Eltérő adatok vannak arról, mennyi hajléktalan él ma Magyarországon – hangzott el egy, a hajléktalankérdésről szóló tanácskozáson, melyet a Political Capital Institute (PC) rendezett. A 2011-es népszámlálás szerint 234 ezer olyan ember van, aki nem lakásban él, egy 2012-es adat szerint 100 ezren vették igénybe az ellátórendszert, egy tavalyi felmérés 37 377 hajléktalanról tud. Számuk a fővárosban csökken, vidéken – főleg a megyeszékhelyeken – emelkedik. A Political Capital kutatása szerint többnyire 50 felettiek, jobbára iskolázatlanok, a mélyszegénységből jönnek, de 60-70 százalékuk munkaképesnek tartja magát.
Krekó Péter, a PC igazgatója a tanácskozás bevezetőjében azt mondta, az önkormányzatok egy része rendészeti kérdésként kezeli a hajléktalanságot, ami nemhogy nem oldja meg, hanem súlyosbítja a problémát. A kormányzatnak a kérdéshez való hozzáállásáról pedig sokat elmond, hogy Pintér Sándor belügyminiszter 2010-ben úgy fogalmazott, megtisztítják a közterületeket a koldusoktól és „az ország hangulatát rontó személyektől”.
Vagy bűnöző, vagy alkoholista
Annak ellenére, hogy a társadalom többsége empátiával tekint a hajléktalanokra – különösen a kevésbé vagyonosak –, olyan sztereotípiák élnek róluk a köztudatban, hogy bűnözők vagy alkoholisták. Van egyfajta félelem velük szemben közbiztonsági és közegészségügyi szempontból is.
A tanácskozáson ismertettek egy másik, tavaly készült kutatást is; e szerint az emberek többsége azt mondja, a hajléktalanok nem tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek, és segíteni kell rajtuk. Elgondolkodtató ugyanakkor: a válaszadók nagyjából fele-fele arányban értenek egyet, illetve utasítják el, hogy törvény szabályozza a közterületen élés tilalmát.
