“Magyarország családi ezüstjének” visszaszerzési költsége 15 millió euró volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada. “Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról”, amely a múlt hét végén történt meg – fogalmazott Orbán Viktor. Szerinte ha egy országnak van ereje és tekintélye, akkor képes visszaszerezni azt, ami az övé.
A TEK-et is köszönetilleti
A miniszterelnök kérdésre válaszolva kalandos történetnek nevezte a visszaszerzést. Az ezt célzó tárgyalásoknak – mondta – két “főszereplője” volt, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. A hazaszállítás biztosításáért a kormányfő köszönetet mondott Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ főigazgatójának.
Baán László a tájékoztatón történelmi pillanatként jellemezte a kincsek visszaszerzését, amelyek szombattól – három hónapon át – tekinthetők meg ingyenesen az Országházban, később pedig várhatóan a múzeumi negyed “ékkövei lesznek”.
Hozzátette, a tizennégy darabos dísztárgyegyüttesnek a fele került most haza, köztük a legfontosabb darab, a névadó Seuso-tál.
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke azt mondta, a magyar tudomány számára óriási jelentősége van a kincs hazakerülésének, hiszen így kutathatóvá válik, a tudományos élet pedig mindent meg is tesz majd e kutatások elvégzéséért.
Gazdag rómaitól származik
A Wikipédia szerint a mai Dunántúlt időszámításunk előtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésű, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso, aki gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója lehetett. Valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el a kincseket.
Sümegh Józsefről a Balatonakarattya melletti Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975-1976-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. A leszerelés előtt álló kiskatonát, Sümegh Józsefet 1980-ban holtan találták. Felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Az ügyészség vizsgálata akkor is, majd tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítette az esetet.
1982-ben az angol Lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját (a teljes kincs 15 darabból áll). Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez amik később hamisnak bizonyultak. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a kincs adásvételét. 2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.
Elvesztettük a pert
A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható. A rómaiak Pelso, Pejso illetve, Peiso, Pelsois, Pelsodis lacus név alatt ismerték a mai Balatont. Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusoé lehetett. A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstállvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.
A magyar kormány 1991-ben jelentette be igényét a kincsre, miként Libanon és Horvátország is. Libanon a tárgyalás kezdete előtt elállt követelésétől, Magyarország és Horvátország pedig elvesztette a pert: az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket.
Kép: Orbán Viktor / Facebook
Az ezüstedényeke a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanok. A brit tulajdonos 2006-ban mégis bejelentette, hogy eladná a kincseket. Halász János kultúráért felelős államtitkár tavaly márciusban az MTI-nek azt mondta, hogy a Seuso-ügyben nem változott a kormányzat álláspontja: Magyarország nem mond le ezekről a kincsekről.
Legutóbb idén februárben a Heti Válasz írta meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem akarja visszavásárolni a Seuso-kincseket a közelmúltban meghirdetett műkincs-visszavásárlási programjának keretében.
Az MNB alelnöke, Gerhardt Ferenc a hetilapnak leszögezte: az Értéktár programban sem a Seuso-kincseket, sem az Oroszországba hurcolt magyar műalkotásokat nem kívánják visszavásárolni. Rámutatott: a Seuso-kincsekkel kapcsolatban jelenleg bírósági eljárás folyik.
