Azért jó, hogy maradt valami a régi jó dolgokból. Ezzel ért véget a 2015-ös kongresszus.
Orbán büszke, hiszen pártja adja a miniszterelnököt, az államelnököt, a házelnököt, az új alkotmányt, a Fidesz adta Matolcsyt a nemzeti bank élére, a Fidesz adta Brüsszelnek Szájer Józsefet, s a Fidesz adott még számos mindenféle kulturális- és sportvezetőt. Ráadásul a Fidesz adja a huszonegyedik századi formára fazonírozott fideszes fiatalokat, kik szép lassan beoldalazhatnak a hatalomba.
Igaz, ahol eredmény van, ott akad irigység is, de hát „ingyen csak a szánalmat adják, az irigységért meg kell dolgozni”.
Azt mondja a kormányfő, hogy „a Fidesz alapításakor harmincheten voltunk, MSZMP-tagból volt nyolcszázezer, mégis mi vagyunk itt”. (A halmazok mai unióját nem érinti.)
Fölteszi a kérdést, mi a Fidesz-közösség sikerének oka. Hát az összetartozás, ami – neveket sorol – egyetlen csapatban tart Deutschot, Pokornit (ő vajon hányadik sorban ül ma?), Kubatovot, Farkas Flóriánt (és ő?; ülni fog?).
A beszéd vége transzcendens magasságba emelkedik, így illik.
„Különbözőségünk ellenére van valami, amiben mindannyian hiszünk… Mindannyian azt gondoljuk, az életünk akkor értelmes, ha azzal a saját életünknél fontosabb dolgot szolgálunk, családot, hazát, isten országát, esetleg mindhármat egyszerre.”
A nem ilyen élet olyan élet, ami súlytalan, „tizenkettő egytucat, egy a hétmilliárdból… nem olyan élet, melyen fontos dolgok sorsa fordulhat meg”.
Ám a Fideszben, ha valakinek még nem lenne világos, „életünk súlyát a nálunk fontosabb dolgok szolgálata adja… Nem fogyunk ki küldetéseinkből… Kiemelkednek új és újabb meghódítandó csúcsok, sikeresek leszünk, s ha nem, feltámadunk porainkból.”
“A pártelnöki jelölés örömmel elfogadtam”, örül a megválasztásának, a legfőbb feladata, hogy felkészítsen és felkészüljön a választásra.
Felkészül 2018-ra, két év múlva, ha lejár a mandátuma a Fidesz elnökeként, és újraválasztják, kész elindulni a miniszterelnökségért, ha ott is nyer, vállalja a 2018-2022-es ciklust is. “Nem levezetni jöttem.”
Látja, hogy vannak tehetséges emberek, akik hasonló eredménnyel el tudnák végezni a feladatot. Akkor miért ő áll itt? “Először is azért, mert a feleségem nem tiltotta meg.” A járt utat ma még nem hagyná el a járatlanért. “Nehéz időket élünk, és amik jönnek, azok sem lesznek könnyebbek.”
Ő azért dolgozik, hogy a Fideszben mindenki a saját hangszerén játszon, a végén pedig “egy káprázatos” valami jön össze.
“Nem vagyok egy korbácsos ember”, többre tartja a parancsnál a vitát, de kell egy belső rend. Szép dolog a tehetség és a vagányság, a fiatalos fickándozás, de senki sem léphet át egy bizonyos határt. Ennek a szabálynak az elnök, vagyis Orbán szerez érvényt.
Nagy baj lesz az Európai Egyesült Államok tervéből – ezt prognosztizálja Orbán Viktor, szerinte nemzetek Európájára van szükség. „Ezért támadta meg Magyarország az Európai Bíróságon a kötelező betelepítési kvótát.”
Orbán tagadja/cáfolja, hogy szerepzavarban lenne a magyar kormány: nem törünk nagyhatalmi státuszra. Annak, aki felelősséget érez a jövőért, gyerekeiért, kultúránkért (mondhatni: életformánkért), javasolja, írja alá a Brüsszel-ellenes ívet.
A gondolat- és sajtószabadság, véli ő, nálunk ma színesebb, mint tőlünk nyugatra, ahol a média a politika béklyójába került – mindez azt igazolja, hogy volt értelme a sokat támadott magyar médiatörvénynek.
„Európa ma megújításért kiált. Készen állunk, ha a nagyok elszánják magukat, mi nem fogunk a sor végén kullogni… Le kell zárnunk ez korszakot, s meg próbálni kinyitni egy újat.”
