Az UNICEF Innocenti Kutatóközpontja által kiadott legfrissebb jelentés nem fest jó képet a hazánkban élő gyerekek helyzetéről. A jövő építése: a gyermekek és a fenntartható fejlődési célok a gazdag országokban az első olyan átfogó vizsgálat, amely a 41 magas jövedelmű országban a fenntartható fejlődési célokkal összefüggésben vizsgálta alá a gyermekek jól-létét. Az eredményeket 9 összetett indikátor alapján közölték.
A szegénység felszámolása az egyik pont, ahol bőven lenne hová felzárkóznunk, és bár a szociális juttatások szegénységet enyhítő hatása jelentős volt az utóbbi években, hazánk míg így is a 26. helyre szorult. A gyerekek 58 százaléka él többszörös megfosztottságban, ami az Európai Unió tagállamai között a harmadik legrosszabb eredmény – mondta el Tausz Katalin, az Unicef gyermekjogi vezetője. Összehasonlításként: átlagosan minden ötödik gyermek él relatív jövedelmi szegénységben, de Dániában, Izlandon és Norvégiában „csak” minden tizedik, míg a sorban hazánk mögött végző Izraelben és Romániában minden harmadik gyermek bizonyult szegénynek.
A témához szorosan kapcsolóik egy másik indikátor: az egyenlőtlenségek csökkentése. Ezen belül mérték a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a szülők társadalmi státuszának hatását a gyermekek iskolai teljesítményére.
Kattintson a táblázatra az eredmények áttekintéséhez!
De folytathatjuk a sort, mert Magyarország a gyermekek egészségét tekintve is a legrosszabbul teljesítő országok csoportjába sorolódik.
Bár tömeges gyermekéhezésről nem beszélhetünk Magyarországon – mondta el Tausz Katalin –, az Unicef Kutatóközpontja által kiadott legfrissebb jelentés szerint közel sem derűs a helyzet. Magyarország a 22. helyével a 41 ország között az átlagos mezőnyben sorolható, de még ez is elkeserítő adat. A 15 évesnél fiatalabb gyerekek több mint egytizede (11,8%) olyan felnőttel él, akinek nem biztosított a megfelelő táplálkozása. Magyarán lehet, hogy kenyérre, tésztára és krumplira futja, de minőségi, változatos étrendről szó sem lehet. A gyerekek 16,2 százaléka elhízott, ami épp az előbbiek miatt szintén a szegénység egyik indikátora.
A legutóbbi PISA-eredmények miatt azon sem kell csodálkozni, hogy a minőségi oktatás biztosítása szintén nem az erőssége az országnak. Az országok rangsorában a 30. helyen végeztünk. Tény ugyanakkor, hogy még a legjobban teljesítő országokban, így Japánban és Finnországban sem éri el a 15 évesek egyötöde a minimális kompetencia szintet az olvasásban, a matematikában és a természettudományokban.
A kormány munkaerő-piaci és gazdasági növekedéssel kapcsolatos hurráoptimista kommunikációjával némiképp ellentétes az Unicef jelentése. A megfelelő munka és gazdasági növekedés tekintetében Magyarország a 33. helyen végzett, amit az magyaráz, hogy
Hazánk legjobb eredménye egy 17. hely, de ez sem kimagasló, csupán átlagos teljesítmény. A többi országhoz képest nálunk a gyermekgyilkosságok és a bullying (megfélemlítés, folyamatos zaklatás) aránya átlag alatti, de a lánygyermekek elleni fizikai erőszak már átlag körül fordul elő. De azt azért ne felejtsük el, hogy mind a fizikai erőszak, mind pedig a zaklatás terén óriási a látencia.
Az összefoglaló táblázat szerint egyébként azok az országok (a skandináv országok, Németország és Svájc) teljesítenek jól, amelyek amúgy is élen járnak a fejlesztési programokban, és kevésbé jó eredményeket mutatnak a csoport alacsonyabb jövedelmű országai, mint például Románia, Bulgária és Chile. Azonban közelebbről nézve mind a 41 országnak van még hova fejlődnie, hiszen két vagy több cél megvalósulását tekintetve minden ország a középső vagy az alsó harmadban helyezkedik el. Magyarország, az összefoglaló táblázat tanúsága szerint a 32. helyet foglalja el, azaz az országok alsó harmadában végzett.
