A párt fundamentuma a színen, s a választmányi beszámolót vezeti elő, vagyis summáza, mi történt az előző, két évvel ezelőtti kongresszus óta.
Sőt: 2011-ben az volt az összegzés, hogy „embert próbáló két esztendő van mögöttünk”, 2013-ban „sorsdöntő választásra készültünk”, remélve, lezárják a posztkommunizmust.
Nagyvonalú, indoklásmentes, vitaalapot képező felsorolás következik eztán: a Fidesz stabilizálta a gazdaságot, kiszabadította az embereket és az önkormányzatokat az adósságcsapdából, csökkentette a munkanélküliséget, növelte a foglalkoztatottságot és a fogyasztást, nő a nyugdíjak vásárlóértéke, újjászervezte az államszervezetet, erősítette a rendőrséget, belenyúlt az egészségügybe, az oktatásba. Próbálkozik a nemzet határok fölötti egyesítésével, erősíti a családokat, lett pragmatikus külpolitika, vagyis diplomatáink nem a külföldi érdekeket közvetítik hazafelé, hanem a magyart képviselik.
Kövér úgy érzékeli, nem lazult euroatlanti elkötelezettségünk, beágyazottságunk. Mindezt támadások kereszttűzben tettük, kaptunk tüzet Amerikából és Európából is.
Mi több: száztizenöt hónapja a Fidesz vezeti a közvélemény-kutatásokat.
És mi történt közben a Fideszben?
2014 végén két elveszített időközi, vele bukott a kétharmad is, de ezzel nem ért véget a történelem. „Ment tovább az élet, csak másként lett nehéz.”