Azt mondja, a liberális politikának kifújt, mert nem tud mit kezdeni a gazdasági, a népesedési bajokkal, a bűnözéssel és a terrorizmussal. „A liberalizmus szembefordult a szabadsággal, az emberekkel, a demokráciával… kifejlesztette a politikailag korrekt beszédet. Ezt a papír elbírja, de az emberek nem.”
Íme a program. „Mi azt javasoljuk vissza a demokratikus Európához… Az EU-nak új szabályokra van szüksége. Eljárt az idő, huszonnyolc ország nem tud ugyanazon szabályok szerint működni, mint hat ország tudott.”
Orbán azt akarja, hogy a következő éveket magyarként élhessük egy keresztény Európában.
A cél a teljes foglalkoztatottság. “Kevesebb adó, több válallkozás, nemzeti ipar”, ebből születnek meg a következő munkahelyek.
De fontos a család is, velük állítható meg a népességfogyás. “Minden magyar családnak lehessen saját otthona, ami a saját tulajdona.”
Cél tovább az is, hogy a magyarok ne éljenek félelemben, megvédik az embereket a bűnözőktől, ehhez kell a rendőrség, a TEK.
Orbán szerint Európa úgy néz ki, mint egy csatatér. “Lerohantak bennünket”, szerinte még milliók, tízmilliók érkezhetnek, Európa meg tehetetlen. “Konferencia konferenciát ér”, de mindig azt határozzák el, hogy nincs semmi tennivaló.
“A népvándorlás fenyegeti az erópai emberek biztonságérzetét”, terroristák jönnek velük, “terroristából pedig egy is sok.” A népvándorlás ráadásul a bűnözést is növeli, “tetszik, nem tetszik, barátaim, ezek a tények.”
Ha csendes is a felszín, Orbán szerint a mélyben épül a párhuzamos társadalom. “Ha így megy tovább, el fogjuk veszíteni Európát.”
Miért lett Európa védtelen? Az európai gazdaság elmeszesedett, az európai társadalom öregszik. A bajok okozója azonban az, hogy Európa nem vállalja saját magát. A származékos, másodlagos dolgokban hisz, de “nem hisz a kereszténységben, a józan észben, a katonai erényekben és a józan észben, nem hoz érte áldozatot.”
Orbán szerint napnál világosabb, hogy Európa kereszténység és nem kalifátus. “Vállalni az európai civilizációt nem azt jelenti, hogy be kell zárkózni.”
Európa egy öreg, de termékeny kontinens, mondja. Ma zárójelbe akarják tenni az európai nemzeteket és Európai Egyesült Államokat terveznek, “ebből baj lesz”, a baloldal dolgozik ennek a “lopakodó megvalósításán.”
Rezsizik a miniszterelnök. És cinkel: „Ma már a szocialisták is odasündörögnek a rezsicsökkentés melege mellé.”
A siker receptje: „Kimondtuk, pártprogrammá emeltük, kormányprogram, aztán nemzeti ügy lett belőle.” Épp úgy, mint a devizahitelekkel, a rendőrség megerősítésével, s mindazzal, amit soroltak ma már néhányan.
Még idézünk: „A mi politikai közösségünk másképpen fogta meg a munka végét… Mi meghallgatjuk az embereket… Nem a pártközpontból nézzük a magyar életet, hanem konzultálunk, meghallgatjuk a magyar emberek hangját.”
Az anatómiában is jártas kormányfő azt mondja, „ismerjük a többiek és a saját bicepszünk méreteit is… ám, ha kell, ütközünk, ha kell, megállapodunk, de a célunk mindig ugyanaz: a mindennapi patriotozmus”.
Orbán, állítja, véli, a valóságból indul ki, s nem ideológiából, egyetlen világítótornya, hogy döntései szolgálják-e a magyar emberek érdekét.
Bátorság a döntéshez, erő a cselekvéshez – erre van szükség.
“Választást nyerni jó dolog, de az csak belépő, a tetteknek kell beszélniük.” Úgy gondolja, talán az a siker kulcsa, hogy ők azt teszik, amit mondanank. Szerinte meg az, hogy ismerik a magyar embereket, tudják, hogy mire képesek.
“Büszke, öntudatos, önfejű emberek vagyunk”, mondja, akik mindent a saját erejükből akarnak megoldani. Sem ura, sem eltartója, sem eltartottja nem vagyunk senkinek, mondja.
