A Bóka Tibor bíró által ismertetett ítélet kétrendbeli, folytatólagosan elkövetett, hivatalos személyi jelleget színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedésben mondta ki bűnösnek Gergely Jánost, aki hasonló ügyekben csalás kísérlete miatt kiszabott büntetését tölti.
Az ítélethirdetés után az ügyész, a vádlott és védője is jelezte: elfogadja az ítéletet, így az azonnal jogerőssé is vált.
Az ítélethirdetés során elhangzott, a férfi két esetben is Szaló Péter szakállamtitkárnak adta ki magát, s így kereste meg az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, valamint Nádudvar polgármesterét. Mindkettejükkel személyesen is találkozott, s előadta, szívesen támogatja futó projektjeiket.
Az első esetben cégének kért előnyt, a másodikban pedig azt szabta feltételül, hogy több millió forintot fizessenek neki. Eközben mindvégig vigyázott arra, hogy fenntartsa a látszatot: kormányzati tisztségviselővel tárgyalnak beszélgetőpartnerei. Megesett, hogy a Miniszterelnöki Hivatal – közönség elől el nem zárt – előterében ült le velük, vagy átkísérte őket egy Parlamenthez közeli kávézóba, és ott egyeztettek.
A bíró kitért arra is: közel azonos módszerrel elkövetett bűncselekményekért épp tölt egy jogerős börtönbüntetést a vádlott, egy másik ügye pedig fellebbezési szakban van. E két esetben, Rácz András államtitkárnak adva ki magát rendelt meg – 20 millió forintot meghaladó értékben – gépeket egy minisztérium nevében, fizetést a számlák beérkezése utánra ígérve. Csakhogy letartóztatása miatt egyik tételt sem szállították le végül.
Elmondta, a férfi utolsó szó jogán elhangzó közlése valójában beismerő vallomás volt, s kitért arra is: mivel a korrupció léténél csak az bizonyítható nehezebben, hogy valaki nem kért vagy kapott jogtalan előnyt, a vádlott cselekménye akár derékba is törhette volna azok karrierjét, akikre cselekményei elkövetésekor hivatkozott.
