Elég jól ismeri sok újságíró, én is dolgoztam önnel, de soha nem mondta volna senki, hogy bármelyik párthoz húzna.
Eddig újságíró voltam, innentől nem vagyok az. Valószínűleg van bennem valami konzervatív közszolgálati attitűd az újságírással kapcsolatban. A véleményformálás klasszikus iskolájához tartozom, ami arról szól, hogy tájékoztassuk a drága közönségünket az összes fontos tényről és összefüggésről, aztán majd ők eldöntik, kivel értenek egyet. Ennek persze picit ellentmond, hogy a média alternatív oldaláról jövök. A Tilos Rádió egyik alapítója vagyok, majd hét évig a Magyar Narancsban dolgoztam, amikor a Narancs volt a „megmondós” médium a kilencvenes években. A „közszolgálati” tájékoztatás talán a Rádió C-ben lett nekem fontos, amihez a frekvenciát a Fidesz-kormány idején kaptuk, de a szoclib kormány alatt is vittük tovább. Fontos volt, hogy ne süssenek ránk bélyeget, de megőrizzük a kritikai hangot. Aztán jött a Kossuth Rádió, ott pláne egyértelmű volt, hogy nincs elhajlás sehova.
Olyannyira, hogy az őszödi beszéd is a közszolgálati Magyar Rádióban jelent meg először.
Két hete dolgoztunk akkor a rádióban. Mi, a rádió vezetői döntöttük el, hogy menjen le. A felvételt megkapta akkor az Origo és egy másik országos médium is, már nem emlékszem, melyik. Mégis, a három közül csak az egyetlen állami médium hozta le. Ezt kellett tenni, ha az ember komolyan gondolja a közszolgálatot. Vajon 2010 óta lehozná bármelyik közmédium a miniszterelnök titkos beszédét?
De hogy kerül az MSZP-hez az ember, akiről az a kép, hogy független?
Sosem szerettem, ha egy magyar sajtómunkás ki-be lépeget: elmegy egy kicsit a minisztériumba dolgozni, aztán visszatér a médiába. Persze tudom, ez megy, de a kelet- európai médiában ez nem működik, mert a médiumok saját brandje nem elég erős ahhoz, hogy a közönsége számára ez hiteles legyen. Egy New York Timesnál mindegy, hogy ott ír-e Obama egykori harmadik sajtósa, mert elég erős az újság ethosza, hogy a közönség elhiggye róla, hogy újságíróként már nem Obama szócsöveként dolgozik. Magyarországon nincs ilyen ereje még a médiumoknak – és a Fidesz tesz róla, hogy a társadalom médiaképe még rosszabb legyen.
Mi négy évig dolgoztunk a közszolgálati rádióban, szerintem elindítottunk egy hiteles közszolgálatot. Aztán 2010-ben eljöttünk, és egy hónap kellett ahhoz, hogy ezt lebontsák. Egyetlen hónap. Annyira gyenge volt a pártatlan közszolgálatiság ethosza. A 70-es években Mitterand is megpróbált nekimenni a közszolgálati médiának, ami bár nem volt olyan erős, mint a BBC, de a francia újságírók vissza tudták nyomni a politikát. Hol vagyunk mi ehhez képest? A respektünk, lám, még most is újságíróként beszélek, a társadalomban igen alacsony. A közönség sem értette meg, hogy a média az ő watchdogja, hogy mi azért vagyunk, hogy ők tájékozódni tudjanak. Nálunk a média azért van, hogy visszaigazolja a hitünket vagy tévhitünket.
Van felelőssége abban, hogy így alakult?
Miért lenne felelősségem? Amikor a VS-nél elkezdték emlegetni, hogy egy cikk miért úgy jelent meg, azt mondtam, hogy oké, ez a ti pénzetek (még szó sem volt MNB-alapítványokról), de akkor én megyek, mert nem erre szerződtem, és így nem tudok hiteles főszerkesztő maradni. A semmibe mentem, nem volt melóm. Sosem szolgáltam pártot, nem csaptam be az olvasókat. De hagyjuk ezt abba, mert túl fasza csávó leszek a végére.
Hát nem, mert most épp erre készül. Pártot fog szolgálni, és ez a választók időnkénti becsapásával is járhat.
Nem, mert átmegyek egy másik területre. Eldöntöttem, hogy többé nem leszek újságíró. De a választót továbbra sem szeretném becsapni.
Barátságai és kapcsolatai is megszűnnek.
Ha elmennék lángososnak, akkor is szóba állna velem, nem? Ön is beszél politikusokkal, biztos vannak közöttük haverjai.
Hát, nincsenek.
Oké, beugratós kérdés volt.
Megváltozik a viszonya azokhoz, akik eddig újságíróként tekintették a barátjuknak.
Talán meg. Az egyik része már köpköd is. A másik része meg azt mondja, hogy igazi rock and roll csávó vagyok.
Mit vár a szociktól? Most felvázolhatnám az MSZP elmúlt nyolc évének lefelé tartó ívét. Miért ide?
Mehetne régebbre is, de egyszerű a válasz: mert megkerestek.