2010-ben majdnem mentünk a lecsóba, hamarabb, mint a görögök, de “nekünk megtanították otthon a gödör első törvényét. Ha benne vagy, hagyd abba az ásást.” Elég nagy gödör volt az, amit a Gyurcsány-, meg a Bajnai-kormány ásott, “nem hiányzott még egy markoló is a nyakunkra, ezért hazaküldtük az IMF-et.”
Mára van szilárd talaj a talpunk alatt, van honnan elrugaszkodnunk. “Harminc éve itt vagyunk, a következő harmincban is itt leszünk”, ami rossz hír az ellenfeleknek, jó hír a híveknek, mondja.
A hitük abban áll, hogy kitűztek olyan célokat, amiket más megvalósíthatatlannak gondol.
Orbán nyakkendője se nem lila, se nem zöld: narancs. Szava arany.
Így kezdi: „Amikor Kövér László barátom megkérdezte tegnap, miről fogok beszélni, mondtam, mindenről. Mindenről is.” A Fidesztől Európáig.
Először is körülnéz, s örül a régi harcostársaknak, s az új arcoknak is (ez kicsit tán válasz a pártnyitás követelő Navracsicsnak).
Utalva arra, hogy eredetileg november tizenötödikén lett volna a kongresszus, ám az utolsó pillanatban közbeszólt a párizsi merényletsorozat, megjegyzi, ünneplésnek nincs helye, amikor mások élete veszélyben forog.
Felidézi a pártalapítást, az indulást az első választásokon, amikor is „legyintettek ránk”. De: „Tudjátok, a Titanicot szakértők építették, Noé bárkáját egy laikus.” Valamint: „Gúnyolódnak rajtunk, aztán csak lesnek, mint ponty a szatyorban.” Továbbá: „Mondják, a Fidesznek nem igaza van, hanem igaza lesz.”
És most? „A Fidesz a legrégebbi, legöregebb, legsikeresebb párt Közép-Európában.”
1221 küldött regisztrált, 1177 fő szavazott, 1177 érvényesen, 1174-en pedig Orbánra. Kapott három ellenszavazatot.
Felállva üdvözli őt a tömeg, taps, taps és taps. Ő beszél most.
Előtte sztárvendég is volt, az eddig jobbikos zenekarként ismert Ismerős Arcok. De akkor ők már inkább fideszes zenekar, számukat is posztolta már Orbán a Facebookon, beérett a gyümölcs.
„Következzen Magyarország gázárcsonkítója, aki tőből tépte le a rezsiszámlák alsó negyedét” – igen, Kocsis Máté szól, igen, Németh Szilárdot konferálja fel.
Németh köszöni alelnökké választását, szolgálatot ígér, tudja, azzal bízták meg, hogy „mindent tegyünk meg Orbán Viktor sikeréért”.
Németh egykori birkózó, aktuálisan aktív szakszövetségi elnök, most naná, hogy szabadfogású párhuzamot von a sport és a politika között, például hogy „nevén nevezzük a dolgokat”.
Németh szerint a bevándorló az európai szociális ellátás tönkre tétele miatt érkezik, befogadásuk „öngyilkos merénylet az európai lét ellen”. Batsányit idéz: „Vigyázó szemeteket Párizsra vessétek!” Úgy véli, a balliberálisok „összekacsintva az embercsempészekkel” transzportálják ide a migránsokat.
„Nem gondoltuk Rogán Tónival, amikor egy fagyos csepeli reggelen elindultak az első rezsicsökkentés bejelentésére, micsoda nagyszerű nemzetépítő folyamat indul el medrében” – emlékezik a csonkítás és saját karrierje kezdetére.
Eztán a bevándorláspárti koalíciót veszi sorra, mely szerinte a Gyurcsány-Apró-klán felbruttósítása.
Nyalnak a magyar balosok, véli Németh, jókora nyelvcsapásokkal, csak most nem keletre nyalnak, hanem Brüsszelt kényeztetik.
Szerencsére van megoldás, de „erre csak a Fidesz, csak Orbán Viktor képes”.
Zárómondat: „Segítsük Orbán Viktort, védjük meg az országot.”
Nézzük, az alelnökök közül ki hány szavazatot húzott be.
1221 küldöttből 1174-en szavaztak az új alelnökökre. Gulyás Gergely 1162 szavazat, Pelczné Gáll Ildikó 1146 szavazat, Kubatov Gábor 1139 szavazat, Németh Szilárd 1136 szavazat.
