Sose hallottunk olyat Orbántól, hogy megfontolja a lemondását – hát, ma ez is megtörtént.
De haladjunk csak sorjában.
Bálnából patkóba
A tegnapot Orbán zárta a Bálnában, a mait szintén ő kezdte a Parlamentben: ugyanazt mondta el itt, mint ott, annyi különbséggel, hogy míg ott saját tapsolói gyűrűjében beszélhetett, itt masszív ellenzéki bekiabálások aláfestésétől kísérten.
És bár „vannak, akik megpróbálják leértékelni, alábecsülni, semmibe venni, 3,3 millió ember akaratát”, Orbán ezt nem hagyja.
Kellő visszafogottság
A kormányfő további küzdelmekre készül Brüsszellel, annak viszont örül, hogy „álláspontunkkal nem vagyunk egyedül, az elmúlt másfél évben sikerült áthangolnunk az európai politikát: ma már többen érvelnek a határok megvédése, mint a betelepítés mellett”.
Orbán „kellő szerénységgel és visszafogottsággal” azt mondta:
Magyarország tegnap történelmet írt, a nemek elsöprő többségével Magyarország nyert… 1990 óta soha egyetlen párt vagy pártszövetség nem kapott ekkora támogatást. És ez a támogatás kötelez.
Az MSZP frakcióvezetője, Tóth Bertalan szerint Orbán „egész más filmet nézett”, ezért a szocik, orvoslandó a menekültproblémát, még ma beterjesztik a Felelősség és biztonság című programjukat.
Együtt gyúrhatna Vona és Orbán
Vona Gábor, ahogy a múlt héten már ígérte, követelte Orbán lemondását.
Idézzük:
Miniszterelnök úr, önnek tizenötmilliárd forint eltékozlására volt szüksége arra, hogy elfogadja a Jobbik álláspontját. Tegnap este óta ön egy vesztes politikus, önt mostantól nem fogják komolyan venni a brüsszeli bürokraták. Brüsszel az ön felelőtlenségét és hibáját könyörtelenül ki fogja használni. Fölfogta ön, micsoda kárt okozott a hazájának?
Viszonválaszában Orbán hazafiatlannak nevezte a Jobbikot, olyan pártnak, mely eladta magát „pontosan tudjuk, kicsodáknak” (az oroszoknak, ha jól értjük), a migránskérdésben Brüsszelt támogatja, hogy „bizonyos érdekeknek utat nyisson az EU fővárosa felé”.
Hasgép, figaró
Jött az újabban szokásos személyeskedés is:
Kérem a jobbikos képviselőket, térjenek észhez… az emberek nem azért küldték önöket ide, hogy a konditerem és a fodrász között szájhősködjenek a Parlamentben.
Sőt azt is felidézte Orbán, hogy Vona személyében olyan ember kritizálja őt, “aki nemrégiben még azt mondta, hogy az emberiség utolsó mentsvára az iszlámvallás”.
Válaszul Vona konditerembe invitálta Orbánt, ha már „felborzoltam a hozzászólásommal”; bár utóbbi, mármint a borzolás inkább a fodrászt indokolná.
Kövér beszólt Kósának, Orbán megsimogatta a szocikat
További említésre méltó esemény, hogy a Fidesz frakcióvezetője, Kósa Lajos történelmi személyekhez, Szapolyai Jánoshoz és Thököly Imréhez, mint a törökökkel kollaboráló politikusokhoz hasonlította Vonáékat, amihez a szintén fideszes házelnök, Kövér László feldúltan ennyit tett hozzá a pulpitusról:
Kénytelen vagyok Szapolyai Jánost és Thököly Imrét megvédeni a méltatlan összehasonlítástól.
Érdekes hangsúlyváltást jelez, hogy míg a Jobbikot, különösen Vonát élesen támadta Orbán, addig a szocik felé kifejezetten empatikusan fordult, olyanokat mondott, hogy “az MSZP mindig is európai párt volt, európai megoldásokat szorgalmazott, a kérdés csak az, hogy migránsügyben van-e európai megoldás”.
Beégett az LMP
És egy LMP-s gigabénázás mellett se menjünk el szó nélkül.
Orbánra az összes képviselőcsoport reagálhatott, pontosabban mindegyikből vagy a frakcióvezető, vagy valamelyik helyettese. A zöldektől Szél Bernadett jelentkezett hozzászólásra.
