Tudta ön, hogy 2014 óta szeptember 8-a a zéróemissziós közlekedés napja? Ha nem, nem baj, mert ilyen nap nem létezik, de ha létezne, biztos, hogy szeptember 8-án lenne. Ekkor indult el ugyanis hivatalosan is a Bubi kerékpárkölcsönző – a projekt sikeréről egyelőre nincsenek adataink, de láttunk már járókelőket, sőt turistákat is kölcsönözni, pénzért -, és ma végre tehettünk egy kört az ország első teljesen elektromos buszával.
Tavasszal ugyan már bemutatták a teljesen magyar tervezésű és fejlesztésű – igaz, külföldi beszállítók alkatrészeit is használó – Modulo prototípusát, most viszont tényleg minden csavar a helyén, a busz pedig országjáró körútra indul, hogy ne csak budapestieket győzze meg a fejlesztő evopro és a támogató Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy ez a jövő. Most, hogy az Alkotmány utcából felvitettük magunkat a Várba, majd lehozattuk magunkat onnan, minket sem kell már meggyőzni. A Modulo az elmúlt évtizedek leginkább meggyőző közlekedési újítása. Nem, tényleg nem kaptam pénzt az előző mondatért.
A buszt három éve fejlesztik, harminc-negyven mérnök dolgozott rajta egyszerre; a tervezés, a prototípus megépítése és a tesztelés eddig nagyjából egymilliárdba került, ebből négyszázmillió állami támogatás. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden busz ennyibe kerül majd, már el is kezdték a szériagyártást, egyelőre 25 darabot szeretnének. Legyártani viszonylag olcsó – és évről évre olcsóbb lesz –, hála az anyagnak (szendvicsszerűen rétegzett kompozit, azaz strapabíró, ipari műanyag), a moduláris rendszernek (a Modulo szigorúan szabványosított, előre gyártható és családtagonként különböző variációkban összerakható alkatrészekből készül, mint egy szekrénysor) és annak, hogy az akkumulátorok egyre olcsóbbak és hatásosabbak.
A moduláris rendszer például azt is jelentheti, hogy anélkül gyárthatnak hibrid, áramtermelő dízelmotorral is felszerelt buszokat, hogy megizzadnának a tervezőasztal felett; ezeket aztán szintén olcsón és egyszerűen át lehet alakítani csak áramot használó járművé, ha eljön az ideje. A Modulo jobb, mint a környező országokban felbukkanó próbálkozások: 60 kilowattórát fogyaszt (nagyjából, mint egy Opel Astra, mondta Glattfelder Béla államtitkár), 8 méter hosszú, 65-en férnek bele, 120 kilométert megy egy töltésre, két tonnával könnyebb, mint az ugyanekkora hagyományos buszok és nem rohadnak szét. A gyártó 30 év garanciát vállal. Az idő nekik dolgozik: jelenleg a busz teljes hátsó fertálya egy merő akkumlátorrengeteg, de ahogy feljődik a technológia, ezekből kevesebb is lehet, vagy ugyanennyi, és akkor még távolsági buszokban is gondolkodhatnak.
Ami pedig a legfontosabb (elnézést a szakzsargonért): megy mint az állat. A bemutató alatt az egyébként végig egykedvű és higgadt buszsofőr néha nem bírt magával és megtolta, mi pedig alig győztünk kapaszkodni, a fotóim háromnegyede be is mozdult. Lazán gyorsult a budai emelkedőkön, macsakövön, a Margit hídon, és érződött, hogy még lenne benne kraft bőven, csak azt a kamerák bánták volna. A sofőr egyébként több száz kilométert vezette már és imádja, „hat óra alatt megtanulja az ember, aztán csak élvezi”.
Most jönne az, hogy már megegyeztek a BKK-val, hogy egy éven belül az összes fontosabb vonalon lecserélik a buszokat és megtisztul Budapest levegője. Sajnos nem jön: egyelőre nem tudni, hol, mikor, milyen ütemben bukkannak fel a Modulók. Glattfelder és az evopro vezetője, Mészáros Csaba remélik, hogy hamarosan a Várban közlekedő buszokat felváltják a Modulók, de ez önkormányzati döntés, nekik nincs beleszólásuk. Csak halkan jegyzem meg, hogy az önkormányzatok nagy része fideszes, a kormány pedig láthatóan nem sajnálja a százmilliókat az új buszokra, azaz lehet, hogy nem is lesz olyan nehéz kilobbizni a cserét.
