Belföld
Bayer Zsolt (Array)

Így kért bocsánatot Bayer

Farkas György
Farkas György

újságíró. 2015. 05. 26. 12:00

Az Orr monológot idézve tett eleget a bírósági ítéletnek a Magyar Hírlap főmunkatársa.

A bíróság arra kötelezte, magánlevélben kövesse meg Zagyva György Gyulát, amiért csúnyákat mondott róla. Publicisztika lett belőle. Zagyva György Gyula pénzt is szeretett volna kapni, de a bíróság ezt nem méltányolta.

Bayer így kért bocsánatot.
„Tehát: Zagyva Úr! Bocsásson meg, amiért olyan csúnyákat mondtam magáról. Nem teszem többé. Ugyanis a jövőben mindig szem előtt fogom tartani a csodálatos Orr monológot – és egyúttal ajánlom az ön figyelmébe is. Bokros teendői közepette hátha szakít időt, és elolvassa. Még egyszer elnézését kérem, és akkor íme, a mű:

CYRANO

        Lássa,
 Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
 Mondhatta volna szebben, kis lovag,
 Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:
 Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
 Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
 Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
 Igyék vederből, abba belefér!”
 Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
 Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
 Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
 Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
 Papírvágó kést, ollót is talán?”
 Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
 A madaraknak! Póznát tart nekik,
 Hol magukat jól kipihenhetik!”
 Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
 S a füst orrán át gomolyogva jön,
 Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
 Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
 Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
 Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
 Színét a napfény durván szívja ki
 Egy kis napernyőt venne tán neki!”
 Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
 Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
 A Hippokampelefantokamelosz,
 Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
 Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
 Gavallér módon: „A manóba, mondd,
 Ez a fogas jött most divatba? Ej,
 Kalap számára pompás kicsi hely!”
 Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
 Egy teljes náthát csak a bősz, komor
 Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
 Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
 Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
 Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
 Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
 Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
 Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
 Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
 Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
 Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
 Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
 Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
 Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
 Lovas-roham ilyet készen talál!”
 Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
 Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
 Végül, torzítva Pyramus kriáját:
 „Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
 E szörnyeteg!… Pirul az áruló!”
 Így ömlött volna szájából a szó,
 Ha volna önben szellem és tudás.
 De szellemet, boldogtalan dudás,
 Ön sose látott s tán azt tudja csak,
 Hogy hülye fráter is lehet lovag!
 De hogyha önben annyi lelemény
 Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
 Mindazt, amit most összehordtam én
 E díszes, úri hallgatók körében:
 A kezdő mondat első negyedét
 Éles kardommal vágtam volna szét!
 Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
 De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

Bayer utóiratban arra kéri Zagyva urat, ne ragadjon le az orrnál, próbáljon meg általánosságban gondolkodni erről.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.