Az Izabella utcán végighúzó trolibuszok ablakán kitekintve minden bizonnyal a legtöbb budapestinek feltűnt már a Ferdinánd híd lábától néhány lépésre fekvő, gazdagon díszített épület, de a látványt jó eséllyel néhány perc alatt el is felejtették. Kár, hiszen az épület egy igazi ékszerdoboz, mely kisebb szomszédjának felújítása után újra századfordulós szépségében ragyoghatna.
A tervezők, Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp egy egész sornyi pesti bérházprojekt után 1896-ban kapták meg a lehetőséget a Lindenbaum-házak (VII. Izabella utca 94-96.) megtervezésére, és biztosak vagyunk benne, hogy a végeredményt látva a megrendelő Sonnenfeld Mór egy pillanatra sem volt elégedetlen velük – hiszen a teljesen átlagos, sőt, unalmas utcai homlokzatot szecessziós vakolatdíszek tucatjaival dobták fel. A kortársak persze jórészt nem igazán tudták megemészteni a hirtelen Magyarországra is betört stílust, de a sokak szerint csak giccsparádéként, vagy túldíszített szemétként tekintett szecesszió a századfordulóra már teljes mértékben elfogadottá vált: szintén 1897-ben készült el a kissé visszafogottabb Iparművészeti Múzeum (Lechner Ödön-Pártos Gyula, 1901-ben a Hold utcai Magyar Királyi Postatakarékpénztár (Lechner Ödön-Baumgarten Sándor), 1903-ra pedig a Honvéd utca elején álló Bedő-ház.
A nagyobb, ma szép állapotú 94. számú épületen a kék, zöld és a sárga színek, kisebb, pusztuló szomszédján pedig a vörös és zöld dominált. Mindkét épületen szép számmal akadnak aranyozott díszek, melyek közt napkorongokat, csillagokat és pávákat találhatunk, mindezeket pedig számtalan állat- és növényábrázolás veszi körbe.
Mára a négy elemből már csak kettőnek (föld és levegő) a nyomát találjuk meg, hiszen a Víz és Tűz a szomorú állapotú épületre került.
Szépek a Föld szintjén a paradicsomi fát két almával és a csábító kígyóval ábrázoló díszek, de találkozhatunk itt kutyákkal, sőt, pávákkal is.
A Levegő szintjén a napkorongok felé szálló madarakat és szép aranycsillagokat csodálhatjuk meg, sőt, a díszítősorok két szélén a Holdat jelképező ezüst nőalakokat is megtaláljuk.
Szomszédja, az éppen feleakkora Izabella utca 96. díszeiből néhány töredék kivételével semmi sem maradt fenn, bár a tervező vázlatrajzai és archív fotók alapján még tökéletesen restaurálható lenne az egykori gyönyörű homlokzat. Ennek az épületnek a földszintjét, illetve magasföldszintjét üzletek foglalták el, de díszítősorai természetesen egy sort alkottak a szomszéddal.
Az első emeleti ablakok alatt a Víz, két szinttel feljebb pedig a Tűz motívumai kaptak helyet – erre már csak egyetlen árva sárkány és némi szárnydarab emlékeztet:
Ennek az épületnek az egyik lakása a második világháború után a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége irodájának adott helyet, de híres emberek a jelenleg rendelkezésre álló források szerint sosem éltek az épületben.
Ma egyébként mindkét épület műemléki státuszt élvez, így a közeljövőben talán lehetőség nyílik a másik bérház felújítására is.