Zöld nyakkendőben lép elénk, nem véletlen. Fradi. Köszöni a támogatást, ő a rend és a káosz közül mindig az előbbit választja.
Úgy látja, szédeleg a liberális politikai elit. De ellenfél az van itthon, jobbról is, balról is.
A titkuk pedig egyszerű (hisz 115 hónapja vezetik a közvélemény-kutatásokat, ők a legnépszerűbb párt), hisznek egymásban, bajtársias alapokon működnek, azt mondják, amit gondolnak, és azt gondolják, amit mondanak.
“Vagyunk úgy páran, akik úgy gondoljuk, nekünk elvették a fél életünket, most azért vagyunk itt, hogy megvalósítsuk édesapáink álmát.”
Elég baj az szerinte, hogy a rendszerváltás után kaptunk 3 olyan miniszterelnököt, akik 1) pufajkás, 2) D209-es és 3) böszme.
Félelmetes, hogy a szocialisták, a jelenleg az önmagát felszámoló törpepárt még mindig olyan hivatkozási alap a Fidesznél, akikre fújni lehet.
Gulyás Gergely hatéves volt, amikor született a Fidesz – itt volt hát az ideje, hogy egyik alelnöke legyen a narancsformációnak.
Azt mondja szűzbeszédében (nála is lila a nyakkendő!), hogy „a haza üdve a cél”, s ezzel sokat nem kockáztat.
Navracsicsot kopírozva kormány-képtelennek minősíti a balos ellenzéket, cukiságkampányolónak a Jobbikot, ahol „a háttér egy sintértelep, melynek külföldi kapcsolatai csak büntető-jogilag értékelhető”.
Tiszteletkört ír le a Hungexpo G épületének csöves mennyezetén: verbálisan fejet hajt azok előtt, „akik az elmúlt negyed században naggyá tették a Fideszt”.
Példaképe a CSU, mely testvérpárt a negyvenes évek közepe óta kormányozza Bajorországot. Amiből gulyási matekolással az jön ki, hogy a Fidesz minimum 2078-ig viszi Magyarországot.
A német kormánypárt, a CDU is kongresszust tart, ők Orbán után egy nappal. Véletlen lenne? Aligha.
A szemfüles találat Benke Ágnes kiváló munkatársam érdeme.
(Itt olvashat róla részletesen. Mármint a CDU-ról, nem Ágiról.)
Vannak alelnökök, négyből négy, hiszen négyen indultak a négy helyre: Gulyás Gergely, Pelczéné Gáll Ildkó, Kubatov Gábor és Németh Szilárd.
Ezt hozta a szavazatok összeszámlálása.
És van nagy többséggel megválasztott ügyrendi bizottság, s van számvizsgáló bizottság.
Egy egészen káprázatos kisfilm megy épp. Összefoglaljuk.
2010 előtt a szocik elvettek, elvettek, elvettek, emeltek, emeltek, emeltek, 2010 után a Fidesz visszaadott és csökkentett.
Bónusz: megvédték az országot. Tapsorbkán.
A miniszter megkérdezte a fiát, mi az év híre. Ő rávágta, a válogatott Eb-kijutása. Végre szó esik a magyar fociról.
De Varga szerint azért volt még 1-2 fontos hír. Például amikor a szabolcsi romák követelték, hogy felvegyék őket a közmunka-programba. “Véget ért a szocializmus”, amikor az emberek munka helyett segélyt követeltek. #siker
A másik jó hír. A Sziget fesztivál. Magyarország és a főváros divat lett külföldön. #siker
És a harmadik. Nettó bor-exportőr lesz hosszú idő után Magyarország. Újra. A kormány elérte, hogy a magyar termék újra érték lett. #siker
Növekedés, jövedelem, adósság, hiány, beruházás, tőkebeáramlás, minden tekintetben verik a mostani számok a 2010-es számokat. “A gazdaság nő, nincs infláció.”
“Mélyről indultunk, csődben évő országot vettünk át”, de a “célok jók, az irányt tartani kell.”
Novák Katalin államtitkár. Meglepődött azon, hogy felkérték, beszéljen, de úgy gondolja, nem a személyének, sokkal inkább a témának, a családoknak szól a felkérés. “Ma Magyarországon egyre többen tudják kimondani, hogy vállaltak még egy gyermeket.”
Majd jönnek szépen, sorban az elért eredmények.
