Kereskedelem történelmi napokat él át Magyarország – megjelent a dohányboltokban az első ezer forintnál drágább cigaretta. Néhány hónap, és talán már nem is lesz ezernél olcsóbb füstölnivaló.
Jól látom? – kérdeztem egyik nemzeti dohányboltunkban -, az a cigi ezer forintnál drágább? Az eladó hátrafordult, a polcra emelte tekintetét, majd bólintott, és csak annyit válaszolt: igen, jól látja.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
E nem éppen hosszú és magvas párbeszéd után felrémlett előttem gyerekkorom, amikor 3,60-ért vettem apámnak a Kossuthot, igaz, akkor már egy jobb minőségű cigarettáért akár 5 forintot is elkértek. És előbújtak az emlékeim közül azok a katonás idők, amikor már 4,50-et fizettünk a kantinban egy doboz bűzrúdért, majd azok az évek, amikor az árak repülőrajtot vettek, és azon ámult a magyar, hogy ötven, majd száz forintot kért a boltos, ha egy cigivel kibélelt dobozt
akartunk magunkkal vinni.
Szörnyű világ volt. Az állam mit sem törődött a belső szerveinkkel, nem nyomtatták a dobozra, hogy a cigaretta nagyon káros az egészségre, halált, tüdőrákot és ki tudja még, mit okozhat. Azt sem közölték velünk, hogy a dohányzás károsítja a környezetünket, ezért aztán mi csak szívtuk felelőtlenül a cigarettát. Szívtuk, vendégségben, lakásban, munkahelyi irodában, a nagyközönség számára fenntartott intézményekben (ajaj, minden mozi előterében füstfelhő nyomta fejünket…), szívtuk az utcán, de még a buszmegállókban is.
Mondom, szörnyű világ volt, ám most örömmel látom, hogy elrettentő képekkel megnyomtatott dobozokkal, az elárusító helyek számának csökkentésével, tiltótáblákkal és természetesen az áremeléssel a gondoskodó állam olyan háborúba kezdett, amitől azt reméli, a dohányzás nagyon káros szokását jelentősen visszaszorítják országunkban. Úgy legyen, mondom, aki szintén a dohányosok táborában rettegek attól, mikor kapok tüdőrákot, és bízom abban, hogy hamarosan én is kénytelen leszek letenni a papírpáncélba öltöztetett dohányfegyvert.
Gondolom, a fogadkozók – „Már pedig azért is eldobom!” – seregében ezrek és ezrek gondolkodnak úgy, mint én. Ám furcsa mód, a számok nem azt mutatják, hogy a cigizők elleni támadás eddig túl nagy sikerrel járt volna. Olvasom: soha nem dohányzott annyi nő és kamaszkorú, mint most, a dohányfogyasztás visszaesése (már ha van ilyen…) is inkább magyarázható az illegális kereskedelem felfutásával, mintsem az akaraterő növekedésével.
Fotó: MTI/Hetényi Zoltán
És arról se feledkezzünk meg, hogy a cigizők azért nem adják fel olyan könnyen hadállásaikat. Megjelent és egyre nagyobb népszerűségnek örvend a saját kézzel, pontosabban okos kis szerkezet segítségével gyártott cigaretta, a vágott dohány, olyanok is cigit bütykölnek már otthon, akik korábban még egy szál gyufát sem tudtak első nekifutásra meggyújtani. És közben azon gondolkodnak: ha az állam valóban földig akarná alázni a cigiseket, és egy döntő csapást szeretne mérni erre a rendkívül káros szokásra, miért nem egyetlen emeléssel vezeti be az uniós árakat, és miért nem lök egyik napról a másikra 5-600 fontot az áron.
Vagy ez már a jövő év taktikája lesz? Mindegy is. Történelmi időket élünk, ezer forintos cigarettás doboz néz le ránk a pultról, egyelőre elégedjünk meg ennyivel. És ne lepődjünk meg azon, hogy a belvárosban sétálva egyre többször
állítanak meg, így könyörögve: „Csak egy szál cigivel, egyetlen szállal segítsen ki, kedves uram.” Mint ahogy azon sem, hogy ez segítség egyre gyakrabban elmarad…
