A neves pszichológus évtizedek óta bírálja az oktatáspolitikát, de azt mondja, most minden eddiginél rosszabb irányba tartunk, vissza a Rákosi-rendszer iskolarendszere felé, államosítunk, centralizálunk, a világ pedig elrohan mellettünk. A Magyar Narancsnak Vekerdy Tamás most azt mondja, már ő sem tud mást gondolni, mint hogy
engedelmes alattvalókat akar nevelni, és ezért szembemennek a világtrenddel.
Az életben éppen az a két dolog kell, kreativitás és kritikai érzék, amit egy magyar iskola nem bír elviselni, a kritikai gondolkodást nálunk egyszerűen szemtelenségnek minősítik.
“…énnekem a segembe is felyem van.”
Ez korábban is így volt, de az Orbán-kormány ezt százszorosan megerősítette, ki is szórja a gyerekeket, azt hiszi, az osztályzat minősíti a gyereket.
Ma azzal foglalkoznak, hogyan zárják le a magyar oktatást bizonyos pontokon, hogy csak a kiválasztottak juthassanak tovább, akik majd hűségesek lesznek hozzájuk, a jelenlegi kormányzathoz.
A magyar iskola mindig nagyon szelektív volt, de ma rosszabb a helyzet, mint valaha – mondja Vekerdy Tamás. Hosszan sorolja a hibákat, de azt mondja, legszívesebben Weöres Sándor Kisfiúk témáira sorozatának négysorosával jellemezné a kormányzatot.
KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.
A szakember szerint pénzt az oktatásból kivenni bűn.
Ha tetszik, nemzetellenes bűn, ezt a szót mostanság úgyis szeretik.
A jelenlegi helyzet szánalmasságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az egykor az SZDSZ oktatáspolitikáját keményen ostorozó pszichológus ma már úgy látja azok voltak az aranyidők.
Betegség, baromság, hülyeség
Katasztrófának tartja ugyanis, hogy – a boldog országokkal ellentétben, ahol az iskolákban szolidaritás, empátia van – nálunk minden iskolában töltött évvel nő a társadalmi különbség, a gyerekektől elveszik az örömöt, maga az iskola teszi őket beteggé.
Mi a betegségük formája? Szédülés, fejfájás, szemkáprázás, hányinger, hányás, gyomorgörcs, szorulás, hasmenés. Csupa pszichoszomatikus tünet. Elmennek az orvoshoz, aki semmi testi bajt nem tud kimutatni. De ha sokáig áll fenn egy pszichoszomatikus tünet, a test is belebetegszik. Ezzel fizetnek azért, hogy alkalmazkodnak a mai iskolai körülményekhez. Vagyis a magyar iskola, ahogy ma működik, betegít. Hála istennek, a család menedék a gyereknek. Igaz, ha a család rossz helyzetben van, akkor nem tud kompenzálni. De ha megfelelő helyzetben van, akkor tud segíteni a gyereknek.
A szülőnek érdemes cinkosul a gyerek mellé állnia, de tudnia kell, hogy
sokszor a tanító néni is kétségbeejtő helyzetben van, mert baromságokat várnak el tőle, elvették az autonómiáját, hülyeségek közé szorították.
A szakember az interjúban elárulja, hogy volt egyszer egy egyeztetésen Palkovics államtitkárnál, és döbbenten tapasztalta, hogy akkor és ott mindenben egyetértettek vele tárgyalópartnerei. Több olyan külföldi modell is van, ami alapján át lehetne alakítani az oktatást, amihez meg is vannak a nagyszerű szakemberek. De hiába vannak, és hiába van a minisztériumban is nem egy ember, aki
rémülten nézi azokat az őrületeket, amik az oktatásban folynak a legfelső hadúr parancsára. Ám nem tudnak mit tenni, mert olyan mértékben van kialakítva a központi erőtér, hogy mindenki lebénul”.
Vekerdy Tamás néhány napja a Mandinernek arról beszélt, hogy a mostani iskola egy teáscsésze nemzedéket nevel, “ha eltörik, semmire nem lehet használni”. A legjobb iskolarendszert működtető országokban nagyon nehéz bekerülni a tanári pályára, de nálunk továbbra is működik a kontraszelekció, mert a tanárok, orvosok helyett hülyeségekre költjük a rengeteg pénzt.
Dilettáns és embertelen intézkedéseket hoz a kormány, tönkreteszik a gyerekeket és a jó pedagógusokat, miközben a magyar közoktatás egyáltalán nem ad meg fontos készségeket. Nem a cső- vagy vízvezeték-szerelőké a jövő, ahogyan Orbán mondja, és nem együtt kell nézni a gyerekkel a mesét, hanem el kell mondani neki.