Ha megkeresi a Jobbik, odamegy?
Hát, ez az én esetemben kizárt. Olyan „cigánysimogató” – hogy ennek a széljobber fideszes szófordulatnak a parafrázisával éljek – önéletrajzot keveset látott a magyar médiában, mint amilyen az enyém. De nem mennék a határon túli magyarok miatt sem: középre húzás ide vagy oda, a szélsőjobb nacionalizmusa ugyanaz, amit ők szívnak a saját többségi nacionalistáiktól – csak az egyik a magyart, a másik a szlovákot, románt, stb. isteníti. Dehogy megyek egy szélsőjobbos párthoz. A Fideszhez sem mennék. Szabadságszerető ember vagyok.
2011-ben megkeresett Bajnai, mondván, hogy menjek politikusnak vagy a háttér-kommunikációba. Három év múlva megkeresett Schiffer, hogy menjek az LMP-be kommunikációs vezetőnek. Mindkettejüknek azt válaszoltam, hogy újságíró szeretnék maradni. Akkor még azt gondoltam, lehetek Magyarországon újságíró, hogy lesz médiapiac. Ez az illúzióm elmúlt. Magyarországon 2017-re megszűnt a médiapiac. Egy-egy szigeten még küzdenek, de ez nem jelenti azt, hogy van piac. Én két éve a szlovákiai közszolgálati média magyar adójánál dolgozom félállásban. Nem akartam kiköltözni egy hetet voltam itt, egyet ott. Már ez is kivonulás volt, de most már egyértelmű, hogy itthon nem lehetek újságíró.
Maradt a szoci kommunikáció, amiről van egy friss történetem. A legutóbbi kongresszus közben rám írt egy újságíró barátom, hogy odament hozzá egy MSZP-s, és büszkén mesélte neki, hogy “múlt héten három emberünk is bent volt az ATV-ben, és mindhárom ugyanazt mondta”. Szép kihívásnak tűnik.
Gondolom, hogy minden elődöm úgy lépett be, hogy a kommunikációt egységesíteni kell. Valamiért senkinek nem sikerült, én most megint nekifutok a feladatnak. Nagyon le kell szűkíteni a nyilatkozók körét. Nem csak óvatosságból, hogy ne beszéljenek összevissza, hanem más miatt is. Macron, a francia elnök, egy éve létrehozott egy pártot, amit senki nem ismer, őt viszont igen. Az MSZP persze nem ilyen, hozzá százezrek kötődnek, de mégis az a trend, hogy a pártok háttérszervezetekké válnak a politikában, és az arcok lesznek fontosak. Elkezdődött a kampány. Botka László a miniszterelnök-jelölt. Jórészt róla kell, hogy szóljon a kommunikáció.
Van olyan, hogy mondjuk Szanyi Tibor holnap nem fog nyilatkozni, ha éppen itthon van?
Még nem ismerem Szanyi Tibort. De ha Botka László és a párt vezetése azt mondja, hogy a Kerényi által elém tárt kommunikációs rend a szabály, akkor innentől senki nem tehet mást, mint tartja magát hozzá. Ez a terv pedig jelentősen leszűkítené a nyilatkozók körét. A pártvezetésnek kell megoldani, hogy mi lesz azzal, aki nem így tesz.
Mondjuk, mégis egyszerűbb a helyzet, hiszen a média 70 %-nak úgysem nyilatkozik az MSZP.
A megkeresésem előtt született a döntés, de ez valóban megkönnyíti a dolgot.
És ez jól van így?
Hát, először bennem is az a kétely volt, hogy így nem érjük el a magyar társadalom egy részét, de aztán beláttam, hogy jogos a bojkott. Ezek a médiumok nem hasonlíthatók össze más médiumokkal. Eddig is volt pártmédia, de azért azt újságírók működtették. Például a G-nap előtti Magyar Nemzetet. A 888- Ripost-TV2 stb. tengelyben viszont már nem is újságírók dolgoznak. Ők nem pártsajtót csinálnak, hanem a kormányzati hatalom részei. Ha nekik nyilatkozol, az olyan, mintha a fidesz.hu-nak nyilatkoznál. Ez azért egyetlen ellenzéki politikusnak sem jutna eszébe.
Merész állítás azt mondani a magyar média jelentős részéről, hogy nem média, és nem újságírók azok, akik benne dolgoznak.
Tudom, hogy sok újságíró ragadt benne, és azt is tudom, hogy sokan nem szívesen dolgoznak ilyen körülmények között.
Az Origónál dolgozik egykori beosztottja is.
Tényleg? Kényszer alatt élnek nyilván ők is, család, gyerek, lakáshitel, ismerjük ezt. Szerintem közülük az még újságíró, akinek, még ha nem is tiltakozik, de rossz érzése van attól, hogy Rogán Antal stábjától jön megírva az aktuális üzenet. A többi nem az.
Hogyan lehet hatékonyan felvenni a versenyt egy kommunikációs gépezettel, saját üzeneteket megfogalmazni úgy, hogy a média jelentős részével szóba sem áll a párt?
