A pénteken Budapesten bemutatott kötet szerint a nyolcvanas évek eleje óta Magyarország népessége egyre kisebb, a 2011-es népszámlálás és 2014 között 100 ezer fő a veszteség. A létszámcsökkenés a születések alacsony és a halálozások magas számának együttes következménye.
A korösszetétel alakulását az idősek arányának folyamatos emelkedése mellett a gyermekek arányának csökkenése jellemzi, jelenleg a népesség majdnem egyötöde betöltötte a 65. életévét, minden hetedik ember pedig 15 év alatti. A népesség elöregedése egyre erőteljesebb, 2006 óta már magasabb a legalább 65 évesek száma, mint a 15 év alatti gyermekeké.
A kutatás alapján a külföldi állampolgárságú bevándorlók száma az utóbbi években enyhén csökkent Magyarországon, azonban 2011-től jelentősen megnőtt a külföldön született bevándorló magyar állampolgárok száma. E csoport zömét a szomszédos országokban egyszerűsített honosítás keretében magyar állampolgárságot szerzők jelentik.
A menedékkérők száma 2013-tól Magyarországon – akárcsak az EU egészében – jelentősen megnőtt, de a menekültként elismert vagy más nemzetközi védelmi státust kapottak száma nem érte el az évi 500 főt. A menedékkérők többsége csak tranzitországnak tekinti Magyarországot és inkább Nyugat-Európa felé tart.
Megállíthatatlan kivándorlás
Az elvándorlás és a külföldi munkavállalás 2007 körül kezdett növekedni, majd 2011-től felgyorsult. A hagyományos célországok – Németország és Ausztria – mellett Nagy-Britannia is egyre jelentősebbé vált. 2013-ban ugyanakkor az elvándorlás növekedésének üteme mérséklődött.
Az európai országokban tartózkodó magyar állampolgárok száma évről évre nő, 2014 elején 330 ezer körüli volt, ami három és félszerese a 2001-es adatnak. E csoport 38 százaléka Németországban, 23 százaléka Nagy-Britanniában, 14 százaléka pedig Ausztriában élt. A külföldön élő magyarok között magasabb a férfiak, valamint a fiatalok és a diplomások aránya. Az elvándorlás növekvő trendje és magas aránya a fiatal korcsoportokban Magyarországot is egyre inkább kivándorló országgá teszi.
A külhoni magyar közösségekkel kapcsolatban a kötetben megállapították: jelentősebb méretű, a 100 ezres lélekszámot meghaladó őshonos magyar közösségek élnek Romániában (Erdélyben), Szlovákiában (Felvidéken), Szerbiában (Vajdaságban) és Ukrajnában (Kárpátalján). E négy országban összesen 2,4 millió magyar nemzetiségű él, több mint felük Romániában.
Szlovákiában és Kárpátalján a magyar közösségek jellemzően Magyarország határa mentén, egy szűk sávban élnek, ahol a lakosság abszolút többségét alkotják. A két ország jelenlegi közigazgatási beosztása azonban elfedi ezen etnikai tömbök létét. Romániában és Szerbiában ugyanakkor a magyar közösségek nagy területeken élnek.
A szomszéd kertje
A szomszédos államokban élő magyarok létszáma és aránya az elmúlt két évtizedben csökkent, e folyamat okai azonban eltérőek az egyes országokban. Romániában a migrációs veszteségnek, Szerbiában a természetes fogyásnak, Szlovákiában pedig az asszimilációnak van kiemelkedő szerepe.
A kötet bemutatóján Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója elmondta: háromévenként a népesedési világnapra időzítve adják ki tanulmánykötetüket a népesség állapotáról.
A kutató arról is beszélt, hogy a házasságkötések száma 2010-ig folyamatosan csökkent, az utóbbi években viszont kismértékű növekedés figyelhető meg. Ma több gyermek születik házasságon kívül, mint házasságban – közölte.
Kovács Katalin, az intézet tudományos főmunkatársa előadásában kifejtette: a nyugdíjba vonulási életkor növekedik, és a nyugdíjak színvonalát tekintve a magyar nyugdíjrendszer Európában az egyik legbőkezűbb.
