Harold James szerint az európai gazdaság gyengélkedése hozta felszínre a régi vitát, hogy a jobb gazdasági teljesítményre és a nagyobb jólétre az autoriter rezsimek vagy a liberális demokráciák képesek-e. Az elmúlt évtizedek fejleményei hol az egyik, hol a másik nézetet igazolták. A berlini fallal együtt viszont lerombolódott az a nézet is, hogy az autoriter rezsimek – legalábbis azok, amelyek nem saját országuk kifosztására törekednek – jobban képesek alkalmazni olyan intézkedéseket, amelyek a hosszú távú gazdasági sikereket biztosítják.
„Latin-Amerikában a baloldali politikusok piaci megoldásokat választottak, mint annak a legjobb módját, hogy kielégítsék választóik igényeit, és a növekedés továbbra is folytatódjon. Az 1990-es évek nagy részében így úgy tűnt, hogy ebben a vitában a demokráciák kerekednek felül. A kötélhúzás azonban folytatódott. (…) Az, hogy a Kínai Kommunista Párt sikeresen navigálta át az országot a globális gazdasági válság viharain, felkeltette más országok figyelmét, amelyek követnék Kína példáját. Olyan vezetők, mint az orosz Vlagyimir Putyin, a török Recep Tayyip Erdogan , az egyiptomi Abdel Fattah el-Sissi és a magyar Orbán Viktor azt vallják, hogy a gazdasági stabilitás és a növekedés ára néha a demokrácia felfüggesztése is lehet.”
A professzor azonban úgy látja, „az autoriter rendszerek – bármilyen rövid távú sikerekkel tudják is elfedni az ésszerűtlen intézkedéseket – hosszú távon fenntarthatatlanok. Az elszámoltathatóság hiánya elkerülhetetlenül korrupciót” és nem elég hatékony rendszert eredményez, amely gondokkal Kína is szembenéz. A demokráciáknak olyan mechanizmusokat kellene kidolgozniuk, amelyekkel hosszú távon is fenntartható politikát folytathatnak, miközben a demokratikus folyamatokat is biztosítják. További részletek a Princeton University történészprofesszorának véleményéből itt.
A jövőt Kína és az ázsiai országok jelentik
Ezt a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára mondta egy budapesti konferencián. Szabó László szerint napjainkban új nemzetközi rend formálódik, a jövőt Kína és az ázsiai országok jelentik. A tanácskozáson az államtitkár az úgynevezett Egy út, egy öv kezdeményezésről azt mondta: az a cél, hogy összekapcsolják a dinamikusan fejlődő Kelet-Ázsiát a Közel-Kelettel, Afrikával és Európával. Ez megegyezik a magyar külpolitika céljaival.
Huo Jü-csen kínai különmegbízott hangsúlyozta: az utóbbi években dinamikusan fejlődtek a kínai-magyar kapcsolatok. A kínai Egy út, egy öv kezdeményezés főleg infrastrukturális beruházásokon keresztül kívánja javítani az összeköttetést, fejleszteni a kereskedelmet és a gazdasági integrációt Eurázsia országai között, így hozzájárulva a térség fejlődéséhez. A koncepció a Kínából induló, Közép-Ázsián keresztül Európába vezető szárazföldi “új selyemút” kialakítását, illetve egy Délkelet-Ázsiától Afrikáig húzódó tengeri “selyemút” létrehozását foglalja magában.
A pénzügyi hátteret két intézmény, a 40 milliárd dolláros Selyemút Alap, illetve a 100 milliárd dollárosra tervezett Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank biztosítja majd. Utóbbi intézményhez Magyarország is jelezte csatlakozási szándékát, várhatóan az év második felében válhat taggá.