Szerintem a Fidesz szintjét nem lehet elérni. A Fidesz tökéletesre építette a propagandagépezetét, de hazugságokat sulykol. Nekem egyébként ez médiaelméletileg is nagyon érdekes. Tíz évig tanítottam médiát az ELTE-n. Mindig elmondtam, hogy a második világháború utáni frankfurti iskola, amely a náci propagandagépezet hatékonyságán megdöbbenve szülte meg elméletét, azt mondta, hogy a média által közölt üzeneteket a közönség Pavlov nyálcsorgató kutyájaként követi . Aztán a 70-es években a birminghami iskola azt mondta, hogy a fogyasztó szelektál, értelmez. Az újságíró bizonyos rejtett narratíváit elfogadja, másokat nem – szóval ő is szereplő, nem csak végrehajtó. Én sokáig ebben hittem, de most, nézve a migránsos és egyéb politikai üzeneteket, mégis elkezdtem aggódni, nem mégis a pavlovi elmélet igaz? Persze egy hatékony propagandához az is kell, hogy a társadalmi alrendszerek se legyenek plurálisak.
Amit most mond, az alátámasztja, hogy megfeszülhet Botka László, az LMP, az Együtt, meg a többi párt együtt, de semmi nem fog nekik sikerülni.
Nem ezt mondtam. Láttam én már karón varjút: 27 éves voltam 90-ben. Az ifjúságomat a szocializmusban éltem le. A nyolcvanas években voltam pesti bölcsész. Monolit volt a sajtó, Magyar Nemzetet vettünk, mert ott néha volt valami más is.
Láttuk mi volt 2008 és 2010 között, hogyan hullott szét minden. Mindenki szaladt az új gazdákhoz, dőzsöltek az újságírók az információkban. Az ilyen rendszerek, amilyet a Fidesz is épít, nem tudnak tartósan fennmaradni.
2018-ban megtörténhet a Fidesz bukása?
Nagyon remélem. 27 éves koromig éltem ilyenben, és azt hittem, ezt már megúsztuk. Túl leszünk rajta hamarosan. Az én generációm nagyon szabadságszerető.
Még két ember jut eszembe a Magyar Rádióból, abból az időből, amikor ott volt. Csillag János, aki megcsinálta az MR2 Petőfit, a III. kerület alkalmazottja volt, és Such György, a rádióelnök, aki meg az Országgyűlési Hivatal vezetője. Ők volnának a szabadságszerető barátai?
Mindketten a barátaim. Such György köztisztviselő, és nyilván megvan a válasza erre. Szabadságszerető emberek. Sok jó ismerősöm a Fidesz által működtetett rendszerben dolgozik. Na, ez már hülyeség, nem akarok ebbe belebonyolódni. Azt mindenképp hagyja benne, hogy szabadságszerető emberek.
Benne hagyom.
Bár ez az egész kérdés… Fenébe, hogy kérdést sosem lehet kihúzni. Pedig gondoltam, hogy…
A kérdés is marad.
Jó, de utólag sem írunk bele.
Nem fogunk. De akkor nézünk más témát, mert látom ez érzékeny. Belelát az MSZP-be?
Nem.
Bátor.
Ja. Hát, ez van. Egyszer megnéztem a párt alapszabályát, hogy el tudjam helyezni magam a rendszerben. Mert az én feltételeim lényege az volt, hogy hogyan tudom elérni, hogy ne lehessen engem szétcincálni, hogyan lehetek eredményes. Kinek felelek, ki szólhat bele a dolgomba. Én nem politikát csinálni megyek oda,az a dolgom, hogy felöltöztessem azt, amit kitalálnak.
De gondolom, azért kell valami válságkommunikációs terv is néha. Például amikor Botkát lefotózták Lengyel Lászlóval a Kiskakukk étteremben, és ebből születik 86 lejárató cikk?
Ó, istenem, ha ez lenne a szocialista párt következő évének legnagyobb krízise, én elégedetten hátradőlnék.
Sok ilyen sztori lesz, ahogy jön a kampány.
Persze, erre fel kell készülni, és remélem, hogy nincsenek csontvázak a szekrényben. Krízisben egyébként, ez kommunikációs közhely, őszinte kommunikációt akarok. Nem bujkálunk, hamar ki kell állni, beszélni mindenről. De én alapvetően Botka László programjáról és a Fideszről szeretnék beszélni.
Mi van, ha 2018-ban nincs kormányváltás?
Egy évet vállaltam. Akkor ennyi volt.
És ha felkérik újabb négyre?
Ha felkérnek, meg fogom fontolni. De nincsen kommunikációs karriertervem. Egyébként sosem volt semmilyen karriertervem. A szocializmusban nőttem fel, antikommunista háttérrel. Karriert ezeknek? Így gondolkodtam. Ez az attitűd azóta is bennem van. Ez nem érdem, sőt, lehet, hogy flegma, de tényleg sosem gondolkodtam azon, mi lesz később. Most ez a feladat, ez izgat: meg kell nyerni a választást. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.
