Korábban első fokon bűncselekmény hiányában mentették fel a vádlottakat, másodfokon viszont bűnösséget állapítottak meg és Molnár Gyulát letöltendő börtönre ítélték.
Az eljárás 2007 őszén Schneller Domonkosnak, a XI. kerületi fideszes önkormányzat politikusának feljelentésével indult. Az ügy 2009 végén a Központi Nyomozó Főügyészséghez került, és 2010 szeptemberében, az önkormányzati választás előtt néhány nappal a választáson induló Molnár Gyula és Lakos Imre gyanúsítotti idézést kapott.
A vád szerint 2006-ban Újbuda szocialista polgármestere és szabad demokrata alpolgármestere egy nem sokkal korábban a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól több mint négyszázmillióért vásárolt önkormányzati ingatlant pályáztatás, nyilvános versenyeztetés nélkül, a tisztségéből fakadó befolyásával visszaélve és a függőségi viszonyokkal egyesekre nyomást gyakorolva egy önkormányzati cégen keresztül átjátszott egy magáncég tulajdonába, így az jogtalan előnyhöz jutott. Az nem szerepelt a vádban, hogy vagyoni hátrányt okoztak volna az önkormányzatnak.
Először felmentés
A Fővárosi Törvényszék 2012 őszén kihirdetett elsőfokú ítélete bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. Indoklása szerint a volt újbudai polgármester elszámolt az ingatlan eladásából befolyt pénzzel, amelyből parkokat, játszótereket újítottak fel. A kifogásolt ingatlanértékesítést a képviselő-testület jóváhagyta, az törvényes volt. Sem a tanúk, sem a feljelentő nem állította, hogy Molnár Gyula vagy Lakos Imre utasítást adott volna az ingatlan eladására.
Ügyészi fellebbezés nyomán került az ügy másodfokon a táblára, ahol 2013 őszén vallomást tett egy eddig még bíróság előtt meg nem hallgatott tanú.
Az újbudai polgármesteri hivatalnál 2003-ig Molnár Gyula kabinetfőnökeként dolgozó férfi arról beszélt: Molnár korábban elmondta neki, hogy a milliárdos nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta kampányát, ezt kell viszonozni azzal, hogy nyilvános pályáztatás nélkül ad el az önkormányzat egy sok száz milliós újbudai ingatlant az üzletember érdekkörébe tartozó cégnek.
A tanú hallomásból úgy tudta: Leisztinger 1998-ban és 2002-ben nagyobb összeggel támogatott választási kampányokat, és kimutatást vezetett arról, kinek mennyit adott és mit kér érte. Kampányidőszakban háttérbe húzódott, azután viszont “benyújtotta a számlát”.
A kerületi közgyűlésben a jegyzőkönyvek szerint még az is elhangzott: “mi leszünk Leisztinger strómanjai”. Molnár a táblán tagadta az elhangzottakat, kétségbe vonta a tanú szavahihetőségét, akitől állítása szerint a vádbeli események előtt három évvel “nem barátságban” vált el.
A Kúrián folytatják
A bíró az ügyészi indítványnál is súlyosabb, letöltendő börtön kiszabásakor rámutatott: a három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható hivatali visszaélés bírósági gyakorlatában többnyire felfüggesztettet szabnak ki az elítélt kisrendőrökre, hivatali dolgozókra, ezúttal azonban több száz milliós ügylettel kapcsolatos polgármesteri visszaélésről van szó.
Molnár Gyula és Lakos Imre a másodfokú határozathozatal után “politikailag motiváltnak” minősítette a döntést.
A tábla másodfokú döntése nem emelkedhetett jogerőre, mert az a bűnösség kérdésében ellentétes volt az elsőfokú ítélettel és a vádlottak felmentésért fellebbeztek, így a büntetőper kedden a Kúrián folytatódik harmadfokon.
