A Menhely Alapítvány honlapján szerdán közzétett kutatási összefoglaló szerint 2015. február 3-án 10 928 hajléktalan helyzetben lévő ember válaszolt az országos felmérés kérdéseire, közülük 3689 ember közterületen élt, 7239 ember hajléktalanszállón lakott. Ebben az évben is kétszer annyi fedél nélkül élő embert talált a felmérés a vidéki városokban (2488-at), mint Budapesten (1201-et).
Hullámzó tendencia
Egy évvel ezelőtt korai volt azt gondolni, hogy Budapesten tartósan és jelentősen csökken a fedél nélkül élők száma. A helyzet inkább az, hogy évről-évre hullámzó, egészében enyhén csökkenő a közterületeken élők száma Budapesten – írták, hozzátéve: ezen belül is a belső kerületekben csökken, Budán és a külső pesti, dél-pesti kerületekben növekszik a fedél nélkül élők száma.
Mint olvasható, a sokak által vitatott hajléktalanellátás öt év alatt legalább 50 ezer krízishelyzetben lévő embernek nyújtott segítséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy hátrahagyott gyerekeikkel, közvetlen családtagjaikkal együtt öt év alatt legalább 100 ezer embert érintett közvetlenül a hajléktalanság Magyarországon.
Továbbra is nagyon sokan betegek, munkaképtelenek, tartósan munkanélküliek a hajléktalan helyzetben lévők közül, tíz hajléktalan emberből mindössze egy él rendszeres, kettő pedig alkalmi munkából.
“A hajléktalan élethelyzet a szélsőséges kirekesztettség egy formája, az egyéni, társadalmi, intézményi megtartó erők, segítő rendszerek hiányának folyamatosan elfogadhatatlan következménye” – olvasható a Menhely Alapítvány honlapján.
A Február Harmadika Munkacsoport a Menhely Alapítvány, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, a Hajléktalanokért Közalapítvány támogatásával és több tucat hajléktalan-ellátó szervezet közreműködésével működő önkéntes és független kutatócsoport. A munkacsoport immár 17. éve minden év februárjában több ezer hajléktalan ember életviszonyait rögzíti.
