Duma volt eddig is, de ön az első magyar politikus, aki bő hároméves meddő tárgyalgatás után harcba száll a futballultrákkal. Tudja, mit csinál?
Tudom. A legnépszerűbb magyar klubnál, a Ferencvárosnál megváltoztatom a szurkolói kultúrát, lelátóinkról eltüntetem a rasszizmust, az erőszakot.
Nyilatkozataiban gyakran az UEFA mögé bújik, azzal indokolva a tervezett szigorításokat: ha nem alkalmazkodunk az európai elváráshoz, a kontinens labdarúgó-szövetsége roppant össze minket. Csupán meghajol az erő előtt vagy a meggyőződése vezeti?
A nemzetközi szövetség diktál, de logikus és tisztességes, amit diktál. Maximálisan egyetértek a céljaival.
A rigmusokkal van a legtöbb baj. Végigvehetjük, mi fér bele a remélt szurkolói kultúrába?
Vegyük, ha nagyon muszáj.
Megy a vonat Auschwitzba.
Azt hittem, komolyan beszélünk.
Ezzel eszembe nem jutna viccelni. Szóval?
Nem, ez nem fér bele.
Csatárys molinók.
Nem fér bele.
Cigányozás.
Nem fér bele.
Négerezés, huhogás.
Nem fér bele.
Buzizás.
Nem fér bele.
Mocskosrománozás.
Az sem.
Mocskos lilák, lila majmok, lila kurva, faszszopó Újpest.
Ezek közül csak a mocskos lilák mehet. Cserébe el kell viselnünk hasonló tartalmú megjegyzéseket a Fradival kapcsolatban. Tetszik, nem tetszik, a mocskos, a hülye a köznyelvben rég nem azt jelenti, mint eredetileg.
Orbán takarodj.
A politika sem fér bele szerintem.
A Kubatov takarodj belefér?
Ha valakit ez boldogít, akkor igen. A múltkor kinn ültünk a gyerekemmel, páran skandálták ezt a Kubatov takarodjot, mondom a srácnak, „fiam, éppen téged szidnak”. Nevetett.
Mi a mondás? Az, hogy a „Fradinál nincs helye rasszista rigmusoknak”, vagy az, hogy „nincs helye rasszistáknak”?
Szabályozni csak azt tudom, mit kiabálhatnak be, és közben reménykedem, megértik, mi lenne a helyes út. Három éve kampányolunk, küzdünk a kirekesztés ellen. Amikor a MOB-tól fair play díjat kaptunk a munkánkért, az egyik első igazolásunkkal, a színes bőrű Somaliával mentem a gálára. A fiamnak nevezem őt, és ahol tudom, elmondom a szurkolóknak: itt ez a fekete srác, szeretjük, látjuk benne a fradizmust, hát számít milyen színű a bőre?! Aki ebből nem ért, az szerintem nem is akar érteni.
Pontosítsuk a kérdést. Ha egy közismerten rasszista csoport horogkereszttel teletetovált vezéralakjai a stadionban betartják a Kubatov-féle rigmuslistát, kívánatos személyek az Üllői úton?
Senki fejébe nem látok be és leírt rigmuslistára sincs szükség. Épeszű ember érzi, hol a határ. A kiindulópontom a következő: csak olyat mondj, amit te is szívesen hallanál a saját csapatodra.
A B-középben szokott feltűnni egy arc, Hitler-bajusz, Hitler-frizura, zöld-fehér Fradi-mezén hátul Adolf felirat. Ő bejöhet, ha a kapun belül csak a „hajrá Fradi!” hagyja el az ajkát?
Mindegy, ki hogyan néz ki. Nem a kinézete, hanem a tettei alapján ítélünk meg egy embert. De ugye abban egyetértünk, hogy ha odabent már senki nem zsidózik, nem cigányozik, beljebb vagyunk, hiszen valamire megtanítottuk őket.
Alakoskodni.
Szerintem inkább arra, hogy ha másért nem, hát a saját érdekében normálisan viselkedjen.
Az ultrák zöme bojkottálja a meccseket, a stadionban mégis felhangzik az imént tiltólistára tett rigmus zöme. Mit kezd majd azzal, ha tízezren lilakurváznak?
