállás fogadta, ez az élmény pedig nagyban hozzájárult döntéséhez. Azt mondja, nem tartották vissza, sőt, kifejezetten értékelték, amikor többféle véleményt is hallottak, nyitottak és segítőkészek voltak vele és társaival.
Ott nem kellett harcolnom azért, hogy az lehessek, aki lenni akarok.
A hazai oktatással kapcsolatban megemlítette azt a januárra szerveződő diáktüntetést, amire már ezrek jelezték részvételi szándékukat. Hanna szerint ez jól mutatja, hogy egyre több diák elégedetlen a helyzettel – nem véletlenül.
Egyre többen emelik fel a hangukat, ami nagyon fontos ahhoz, hogy egyáltalán elindulhasson valami változás.
Viszont úgy látja, hogy ha valaki más elveket vall egy ilyen rendszerben, vállalnia kell ennek következményeit, amik sokszor igazságtalanok is lehetnek.
Nemrég egy diáklány üzent az Oktatási Hivatalnak, ő azt írta, „nem normális, hogy egy tanárnak több időt kell tölteni mások gyerekeivel mint a sajátjaival, és nem normális hogy több időt töltünk tanárainkkal, mint a szüleinkkel tudunk”.
Hanna szerint is komoly probléma a tananyagmennyiség, és látja, hogy az ismerősei is küzdenek ezzel. Szerinte a mostani tankönyvekből nem lehet rendesen tanulni, és a folyamatos újítások miatt volt, hogy egyes anyagrészeket az új tanterv szerint még a megelőző évben kellett volna megtanulniuk.
Ezt sem tanár, sem diák nem tudja ép ésszel követni.
A Budai Középiskola volt diákja úgy érezte gimnáziumi évei alatt, hogy nincs elegendő idő sem a tananyag leadására, se annak leülepedésére. Ráadásul még az érettségi tételein is módosítottak az utolsó pillanatokban, így legalább 15 tételét dobhatta a kukába.
Az érettségi évében csütörtökön 10 órám volt, ráadásul úgy éreztem, hogy a benn töltött időm nagy része teljesen feleslegesen megy el, mert ahelyett hogy az érettségi tárgyaimra koncentráltam volna, például heti öt testnevelés órán kellett részt vennem.
Ha változtathatna a jelenlegi helyzeten, Hanna szeretné, ha több joga lenne a tanároknak, lenne szabad tankönyvválasztás, kevesebb lenne tananyag és kevesebb lexikális tudást várnának el.
Ne arra legyenek kíváncsiak, mit nem tudok, hanem arra, mit tudok.
Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, égető a pedagógushiány az ország egész területén, Hanna úgy tudja, volt gimnáziumában is több tanár hiányzik, több pedagógus ott is felmondott. A gimnáziumi éveit tekintve pedig úgy látja, az oktatás helyzete az évek alatt rosszabb lett, ezt mutatja az is, hány tanár hiányzik jelenleg is az iskolákból.
Kiemelt kép: 24.hu / Berecz Valter