“Mint társelnök” – ennyi volt a válasz. Csakhogy az a parlament számára értelmezhetetlen poszt.
A dolog vége az lett, hogy Kövér Schmucknak ajánlotta fel a szólás lehetőségét, aki ezzel nem élt. Kínos.
Egy percen át majdnem lemondott Orbán
Számos azonnali kérdést is kapott Orbán Viktor.
Vona Gábor a kormányfő egészségéért aggódott, utalva arra, hogy a napirend előttiek során a miniszterelnököt meglehetősen feldúltnak látta. „Őrizze meg a hidegvérét” – ez volt felé a jobbikos kérés. Majd Vona ismét lemondásra szólította fel Orbánt.
Mire a kormányfő:
A profi pszichoanalízisnek sem voltam híve, hát még egy ilyen amatőrnek… De múlassa csak ezzel az időt, ha ehhez van kedve. Ami pedig a lemondásomat illeti, megfontolom.
Erre Vona javasolta Orbánnak, kérjen bizalmi szavazást maga ellen.
Mire Orbán, ki vélhetően belegondolt, micsoda címsor lesz iménti megjegyzéséből, így szólt:
Volt egy percem átgondolni a javaslatát, s úgy döntöttem, nem élek vele.
A szoci Harangozó Tamás arra volt kíváncsi, „ön miért nem lép fel az ellen, hogy magáncégek és haverok nyúlják le a letelepedési kötvények százmilliárdos hasznát?”.
Boci, boci
Az orbáni válasz:
Az igazság az, hogy nem értem, ön mit beszél. Se füle, se farka annak, amit ön beszél… Az országba csak pénzt hoztak be, erre a konstrukcióra szükség van. Egyetlen fillér közpénz nem ment ki az országból, ellenben sok pénz érkezett.
A szintén szoci Gúr Nándor szintén a letelepedési kötvényt választotta azonnalija tárgyául. Ő nemcsak a pénzen rugózott (azért azon is: “a haverocskák jutnak a lóvécskához”), hanem azon, hogy a tizenhatezer így joggal itt tartózkodó külföldi között elítélt orosz bűnöző is található.
A demokrácia működtetéséhez pénzre van szükség –
Orbán ezzel indokolta a kötvények létét.
Tudta? Mi a különbség?
Volner János béremelést követelt a munkavállalók számára, felszámolandó a dolgozói szegénységet.
Orbán úgy döntött, válaszában alázza a jobbikos frakcióvezetőt, ilyen, meglehetősen gáz mondatokkal:
A reálbérek folyamatosan nőnek. Tudja, mi a különbség? Az egyik felfele megy, a másik lefele.
És “mindez azért volt lehetséges, mert a magyar emberek megdolgoztak érte, nekik jár köszönet”.
Szétvált, ami összetartozott
A zöld Hadházy Ákos régi élményét elevenítette fel, mégpedig azt, hogy amikor “a miniszterelnök cégében” dolgozott (ha jól értjük, korábbi Fidesz-tagságára utalt), sosem találkozhatott az állandóan elfoglalt főnökkel. Eztán az uniós források elosztásának gyakorlatára tért ki a lehetmásos politikus. Hadházy úgy tudja, az az algoritmus, hogy az egyszeri vállalkozónál egy cég képviseletében megjelenik egy ember, aki ígéri, elintézi a támogatást, ha cserébe ő hozhatja azt a vállalkozást, ami elvégzi, nyilván túlárazva, a szükséges munkát.
Orbán tömör reakciója az állításra:
Amennyiben ilyen cégről tud, tegyen feljelentést!
Hadházy reakciója:
Tettem feljelentést.
Kapott kérdést a Házban ritka vendég Matolcsy György is, a szoci Szakács László egyebek mellett intimus témában érdeklődött tőle.
Itt az új szerelem. Miért volt erre szükség?
Matolcsy válaszul az MNB pénzügyi sikereit sorolta, s egy egészen bonyolult képzettársítással a néhai konferanszié, Kellér Dezső egy gondolatát idézte fel az emberi boldogság ellenségeiről, a rémhírterjesztőkről.
Hát, Matolcsy sugallatára zárjuk egy Kellér klasszikussal mai tudósításunkat.
“Ha bíborfénybe jő az alkony / A hegyre ráfekszik a Nap / Míg csend honol a tengerparton / A vízre ráfekszik a hab / A virágra ráfekszik az illat / Az égre ráfekszik a csillag / Csak énrám nem mosolyog senki.”