Szép lassan megtanítunk mindenkit a helyes viselkedésre.
Hogyan?
Mondjuk, mondjuk és mondjuk.
Aztán?
Aztán jönnek a büntetések.
Tízezer embernek?
Ha kell, annyinak. A beléptetőrendszerrel és a kamerákkal beazonosítjuk a renitenseket, s ha jön az MLSZ-büntetés, szétdobjuk köztük.
Hogyan?
Legközelebb a rájuk eső résszel drágábban vehetnek jegyet, a bérletesek pedig addig nem tudnak bejönni a következő mérkőzésekre, míg ki nem fizetik a büntetés rájuk eső részét. Őszintén remélem, erre nem kerül sor.
És ha a tízezer emberből csak kilencezer trágárkodik? Egyenként kimazsolázzák a maradék ezret?
Ha másként nem megy.
„Az ultrák között is akadnak kemény gyerekek, és amikor meg kell őket állítani, nincs mód tökörészni. Ön odaállna eléjük, mikor azt sem tudhatja, melyik itta okosra magát?” (…) „Nem vagyok hajlékony típus.”
Mikortól lép életbe a szigor?
Kérem, értse meg, nem az a cél, hogy fizettessünk, hanem az, hogy változzon a szurkolói kultúra.
Már most sem ön a legnépszerűbb magyar politikus, sportvezető, de ezzel felszorozza a haragosai számát. Ugye tudja?
Tudom. De elszántam magam: rendet szeretnék a stadionban.
Vékony jég. Mondjuk egy csatárys molinózásért kinek jár a bünti? Aki készítette? Aki bevitte? Aki tartja? Aki megérinti? Aki megtapsolja? Aki körülállja? Aki ránéz?
Akik tartják. Százötvenhét kamera működik az arénában.
Jelenleg hány ultra van kitiltva?
Ha jól emlékszem, tíz, mind huhogós, szurkolótársait zaklató alak. Az összes ügy dokumentálva, szükség esetén bemutatom a fényképeket és a videofelvételeket.
Hány további jelöltről van dosszié betárazva?
Nincs több, hiszen csak akkor indul vizsgálat, ha megtörtént a rendbontás. De az kétségtelen, hogy figyelemmel kísérjük azokat, akik meccs előtt kötekednek a kapuk felé igyekvő szurkolótársaikkal, olyanokat kérdezve, hogy „hát te meg mit csinálsz itt”. Ha szükséges, beazonosítjuk, kitiltjuk őket akár egész szezonra, kettőre, ötre. És nemcsak kitiltjuk, hanem feljelentést is teszünk a rendőrségen, igyekszünk bíróságra juttatni az ügyeket.
Futballhuligános ítéletekről Magyarországon nem hallani, míg Angliában az is megesett, hogy egy Manchester-meccsen a pályára berohanó szurkoló másnapra két év letöltendőt kapott.
Nálunk nem megy ilyen gyorsan, ez kétségtelen.
A Fideszben szokás egyéni képviselői indítványokkal dúsítani a törvénykezést.
Elgondolkodom. Ezzel együtt egy szurkoló számára a stadionból való kitiltás a legnagyobb büntetés.
Az utóbbi idő tán legnagyobb botránya a háborús bűnös Csatáry Lászlóra emlékező molinó kifeszítése a 2013. augusztusi Fradi-MTK-n. Az egyik vezérultra arról ír blogbejegyzésében, hogy önt előre tájékoztatták a transzparensről, s nem volt ellene kifogása.
Alávaló hazugság. A kijelentés miatt jogi lépéseket tettünk.
Azt is írja, hogy ön egy MLSZ-büntetés után azt javasolta nekik, „menjetek tüntetni a Csányi házához”.
Ez sem igaz.
És azt is a szemére veti, hogy ön ingyenjegyeket osztogat a haverjainak, így károsítva meg a Ferencvárost.
Hazudik. Az összes állításáért bepereltük. Én még a saját bérletemet is megveszem!
„Mi vagyunk a Fradi!” – ezt mondják az ultrák.
Nehezen tudnának elszámolni Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnokkal. Merthogy akkor ő ki a fene?
