De még mennyire, hogy az! Az ’56-os forradalom után Magyarországot elhagyott szülők gyermekeként 1959 januárjában, a montbéliardi menekülttáborban született fiú az első születésnapját már Chicagóban ünnepelhette, ahonnan négy évvel később költöztek tovább Los Angelesbe.
A fiatal Frank érdeklődése már elég korán a filmezés felé fordult, köszönhetően George Lucas korai, kultikussá vált filmjének, az 1971-es THX 1138-nak, melynek képi világa és stílusa egyszerűen lenyűgözte. 1977-ben végzett a Hollywood High Schoolban, majd egyetem helyett inkább a kemény munka világa felé indult: előbb targoncát vezetett, majd egy étterem kisegítő személyzetéhez csatlakozott: asztalokat takarított, tiszta terítékeket helyezett ki, a mosogatóba hordta a használt edényeket, vagy épp a pincéreket segítette.
Szerencsére mindezek mellett épp elég ideje maradt arra, hogy legnagyobb szenvedélyének, az írásnak hódoljon, ami hozzásegítette ahhoz, hogy olyan horrorok és thrillerek produkciós asszisztense lehessen, mint az elhagyott kastélyban játszódó Hell Night (1981), a három Arany Málna-jelölést is kapott The Seduction című thriller (1982), vagy a tudatát 1985-be teleportáló, XXIII. századi rendőrös sci-fi, a Delejezettek (1984).
Stephen King Dollar Baby-akciójának köszönhetően – ennek során az író feltörekvő filmesekknek és tehetséges diákoknak 1 dollárért adta el egyes rövid történeteinek megfilmesítési jogait – Darabont megszerezte a Nő a szobában jogait, melynek forgatókönyvéért és rendezéséért is felelt. Az Oscar előszobájáig jutott vele, a Filmakadémia az utolsó rostán ejtette csak ki a lehetséges jelöltek közül.
A Hell Night producerével,Chuck Russellel való társulása eredményeként A Massza remake-jén dolgoztak, gondolván, hogy valamelyik stúdió majd csak megveszi az ötetet, de közben életük megbízását kapták: két hét alatt kellett újraírniuk a Rémálom az Elm utcában 3 forgatókönyvét. Tíz nap alatt végeztek vele, ez pedig villámgyorsan megnyitotta előttük az utat A Massza felé. Ezt a Légy 2 követte, de ő készítette a Rocketeer első forgatókönyvvázlatát is.
Igazi rendezői bemutatkozására 1990-ig kellett várni: ekkor készült el az Élve eltemetve, melyben a jó férjet, Clint Goodmant viszonyt folytató felesége próbálja eltenni láb alól, méghozzá szeretője, a nőgyógyász segítségével. Az orvosnak épp van otthon némi halálos szérium, melyet egy trópusi hal ikrájából állítanak elő. A férjnek beadott adag azonban kisebb a halálosnál, így Goodman nem lesz többé jó ember, sőt, megőrül, és gyilkolni támad kedve.
1994-ben aztán elkészíti a filmet, ami miatt mindenki megismerte: egy újabb Stephen King-filmadaptációt, A remény rabjait, melynek főszerepeire Tim Robbins és Morgan Freeman helyett Tom Hanks-et és Harrison Fordot szemelte ki, de erről szerencsére hamar letett.
A film ugyan nem futott túl nagyot a kasszáknál, de a hét Oscar-jelölés és a (nyilván semmit sem jelentő) IMDB Top 250 trónjának nyolc éve folyó megtartása talán kiengesztelte a nagy bevételre vágyó stúdiót.
Következő filmje, a Tom Hanks főszereplésével készült Halálsoron további négy Oscar-jelölést zsebelt be, a Remény rabjaival ellentétben pedig elég jövedelmező lett, sőt, 286,8 millió dolláros eredménnyel ez lett a valaha legtöbbet hozott Stephen King-adaptáció.
Filmes munkái közül kiemelendő még a 2007-es A köd, melyben egy vihar után vérszomjas lények özönlenek el egy békés kisvárost, a helyiek egy csoportja pedig egy szupermarketbe szorulva küzd az életéért.
Tévésorozatok terén is alkotott klasszikusokat: rendezőként ő jegyzi a The Walking Dead nyitóepizódját (producerként 19 részét), a három Emmy-re jelölt Mob City-minisorozat négy epizódját (producerként mind a hatot), de ő írta Az ifjú Indiana Jones kalandjainak hat részét is.
Kevésbé ismert tény, de a 2005-ös King Kong-remake egyik fegyveresének is ő bújt a bőrébe (ld. fenn), sőt, több klasszikus forgatókönyvének megírásában is segített, így ott volt a Különvélemény, a Ryan közlegény megmentése, vagy épp az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága megszületésénél is.
