Belföld

KözösHalmaz: A közfoglalkoztatottak szépítik meg a statisztikát

KözösHalmaz: A közfoglalkoztatottak szépítik meg a statisztikát

KözösHalmaz sorozatunk előző részében azt mutattuk meg egyetlen ábrán, mennyire leszakadt a vidék a fővárostól. Most az alkalmazásban állók létszámával foglalkoztunk és azt néztük meg, milyen elemekből épül fel a közel négy év alatti 392 ezres növekedés. Hat éve írtuk meg, hogy a szakértők nem sok esélyt jósolnak a Fidesz által beígért egymillió új munkahelynek. Igaz, van még hátra három a tervezett tíz évből, de a növekedési ütemet ennél sokkal több időre lenne szükség ahhoz, hogy az ígéretek valósággá alakuljanak. És ha meg is valósul, a hiányzó rést valószínűleg közfoglalkoztatottakkal tömik ki.

A Központi Statisztikai Hivatalnak 2013 januárjától vannak adatai a közfoglalkoztatottakra vonatkozóan, ezért mi is ezt hasonlítottuk össze a legfrissebb, tavaly októberi alkalmazásban álló létszámadatokkal.

Mit jelent az, hogy alkalmazásban álló?

Az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, és munkaszerződése, megállapodása alapján munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Az alkalmazásban állók statisztikai állományi létszáma magában foglalja a teljes, illetve a nem teljes, de munkaszerződés szerint legalább 60 munkaóránál hosszabb munkaidőben foglalkoztatottakat. Nem tartoznak bele azonban többek között azok, akik szülési szabadságon, gyesen, gyeden vagy sorkatonai szolgálaton vannak, illetve betegség vagy fizetés nélküli szabadság miatt egy hónapot meghaladó távolléten vannak.

Korábban a KSH vonatkozó gyorstájékoztatóiban korábban szerepeltek a létszámadatok is, de néhány évvel ezelőtt kivették belőle őket. Elérhetőek viszont a Tájékoztatási adatbázisban – mi is innen nyertük ki az adatokat.

Ezekből kiderül, hogy 2013. január és 2016. október között 392 ezerrel nőtt az alkalmazásban állók száma, ebből kereken fele annak köszönhető, hogy 3,5 év alatt ennyivel több lett a közfoglalkoztatott.

Az alábbi grafikonon négy különböző színt találsz. Kettészedtük a teljes és nem teljes munkaidőben alkalmazásban állókat, ezeket pedig két részre osztottuk aszerint, hogy közfoglalkoztatottakról vagy nem azokról van szó. (Tipp: ha ráviszitek az egeret a grafikon egyes részeire, akkor kiírja, mit is takar.)

Mit látni? Két érték nagyot nőtt (a teljes munkaidőben alkalmazásban állók mindkét kategóriában), egy viszont konkrétan eltűnt: bár a kezdeti évben akadt olyan hónap is, ahol 23 ezer volt a nem teljes munkaidős közfoglalkoztatottak száma, ez tavaly októberre mindössze 600-ra csökkent.

Fontos: a Tableau program sajátosságai miatt az adatvizualizáció asztali számítógépen vagy laptopon nézve látszik (leginkább), ezért ha mobilról olvassátok a cikket, mentsétek el, és keressétek fel később az előbbi eszközökről.

Alacsony a bér, de ennek is örülni kell

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyivel marad el a közfoglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az országos átlagtól.

Kiderült: kevesebb mint a harmadát vihetik haza azok, akiket így foglalkoztatnak.

Ráadásul még az inflációt sem követi a stagnáló bérük: míg a nemzetgazdaság bruttó átlagkeresete 16 százalékkal, 37 ezer forinttal nőtt, addig az övék 2013. januárról tavaly októberre még négyezer forintot csökkent is.

Nehezíti a kitörési lehetőségeiket az is, hogy az októberben közfoglalkoztatás keretében dolgozók fele alapfokú végzettséggel rendelkezik, felsőfokú képesítése pedig csak 3,5 százaléknak van. A romák körében még rosszabb az arány: ott 10-ből nyolc foglalkoztatottnak alapfokú a legmagasabb végzettsége, ráadásul a 42 ezer fős létszámukból mindössze 98-nak van felsőfokú képesítése.

Íme a beszédes grafikon a bruttó átlagkeresetek alakulásáról – figyelem: ebben csak a teljes munkaidősök szerepelnek, ugyanis rájuk alkalmazható csak a KSH átlagkereset-számítása.

Olvasói sztorik