Amikor ön pártigazgatóként a Fideszben azt hallja, hogy „csak mi képviseljük a nemzet érdekét”, nem érez némi ultrás mellékízt?
Azon elvitatkozhatunk, hogy rajtunk kívül más párt is képviseli-e a magyarság érdekeit, de az tény, hogy a Fradi a legkevésbé sem azonos az ultrákkal. Tudja, milyen figurák ezek? Én tárgyaltam velük, akadt köztük pár olyan büntetett előéletű férfi, akivel, ha nem a Ferencvárosról van szó, nem ülök közös asztalhoz.
Tulajdonjogilag kié a Fradi? Ki az FTC Zrt. tulajdonosa?
Az egyesület.
És az egyesület kié?
A tagoké: a bajnokainké, az aranydiplomásainké, a sportolóinké, valamint azoké, akik megfelelő procedúra után belépnek. Fejből mondom, úgy kétezer fő, ebből szavazásra jogosult ezer lehet.
Jóvoltukból ön a minap a második négyéves ciklusát kezdhette meg.
Így igaz.
Egy szurkolói csoport azt kezdeményezte, inkább az éves bérlettel rendelkezők válasszák a főfradistát.
Na. Lépjenek be a baráti körbe, fizessék a tagdíjat két évig, aztán kérjék felvételüket az egyesületbe, s már szavazhatnak is. Az éves bérlet nem akadály. Sőt.
Ez haditervnek is jó az új stadiont bojkottálók számára. Belépnek a baráti körbe, és a következő, négy év múlva esedékes választáson elsöprik önt.
De nem akarnak belépni. A tagsági díj évi húszezer forint.
Az ultrák a kizárólag a Fradi-stadionban működő szurkolóazonosító rendszer, a vénaszkenner miatt bojkottálják a meccseket, ezen robbant ki önök között a háború, de…
Ugye ön is tudja, hogy a vénaszkenner csak ürügy? Az ultrák balhézni szeretnek, felelősséget viszont nem akarnak vállalni a tetteikért. Ha nincs vénaszkenner, hiába tiltjuk ki a rendbontókat, sajnos, valahogy mindig bejutnak a stadionba. Ha van vénaszkenner, nincs esélyük kijátszani a biztonsági rendszert. Erről szól a történet, a többi habosítás.
Miért pont vénaszkennert használ a Fradi? Sehol a világon nincs ilyen, ellenben létezik számos más módszer az azonosításra.
Úgymint?
Tudom is én. Ön a szakember. Az angolok hogyan oldották meg? És az olaszok? A németek?
Személyi igazolvánnyal. Csakhogy nálunk simán kölcsönadják egymásnak az ultrák a plasztiklapot, ami nyugaton elképzelhetetlen. Más kultúra. Tán mert mi éltünk a kommunizmusban, ők meg nem. Persze csinálhattunk volna arcfelismerős rendszert, mint a Den Haag, ahol úgy kezdődik a procedúra, hogy a szurkolót a kártyához három oldalról lefotózzák, mint egy bűnözőt. Számomra az tűnt rosszabb megoldásnak.
Az ultrák azt mondják, „Kubatov haverjáé a vénaszkenner, biztos százalékot kap”.
Újabb aljas hazugság, szintén megtettem a jogi lépéseket. A tulajdonosi kört nem ismerem. Engem az érdekelt, hogy viszonylag olcsón hozzájutottunk egy hatékony technológiához.
Csányi Sándor MLSZ-elnök mit szólt a szkennerhez?
Ő a rend felé tett minden lépést támogat.
Interjúztuk pár hónapja, szűkszavúan annyit mondott a szkennerre: „A sporttörvény lehetőséget ad rá.”
Elnök úr rutinos közszereplő.
Amikor ön a Ferencváros elnöke lett, a baráti kör összejövetelén ezt mondta: „Nem kellenek biztonsági cégek. A Ferencváros biztonsági cégét úgy hívják, rendőrség.” Áll még ez a mondat?
Ma már úgy fogalmazok, hogy egyeztetéseknek köszönhetően a Ferencvárosnak továbbra is van biztonsági cége, és elégedett vagyok vele.
Meghajolt az erős fiúk előtt?
