Belföld

Miért eszi meg a farkas a bárányt?

A diktatúra sosem szép, de annak ez a mostani, magyar változata különösen ocsmány. Nem a brutalitása igazából mellbevágó, hanem a becstelensége – írja az ÉS-ben Bruck András A vágy autóbusza című cikkében.

„Szóvivőknek álcázott ifjú dezinformátorok járják a stúdiókat és rezzenéstelen arccal hazudnak bele a mikrofonba. Láthatóan nincs veszélyérzetük, nem tudják, hogy semmi nem tart örökké, megbízóik hatalma sem” – teszi hozzá… Majd Kádár és Orbán uralkodásának párhuzamaival szembesít bennünket.

Kádár diktatúrája több mindenbe nyúlt bele az életünkben, mégis korrektebb volt, mint Orbáné, véli. „Az a rendszer azonos volt önmagával, ez nem. Akkor elvették az útlevelemet, a határon átkutattak, termelési értekezleten tanúsított „hanyag testtartásomért” a párttitkár írásban figyelmeztetett, amin egyszerre röhögtem és hörögtem, és mégis, ezekhez képest azok úriemberek voltak.” Mert véli, Orbán nélkül itt demokrácia volna: „Ez itt most házi készítésű, ő főzte ki, s ő tálalta fel nekünk. És ez a kotyvalék semmivel nem jobb ízű, mint az a régi moszkvai. Még hogy nem lehet kétszer belelépni… Dehogynem lehet, folyóba, szarba, diktatúrába, bármibe.”

Ráadásul ez alattomosabb, mint az ÁVH fekete autói. Példaként itt a betiltott ferencvárosi kiállítás. „A betiltott fiatal festő tanárán kívül a Képzőművészeti Egyetem egyetlen oktatója se ment el a tiltakozásra, és a diáktársak közül is csak kevesen. Pedig az összes tanárnak ott kellett volna lennie: szolidaritásból – és persze önvédelemből. De nem mentek, nem tartották személyes ügyüknek az iskola egyik hallgatója elleni cenzúrát. Akkor most mondjam azt, megérdemelnék, hogy egyenként rúgják ki valamennyiüket, hadd tanulják meg a saját kárukon, hogy az egyéni túlélési stratégiák legfeljebb ideig-óráig lehetnek eredményesek a diktatúrával szemben, és hogy kollektív védekezés nélkül előbb-utóbb mindenki sorra kerül?”

„Jóllehet, az Orbán rendszer minden pórusából a diktatúra levegője árad, a baloldaliaknak továbbra sincs se nyelvük, se idegrendszerük nevükön nevezni a dolgokat. Örökösen mentséget keresnek, minden kis „biztató jelbe” belekapaszkodnak: na, ugye, nem eszik olyan forrón a kását! Azt hiszem, nagyon szeretnék hinni, hogy még mindig egy szabad országban élnek…”

(A teljes írás az ÉS-ben olvasható!)

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.