A bulvárlap birtokába került lajstrom bő félszáz nevet és elérhetőséget tartalmaz: egykor világraszóló sikereket elért olimpiai bajnok sportolókét, illetve edzőkét. A listát Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgatónak állította össze Rátonyi Gábor volt fideszes zuglói polgármester, aki a lap aljára odaírta: reméli, a felsoroltak többsége „csatasorba is állítható”. Rátonyit, aki jelenleg a XVI. kerületi Kertvárosi Sportlétesítményeket Üzemeltető Kft. ügyvezetője, hiába kereste a lap, amelynek Kubatov Gábor viszont azt mondta, a névsor azok nevét tartalmazza, akiket a Fidesz különféle rendezvényekre, kongresszusra meghívni szándékozott abban a reményben, hogy az eseményen részt vesznek.
Kovács „Kokó” István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívó semmiféle kivetnivalót nem talál a dologban. Szerinte egyértelmű, hogy vannak ilyen VIP-névsorok, ahogy nyilván a nem velük szimpatizáló hírességeket is számon tartják a pártok, ez demokráciában természetes. Garaba Imre 82-szeres válogatott labdarúgó a Blikktől tudta meg, az illusztris társaság tagja. Monspart Sarolta tájfutó-világbajnok, 14-szeres magyar bajnoknak sem szóltak, hogy felveszik a listára. Mint mondta: a politikai szimpátiája magánügy, a Magyar Olimpiai Bizottság szabadidősportért felelős alelnökeként az utóbbi három évben nem érezte, hogy annyira szeretnék. A MOB idei 9 milliárdos költségvetéséből is egy megkurtított, 261 milliós keret van tízmillió ember tömegsportjára. Már az is megfordult a fejemben, hogy ha ilyen rossz az érdekérvényesítő képességem, le kéne mondanom – nyilatkozta.
Kiszelly Zoltán politológus szerint minden politikai erő igyekszik ismert arcokat támogatóként maga mellett tudni, természetes, hogy őket számon tartja. Ennek főleg kampányidőszakban van jelentősége. Az amerikai elnökválasztáskor is színészek, zenészek, sportolók állnak ki egyik vagy másik jelölt mellett – emlékeztetett.
Tavaly decemberben kikerült az internetre a Fidesz “szigorúan belső használatra készült” videója az úgynevezett Kubatov-listáról. Az adatvédelmi biztos akkor egyetlen nap alatt úgy döntött, nincs miért vizsgálatot indítania, noha az ellenzék szerint a film bizonyítja, hogy a Fidesz az állampolgárok tudta nélkül készített listát politikai meggyőződésükről.
Fotó: Neményi Márton
Mint korában megírtuk, a legutóbbi választások kampányában a korábban megszokottnál jóval kevesebb művész, közéleti személyiség vett részt. A társadalmi kiábrándultságot leképező helyzetből egyedül az LMP tűnt ki, mely igyekezett minél több ismert arcot összegyűjteni támogatóként. A magyar celebvilágban a politikai szerepvállalás azonban még inkább valamiféle devianciának vagy utolsó lehetőségnek számít, ha az embert már két hete nem kereste meg egyetlen bulvárlap sem.
Kevesebb vélemény, kevesebb rizikó
Míg az Egyesült Államokban például kifejezetten általános, hogy színészek, zenészek, művészek, sportolók nagy nyilvánosság elé tárják politikai véleményüket, addig hazánkban ez valamiféle diszkreditációt jelent. Nem is beszélve arról, hogy itthon, ha egy nagy közönséggel rendelkező művész állást foglal konkrét politikai kérdésekben, akkor megkockáztatja, hogy elveszíti rajongóinak legalább az egyik felét. A magyar politikában megmártózó celebek nagyjából három részre oszthatók a nagyközönség megítélése alapján. Az apolitikusnak vélt közéleti szereplők egyáltalán nem nyilvánítanak véleményt ilyen téren, legfeljebb ab ovo elítélik a jelenlegi elkeserítő politikai helyzetet, és az egész elitet teszik felelőssé, de a felelősség ennél részletesebb elemzésébe nem mennek bele.
A másik csoportba tartoznak azok az ismert emberek, akik nyíltan vállalják politikai hovatartozásukat és tevékenyen kampányolnak kedvenc pártjuk mellett, néha akkor is, ha erre semmilyen konkrét felkérés nem érkezett. A harmadik átmeneti csoport nem foglal állást egyetlen hazai párt mellett sem, viszont kiforrott véleménnyel rendelkezik egyes szakpolitikai témákkal kapcsolatban, és ezek alapján a közönség igyekszik beskatulyázni őket valamelyik politikai szegmensbe.
Suszter a kaptafánál
Sokan úgy vélik, a celeb ne foglalkozzon politikával, érvényesüljön saját pályáján a tehetségével. Éppen ezért a politikailag aktívakra könnyen rásütik a bélyeget, hogy ezzel csupán lefelé ívelő pályájuk útját szeretnék módosítani. Az ellenoldal szerint viszont éppen a hazai politikai kultúra sivárságnak az egyik oka, hogy az ismert közéleti személyiségek ritkán politizálnak, hiszen többek között az ő feladatuk lenne példát mutatni a demokrácia egyik alapkövének számító tevékenységben, a véleménynyilvánítás szabadságának alkalmazásában.
Juhász Attila, a Political Capital igazgatóhelyettese és politikai elemzője szerint történt elmozdulás. A rendszerváltozás után leginkább 2002-ben vettek részt a legnagyobb számban sportolók, énekesek, színészek a pártok kampányaiban. Ebben az időszakban a rendkívül éles politikai ellentétek ösztönözték az ismertebb művészeket és közszereplőket az egyes pártok értékrendje melletti kiállásra. A 2006 és 2009 között bekövetkezett politikai attitűdváltás következtében viszont a választók jelentős részén úrrá lett a politikai apátia, és ez bizonyos mértékben távol tartja a közéleti szereplőket is a politikai állásfoglalásoktól.
Az elemző szerint a politikában, kampányokban részt vállaló közéleti személyiségek egyik része maga is politikusi pályára törekszik, például képviselőséget, polgármesterséget vállal, egy másik része tartósan letette voksát az általa választott párt mellett és közismert, hogy mik a politikai preferenciái, de nem kíván politikussá válni. Egy harmadik csoportba sorolhatóak ugyanakkor azok közszereplők, akik alkalomszerűen bukkannak fel egy politikai szervezet mellett kampányolva.
Civilnek lenni szerény reklám
Itthon tehát egyelőre még igen óvatosan kezelik a politikai szerepvállalás kérdését azok a közéleti szereplők, művészek, médiaszemélyiségek, akiknek nem tartozik munkakörébe a politizálás. A magyar közönség érzékenyen reagál minden a témában tett nyilatkozatra, kijelentésre. A közvélemény érzékenysége azonban könnyen ki is használható. A kevéssé ismert művészek, előadók jelentős népszerűség-növekedésre számíthatnak, ha ügyesen választják ki, melyik ismertebb párt kampányrendezvényein hajlandóak megjelenni. Magyarországon így egyelőre háttérbe szorul azoknak a közéleti személyiségeknek a szerepe, akik a civil társadalmi szervezetek kezdeményezései mellé állnak és például egy bicikliút felújítása vagy az óvodai oktatás reformja mellett kardoskodnak.
