A 18-30 év közötti magyar fiatalok háromnegyede érdeklődik a történelem iránt, 95 százaléka fontosnak tartja ismeretét, az átlagos magyar fiatal mégis némileg alultájékozott. A nagy többség összességében elégedett az iskolai oktatással, kritikát főleg a budapestiek és a felsőfokú végzettségűek fogalmaztak meg. A fiatalok a közéleti kérdésekben nem szívesen foglalnak állást, a politikával szemben apatikusak. A közélet iránt fogékonyak inkább kritikusak a különböző emléknapok, nemzeti ünnepek kapcsán. A döntő többség szerint szinte valamennyi nemzeti ünnep (az államalapítást leszámítva) levert szabadságharchoz, vérbefojtott eseményhez kötődik, többnyire politikai színezetű és az iskolában kötelező.
Holtversenyben negyedik a “hazaszeretet”
A fiatalok a magyar történelemben általában nem találják azokat a pozitív attitűdöket, amelyek vonzanák őket a történelmi megemlékezésekre, történelmi vagy nemzeti emlékhelyekre. Az átlagos magyar fiatalnak jelenleg nem, vagy alig hordoz pozitív üzenetet a magyar történelem, azonosulási pontot alig találnak, legfeljebb egyes pozitív szereplőket tudnak kiemelni. A magyar történelmet a megkérdezettek leginkább a „viharos/zivataros” szóval jellemezték. (9%). A „balszerencsés” (7%) végzett a második, a „küzdelmes” (6%) a harmadik helyen. Az első pozitív kifejezés, a „hazaszeretet/hazafiasság” 5%-kal a negyedik helyre került holtversenyben a „vesztes”, „kitartó”, „változó/változatos/fordulatos” kifejezéssel.
Az oktatás politika- és eseménytörténeti dominanciáját mutatja, hogy a magyar történelem legfontosabbnak tartott szereplői között egyedül Petőfi Sándor bukkant fel nem politikusként, ám ő is politikai szerepével vált a nemzeti emlékezet részévé, nem költőként. A legtöbben 1848. március 15-éhez kapcsolják a nevét.
A jók: Mátyás király, Szent István, Széchenyi István…
A pozitív szereplők között Hunyadi Mátyás végzett az élen (42%), őt Szent István (38%), Széchenyi István (31%) és Kossuth Lajos (24%) követi. Tőlük messze lemaradva szerepelt a felmérésben Petőfi Sándor, Deák Ferenc, IV. Béla, II. Rákóczi Ferenc, Árpád fejedelem, Horthy Miklós, Hunyadi János és Attila hun király.
A felmérés eredményei egyértelműen mutatják, hogy – Horthyt kivéve – a történelemoktatásban kanonizált és egyértelműen pozitívan ábrázolt szereplők uralják a fiatalok történelemképét.
A rosszak: Rákosi, Kádár, Gyurcsány…
A negatív szereplők élmezőnyében Koppány kivételével csak 20. századi személyeket, ma is aktív politikusokat találunk. Ez is a közélettel és az aktuálpolitikával szembeni elutasításra utal.
Az élen Rákosi Mátyás végzett (18%), őt Kádár János és Gyurcsány (12-12%), Szálasi Ferenc, Horthy Miklós, Orbán Viktor, Koppány, Bajnai Gordon és – egyetlen külföldiként – Adolf Hitler követi. Pozitív szereplőt a megkérdezettek 14%-a, negatívat minden második válaszadó nem nevezett meg.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Nemzeti ünnep: zűrzavar
E tekintetben zűrzavar mutatkozik a fejekben. Március 15. minden megkérdezett szerint, ugyanakkor augusztus 20. csak 97%, október 23. pedig csak 90% szerint nemzeti ünnep. Meglepő, hogy október 6-át 64%, május 1-jét 51%, pünkösdöt 37%, karácsonyt 28% tartja nemzeti ünnepnek. Csak a fiatalok 30%-a tudott valamilyen emlékévet megnevezni a közelmúltból. A válaszolni tudók közül legtöbben (23%) a meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott Holokauszt Emlékévet említették, ami az összes megkérdezettre vetítve alig 7%-ot tesz ki.
