„Itt vagyok nagy sz@rban 2 kutyával és 5 macskával, akik mind kötődnek hozzám”- írja az interneten keringő segítségkérő levelében Pintér Attila.
Igencsak összecsaptak a feje felett a hullámok. Februártól nem dolgozik. A hónap végén pedig el kell hagynia a lakást, ahol hét éve él. Meglátogattuk.
Kutyasétáltatás közben futunk össze egy XIX. kerületi társasház kertjében. Tofu és Tojáska – egy bozontos és egy rövidszőrű keverék – úgy üdvözli az idegent, mintha régi ismerősök lennénk.
Tofu az egész világot imádja – mutatja be Attila tömören minden kéztől simogatást váró kutyáját.
Tojáska is barátságos, de kicsit visszafogottabb, mint társa.
A lakásba lépve, nem rohannak azonnal a szobába, az előszobában kivárják, amíg gazdájuk hozza a vizes törölközőt a tappancstisztításhoz.
A 45 négyzetméteres lakás minden helyiségét birtokba vették az állatok. Az előtérben 3 etetőtál és a bicikli alá terített pléd, a konyhában jókora macska kennel, a szobában cicaodúk és mászókák, szétszórva pár gumijáték biztosítják az állatok komfortját.
Egy fekete cica már az előszobában ismerkedik, a kutyákhoz hasonló közvetlenséggel.
Ő Safranek. Ezüstszürke testvére, Szofi a szobában a laptop mellett ül, mint egy kecses szobor. Ők a legrégebbi társai Attilának. 14 éve még vidéken élt, amikor, hallotta, hogy két másik testvérükkel együtt vízbe akarták fojtani őket.
Az egész almot befogadtuk anyukámmal, de az egyik kölyköt még pár hónaposan elveszítettük, autó alá került. Amikor elköltöztem, egy anyunál maradt. Safranekkel és Szofival már legalább hatszor költöztünk.
„Serpenyővel fogtam le, mert meg akart ölni”
Eleinte gördülékenyen váltottak lakhelyet, két cicát még befogadtak az albérletekbe és Attilának tartós munkahelye volt, hat évig dolgozott értékesítési koordinátorként online médiában. Aztán körülbelül egy évig csak alkalmi munkái voltak állatmenhelyeken, kutya- és macska-panziókban. Újra elhelyezkedett értékesítőként, de mások voltak az elképzelései, mint a cégnek, fél év múlva váltott. Másfél évig pénzügyi tanácsadó volt. Nagyon szerette azt a munkát, mert sokat tanult egy rendkívül jó csapatban. Sikeres is volt, 30-40 emberből a harmadik legjobb volt a teljesítménye. Ehhez azonban sokat kellett dolgoznia estébe nyúlóan és az időközben hét fősre duzzadt állat-sereggel ez gondot okozott, ráadásul az egyik családtagról, Glóriáról kiderült, hogy súlyos beteg, több törődést igényel.
Őt az Állatmentő Szolgálat mentette az utcáról, azért hozták hozzám körülbelül fél éve, mert félős volt, én pedig régóta foglalkozom problémás cicákkal, szocializálom őket, hogy boldoguljon velük a gazdi, vagy hogy örökbe adhatók legyenek. Glória azért ragadt nálam, mert baj van a veséjével és leukózisos, több orvos is lemondott róla, de addig jártunk vizsgálatról vizsgálatra, kezelésről kezelésre, hogy végre úgy tűnik, megmenthető.
Glória egy tágas kennelben él most, fertőzése miatt kell elzárni a többiektől. Három hétig fecskendővel etette Attila, de egy hete újra eszik önállóan. És már nem is fél. Ölbe véve mutatja gazdája, milyen bújós cica lett belőle pár hónap alatt.
A szobában még két távolságtartó cica szundikál. Lucky Luke a legfiatalabb tagja a nagycsaládnak.
Tojáska vette észre séta közben az akkor 3 hónapos kóbor kölyköt. Három hónapon át etettem, a végén minden etetés után a kapu előtt sírt, így kénytelen voltam felhozni. Bennem bízik, de egyedül bennem.
A villanykályhán szokatlan pózban pilledő Kemeny (kemeni) egy igazi vadállat volt.
A gazdiktól hoztam el, el akarták altatni, mert megtámadott rajtuk kívül mindenkit és épp babát vártak, féltették a gyereket. Eleinte egy kennelben tartottam és az alomtakarításhoz egy serpenyővel kellett lefogni, mert meg akart ölni. Fújt, karmolt, harapott. Gyűlölt minden embert és minden állatot.