“Egy férfit nem megszerezni nehéz, hanem megtartani”, Nováknak ezt mondta a nagymamája régen, úgy látja, így van ez a politikában is.
A 12 kormánytagnak összesen 36 gyermeke van, kiszámolta.
Kinek való a politika? Nőknek? Férfiaknak? Nem könnyű neki, de nőként vállalja a nemtelen támadásokat.
“Támogassuk tovább a magyar családokat és bízzunk a magyar nőkben.”
“Kérlek titeket, fogadjátok szeretettel egy igazi biztos úr szavait” – igen, Selmeczi Gabriella konferálja föl így Navracsics Tibort. (Lila nyakkendőben érkezik Navracsics – nem ússzuk meg a derbi-utalást.)
Navracsics nincs könnyű helyzetben, tudni, nem éppen elkötelezett híve a Fidesz konfliktusos Európa-politikájának.
Azzal indít, hogy húsz éve senki nem gondolta volna, hogy a biztonság kérdésével egyhamar szembe kell néznie Európának. Ma bezzeg, „ha nagykabátban száll fel valaki a buszra, akár öngyilkos merénylőre” gyanakodhatunk.
Az oktatás fontosságáról szól eztán a biztos, úgy véli, az EU nem áll jól e téren. Címezhetné itthonra is a kritikát – és címzi is, csöndesen, csomagolva, csak ki kellett várjuk. „Ha az iskolák jól teljesítenek, nincs veszély a jövő Magyarországát illetően.”
Sport, kultúra, oktatás – e területeket felügyeli a közösségben Navracsics, szerinte csupa olyat (fogalmazzunk úgy: nagyobb részt olyat), s erről meg is emlékezik, melyben elég jók vagyunk.
„Éljünk a jövővel, merjünk élni nagyhatalmi helyzetünkkel.”
Ennyi. Ha jót nem tudsz mondani, ne mondj semmit. Nagyjából összejött.
Még Schmitt Pál sem beszélt a szombati Eb-sorsolásról.
:(((
Az Európai Néppárt alelnöke büszke arra és mindenkinek megköszönte, hogy megválasztották. Schengen nem működik, Európa pedig válságban van, ezért óvnunk kell és küzdenünk érte.
A fideszes politikusoknak ki kell állniuk a hagyományos értékek mellett, hogy az embereknek újra legyen kapaszkodója. “Nincs olyan, hogy értéksemlegesség.”
Európában Gál Kinga szerint egyre jobban elismerik Orbánt, sokak szerint “szerencsések vagyunk, hogy ilyen miniszterelnökünk van.”
“Tartanak tőlünk, ezért ütnek.” Mármint Európában. És minket.
“Kulcsidőben élünk”, ehhez kér erőt mindenkinek.
Szóval nincs ellenfél. Mégis: „Ne higgye senki, hogy az ellenzék hiánya lottóötös”, ugyanis „az alternatíva-nélküliség a legnagyobb veszély, ami egy politikai pártra leselkedhet, homályosítja az éleslátást, és nincs jó hatással a polgári erkölcsökre sem”.
Szippantás.
Sorolja eztán a kormányzati eredményeket, s oda parafrazálja a klasszikus „nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned” mondatot, hogy „nem elég, ha fideszes vagy, jónak is kell lenned!”
„Minőségi és hatékony kormányzati munkát szorgalmaz, és hozza a tőle szokott „képzett és keményen dolgozó emberekre van szükség” a kormányzásban panelt. Profikat akar, „a szaktudást és a teljesítményt ugyanis semmilyen kapcsolat nem pótolhatja”.
Új bibósokat hiányol.
„Újra meg kell nyitni a fiatalok előtt a pártot!” – így Lázár.
Na, ez most mit jelent?
„De nem a törtető, hanem a törekvő, nemcsak a tehetős, hanem a tehetséges fiatalok előtt. Nemcsak a haverok és barátok, hanem a ma még ismeretlen fiatalok: a tehetséges és jól képzett párt-, illetve szakpolitikus-jelöltek előtt is… Különben néhány ciklus után az önző és rövidlátó politika bosszúja, amitől a magyar baloldal szenved, minket is utolérhet.”
Most akkor mi van? Vajon kinek szorul a gyomra? Kommentben kérjük a válaszokat.
Ez nem pont olyan beszéd volt, mintha most készülne visszavonulni a rétor.