Én nem vagyok az a hajlékony típus. Fogalmazzunk inkább úgy, összecsiszolódtunk.
A biztonsági cég alkalmazottai közül sokan az ultráktól kerültek át erre az oldalra, ám egyesek szerint csak dzsekit váltottak, habitust nem.
Az új stadionban öt százalék alatti azon szurkolók aránya, akiknek konfliktusuk támadt a biztonságiakkal. A kapukban ma már túlnyomórészt fiatal egyetemisták és hölgyek állnak, kivéve a B-közepes részt, a motozást pedig hivatásos vagyonőrök végzik. Valóban vannak köztük korábbi ultrák, sőt olyanok, akik ma is kapcsolatot tartanak a régi haverjaikkal, ismerik a viselt dolgaikat – ez is kell ahhoz, hogy a lehető legkisebbre húzzuk a konfliktusokat. Szigorú külsejű srácok, na de az ultrák között is akadnak kemény gyerekek, és amikor meg kell őket állítani, nincs mód tökörészni. Ön odaállna eléjük, mikor azt sem tudhatja, melyik itta okosra magát? Ugye?
„Egyetlen klubelnök sem állt ki, hogy márpedig senkinek sem szidjuk az édesanyját. Pedig kellett volna(…) Van már családfám is: pólót árusítanak, amin fölakasztva lógok egy fáról a családom társaságában.”
A biztonságiak, pontosabban a „kapcsolattartó” szurkolói koordinátorok legismertebbje az egykor a Seres-klán katonájaként számon tartott, börtönviselt „Szőke Feri”. Aki a tavaly márciusi klaviatúradobálós tüntetések idején a Fradi Security több tagjával együtt beállt a Fidesz-székház védői közé.
Nem én hívtam. Odajött magától, mint magánember. Mit mondhattam volna neki?
„Feri, mennyé’ haza, ez így tök ciki.”
Nem az a helyzet volt, amikor olyan könnyen irányítható bármi is. Húsz éve ismerem Szőkét, valóban volt egy menthetetlen időszaka, de megbűnhődött érte, és amikor azzal állt elém, hogy tisztességesen akar élni, szeretne dolgozni a biztonságiaknál, nem emeltem kifogást. Kétségtelen, ma sem puha srác.
Arra biztosan jó, hogy megvédje önt a szintén nem puha ultráktól.
Nem kell engem megvédeni! Állampolgár vagyok, vigyázzon rám a törvény és a rendőrség.
A pofontól is megvédi a törvény?
Attól nem. De ezt a rizikót fel kell vállalni.
Ha tudja az ultra, hogy Szőke csapata vesz revánsot, amennyiben karcolás esik Kubatovon, meggondolja, kivegye-e a csomagtartóból a bézbolütőt, nem?
Amiről ön beszél, az a rendőrség dolga.
Azt nyilatkozta, sorra kapja a halálos fenyegetéseket.
Igaz. Van már családfám is: pólót árusítanak, amin fölakasztva lógok egy fáról a családom társaságában. De engem minden egyes fenyegetés megerősít abban, hogy a Ferencvárosból ki kell szorítani ezt a kultúrát. Meg egyébként a hazánkból is.
Azért ez személyiségfejlődés, nem?
Persze.
Egykor ön is ultra volt, ha fékezett habzású is, kettesszektoros. Bunyózott?
Sosem voltam verekedős.
Volt bakancsos, narancssárga bélésű bomberdzsekis korszaka?
Soha.
Tett olyat szurkolóként, amit ma már szégyell?
Velem is előfordult, hogy trágárkodtam. Nem vagyok rá büszke. Kölök voltam, és az akkori Fradiból senki nem magyarázta el, hogy ez bunkóság. Egyetlen klubelnök sem állt ki, hogy márpedig senkinek sem szidjuk az édesanyját. Pedig kellett volna. Én viszont klubelnökként három és fél éven keresztül próbáltam megértetni, elmagyarázni az ultráknak a normákat. Hiába.
Mi igaz abból, hogy a Fradi főultrái az elmúlt húsz-huszonöt évben bejártak az öltözőbe, beleszóltak még az összeállításba is?
Tudtommal igaz.