Másfél hónap alatt feloldódott, ma már új gazdájához bújik is, a többi macskát és a kutyákat elviseli, de nem barátkozik különösebben velük.
Nyelőcsőféreg és hiperaktivitás miatt ragadtak a macskák között a kutyák
Tofu és Tojáska felváltva fúrja magát gazdája kezébe. Tofu a folyamatos simogatástól olykor élvezettel morog, nyöszörög. Ő kóbor kutya volt, megtalálói egy évre befogadták, de aztán beadták a menhelyre.
Ezt a pusziosztós bűbájt? Nem is értem – mondja Attila.
Mivel ideiglenes gazdái az oltását és az ivartalanítást sem intézték, hetekig el volt zárva a többi kutyától. Attilát nagyon megérintette, hogy Tofu akkor sem pisilt be a kennelbe, ha sokáig nem engedték ki. Aztán egy csomót találtak a nyakán, azt hitték daganat. Az orvosokat is meglepte a műtétnél, hogy nyelőcsövében egy halom féreg volt betokozódva. Az operáció és a kezelések idején Attila naponta hordta orvoshoz a végtelenül kedves kutyát. Úgy összeszoktak, hogy nem volt kérdés, beköltözik a cicákhoz. Neki az sem okozott gondot, mert ő tényleg mindenkit szeret, a cicákat is.
Tojáskával a Noé Állatotthon mellett találkozott Attila.
Én ott önkénteskedtem, amikor ő ott kóborolt a környéken egy Rotweilerrel. Sokan próbálták befogni őket, de nem sikerült, nekem meg első hívásra odajöttek. Igaz, úgy remegtek, mint a kocsonya.
Az igen mozgékony kutya nehezen viselte a bezártságot, sokat szökött, voltak vele bajok. Attila érezte, hogy van valami különleges kapcsolat köztük, de tudomást sem akart róla venni.
Nem akartam két kutyát, pláne nem problémásat. Kerültem őt, hogy ne ragaszkodjon hozzám.
De amikor látta, hogy Tojáskának esélye sincs így gazdához kerülnie, vállalta, hogy kutyaiskolába viszi. Az is nehezen indult, a jutalomfalatok sem érdekelték eleinte. Végül mégis megkapta az engedelmességi oklevelet, a kötődési teszt meg olyan jól sikerült, hogy eldőlt, mégis lesz második kutya Attilánál.
Tizenhat kutyából kettőnél volt csak erős a kötődés, az egyik a mi párosunk volt. Úgy döntöttem, hazaviszem, de szigorúan átmeneti időre.
Tojáska és Tofu olyan jó haverok lettek, hogy többé fel sem merült, hogy egyikük ideiglenes lakó.
A vészforgatókönyv senkinek nem jó
Mostani otthonuk igazából mindenkinek ideiglenes, márciusban már máshol kellene lakniuk. Attila barátjáé a lakás, tőle bérelte, de ő most eladta, szólt is időben. Egy rokon azt ígérte, egy időre mehetnek mind a nyolcan hozzá, de pár napja meggondolta magát.
Mivel egy hónapja nincs munkám és félretett pénzem sem, viszont van 7 állatom, szűkösek a lehetőségek. Noha sokan próbálnak segíteni, egyelőre nincs konkrét hely. Egy szoba-konyhás lakás elég lenne.
Attila azt reméli, talál valami menhelyi állást, gondozóként, adminisztrátorként vagy webszerkesztőként is dolgozna, akár szállásért cserébe. És vidékre is költözne, bárhová.
Nem alamizsnát kérek, hanem munkát és lakhatást, hogy tovább tudjam folytatni az állatmentést.
Van persze vészforgatókönyv. Ha nem találunk más megoldást, a kutyák menhelyre kerülnek, a cicáknak pedig találtam befogadót. De mindannyiunkat megviselne a válás.
Sosem akart felelőtlenül állatot vállalni. Az anyagi nehézségekkel korábban is számolt, az Állatmentő Szolgálattal úgy állapodott meg, hogy akkor tud befogadni kutyát, macskát, ha segítik ennivalóval és orvosi ellátással.
Glória kezelése például 200 ezer forint körül jár, ebből 170 ezret támogatásokból szereztem a blogomon keresztül, az alapítvány pedig kipótolta. Minden pénzemet az állatokra költöttem. Már ha volt. Nekem ők már mindennél fontosabbak és ők motiválnak. Amikor semmid nincs, mehetnél a hídra vagy a híd alá, de miattuk nem teheted.