„Jánosról tudjuk, hogy egy-két keresetlen szóért nem megy a szomszédba” – ezzel konferálja föl Selmeczi Gabriella a főminisztert. (Nem teljesen őszinte a mosolya.)
Lázár János sorra veszi a Fidesz kormányzóképes alternatíváit. „Nem fogom a dolgot azzal elviccelni, hogy ezen a ponton a világ legrövidebb politikai beszéde következik”.
A lényeg: „A Fideszen kívül ma nincs más kormányzóképes erő Magyarországon!”
Ami Lázár szerint sem azt jelenti, hogy „mindenki szeret minket, még csak azt sem, hogy a választópolgárok elsöprő többsége elégedett velünk”. Hanem: „Mindez nem jelent többet, mint, hogy e pillanatban nem látni rajtunk kívül más erőt, amelyre a magyarok többsége rá merné bízni a hazája vezetését.” Lézeres, önkritikus kitétel: „Gyakran még az autójáét sem.”
Üti a balt, ilyen helyen biztos ezzel a siker. „A baloldal úgy tesz, mintha nem is Magyarországon élne, hanem egy Magyarországon belüli képzelt országban, ahol folyamatos utódlási harc zajlik… a bal
állandóan önmagával foglalkozik, a kormánnyal néha, az emberekkel pedig gyakorlatilag soha… osztódással szaporodó pártjai már jó ideje nem látják a fától az erdőt, egymástól Magyarországot.”
Van egyéb kihívó is: „A szélsőjobb nálunk is jelen van, mint mindenütt, ahol voltak válságok és ahol e válságoknak voltak, vannak vesztesei. Két nagy hibát lehet elkövetni. Az egyik, ha komolyan veszi őket az ember, mint kormányzati lehetőséget és mint szóba jöhető politikai szövetségest. A másik, ha lebecsüli őket, mint politikai kockázatot.”
Lázár szerint a szélsőjobb a politika sárkányfű-árusa: „Gyógyírt ígér a bajokra, de valójában csak nyerészkedik, hol az elégedetlenségen, hol a félelmeken. És hogy minél nagyobb legyen a profit, még gerjeszti is azokat… a szélsőjobb az erőszakos pótcselekvést testesíti meg, akkor is, ha szügyig cukiságkampányba csomagolják magukat… Erőszakosságukon csak hátterük maszatossága tesz túl, nem tudni, milyen érdeket szolgálnak, kinek dolgoznak.”
És kihívónak ott vannak még a civilek, kiknek Lázár előszeretettel megy neki. Úgy véli, „a civil ma olyan gyűjtőfogalom, ami több mindent fed el, mint amennyit megvilágít”. Szerencsére vannak jó civilek, például azok, akik a szegénység, a környezetszennyező üzemek ellen, vagy éppen a brókerbotrányok veszteseiért küzdenek. Feléjük hiba lenne „pártpolitikai reflexekkel közelíteni”.
És bizony vannak rossz civilek is, „mondójukkal csínján kell bánni”, mert „nem biztos, hogy azok, akiknek mutatják magukat… megbízóik mondják meg, hogy mi a soros ügy, amit épp képviselni kell”.
Soros. Ééérted?
Kissé törődött. Sportról szól Schmitt Pál.
Jaj, csak a tegnapi Fradi-Újpestet elő ne vegye. Nagyon fáj… Mázlink lesz, úgy tetszik, mert arra indul, hogy Orbán stratégiai ágazatnak minősítette a sportot, immár van mindennapos testnevelés. (Csak nincsenek hozzá tornatermek. Igaz, előbb-utóbb lesznek.)
„A sport abszolút tisztességre nevel” – szól az exelnök. Elgondolkodunk mondatán.
Kanadai kutatást idéz: minden sportba fektetett (kanadai) dollár tíz éven belül három (kanadai) dollár megtakarítást eredményez.
Korpulens kijelentés: „A hetedik legelhízottabb ország vagyunk a világon.”
Üdvözli, hogy pályázunk a 2024-es olimpiára, felhozza, hogy a MOB már háromszor kandidált, s egyszer kis híján befutók lettünk Róma mögött, de aztán mégsem. Kéri a küldötteket, dolgozzák meg a közvéleményt, állítsák az embereket az idea mellé.
„Győzelem esetén ugyanis az emberiség történetének legnagyobb kulturális eseményét rendezhetjük meg.” És lesz itt soha nem látott fejlődés, lesz nemzeti összefogás, erősödik a nemzeti öntudat, a hazaszeretet.