Tényleg ők buktatták ki annak idején az edzői posztról Nyilasi Tibort?
Maradjunk annyiban, hogy komoly befolyásuk volt a klubnál.
A Wikipédiába ütve az ön nevét egy kopasz Kubatov-fotóba futunk. Annak mi a története?
Nyár volt. Meleg.
De komolyan.
Úgy voltam, mint Vitray Tamás a könyvírással. Amikor nekiült a munkának, tarra borotváltatta a fejét, hogy ne mehessen ki az utcára, így kényszerítve magát az alkotásra. Én a fiammal minden nyáron leautóztam a Balatonra, és a szabadság első napján lekopaszodtunk.
Hogy ne jöjjenek ki a vízből?
Poénból.
Akár elnökként, akár civilként visszamehetne a kettesbe, a B-középbe?
Nem biztos, hogy lenne hozzá kedvem. Kiöregedtem. Most már kényelmesen szeretek meccset nézni
Kizavarnák?
A B-középből? Persze. Mint a szél.
Önnek nem hiányzik az ultrák szurkolása?
A szurkolásuk hiányzik.
Egyesek szerint ön „direkt nem akar sok nézőt, fél a tömegtől”.
Ezt az ostobaságot!
A VIP-es oldal meccsről meccsre tök üres, és úgy általában is kevés a néző.
Mihez képest kevés?
Az elváráshoz képest. Az új stadionba átlagosan annyian jönnek ki, ahányan az Albertbe, illetve az átmeneti időszakban a Népstadionba jártak. Ön is többet remélt.
Többet. A VIP-es oldallal kapcsolatban azért megjegyzem, hogy az üzemeltető a harmincnégy sky boxból huszonkettőt már eladott.
Ősszel egyetlen erős csapat, a Videoton ellen lett volna itthoni bajnoki, ám akkor is elcserélték a pályaválasztói jogot. Ha befoglalták volna az Újpestet a bajnoki nyitányra, garantált a huszonötezer ember, s tán hónapokig kitart a szurkolói lendület. Ebben az esetben kit érdekelne, melyik kocsmában bojkottálnak az ultrák vezérei?
Szabályosan sorsoltak. Az az idő elmúlt, amikor a Fradinak bányásznapon Tatabányán kellett játszania. A szövetségtől sem kérünk előjogokat. Miért kértünk volna?
Pénzért. Nézőért. Hangulatért.
Majd bejön az a pénz és az a néző tavasszal. Hangulat most is van. Egyébként, mivel elhatároztuk, hogy a Chelsea ellen avatjuk a stadiont, eleve kérnünk kellett az MLSZ-t, az első néhány bajnokinkat hadd játsszuk idegenben. Nem szeretek kérni, mert a kérést mindig kérés követi.
A játékosvásárlások miatt is kritizálják önt. Egy minapi kimutatás szerint az utóbbi három és fél évben hatvanhárom futballistát igazolt, plusz még volt ugye a saját nevelés. Sok.
Az igazolt játékosok között van az a Besic, aki tavaly úgy távozott tőlünk, hogy Magyarországon minden idők legdrágábban eladott futballistája lett. Mit nevezünk szakmai és üzleti sikernek, ha nem ezt? Ráadásul az elnökségem alatt összességében nyereséges a klubban a játékos-kereskedelem.
A játékkal is elégedetlenek a szurkolók, hiányolják az eredményességet, s még inkább a Fradi-szívet. Bár arra azért jók a meccsek alatti eseménytelen időszakok, hogy egymást szórakoztassák az emberek a lelátón. Az idei szezonból a kedvencem a következő bekiabálás: Böde, de bedezodoráltad magad! Ön ki tudja mondani?
Nyelvtörők helyett inkább a főcélunkra koncentrálok: még több családot is szeretnék látni a lelátón. De amíg trágárkodás van és pirotechnika és bunyó és lökdösődés és rendőrautók sorfala, nem jönnek, mert féltik a gyerekeiket, a feleségüket és önmagukat. Én még most is konstruktív vagyok. Ha az ultrák tudomásul veszik a szabályokat, ha megtanulnak viselkedni, maradhatnak, mert nagy szükségünk van a buzdításra, de ha nem változnak, menniük kell.
