Hallom, mi történt.
Én egy békés ember vagyok.
Mégis koponyaalapi töréssel fekszik kórházban az élettársa. Hogy volt?
Szerda-csütörtöktől kezdve dolgoztunk éjszakánként, rengeteget daraboltunk tyúkokat, kakasokat, aztán meg mindet bele a hűtőházba, hogy szombaton, a lagzi napján ezzel már ne kelljen foglalkozni. Pénteken éjszaka is fél tizenkettőig daraboltuk a húsokat. Zúzát is pucoltunk, kétszázötven kilót. Tudja, micsoda meló azt egyesével kifordítani? Rengeteg.
Fotók: Neményi Márton
Negyed tonna zúza?
Falunapra annyi kell.
Elveszítettem a fonalat. Milyen esküvő? Milyen falunap? Milyen zúza?
Baromfizúza. Szombaton az élettársam fia nősült, arra készültünk. Vasárnap pedig falunap volt.
Vegyük át elébb a lagzit.
Szombaton megérkeztünk kilenc órakor…
Este?
Dehogy. Reggel! Solton az a szokás, hogy ebéddel kezdődik az egész, előtte vendégvárás, aztán polgári esküvő, egyházi esküvő. És mulatság. Hát ebből áll. A mulatságra én már, mondhatom, majdnem összeestem, de hát mindenkit végig kellett várni a párommal, hogy mi menjünk el utoljára, hiszen mégiscsak a párom fia nősült. Szabika azt mondja, hogy…
Szabika a vőlegény?
Nem, ő közös gyerekünk. Illetve örökbefogadott. Velünk él.
Hány éves Szabika?
Harmincegy.
Aranyos srác lehet. Szóval mit mond Szabi, mi történt?
Azt, hogy a Terike…
Terike az élettársa, aki most koponyaalapi töréssel fekszik a kecskeméti kórházban?
Igen, ő. Szóval úgy volt, hogy hazaértünk vasárnap hajnal öt körül a mulatságból, Terike kivett egy tál húst a csomagtartóból, amit hoztunk, jó lesz az kóstolónak, és cipelte be. De van nekünk egy nyolcvankilós komondor kutyánk, vak szegény, az megriadt valamitől, előszaladt, és közben fellökte Terikét, aki elesett, és beverte a fejét.
Gondolom, azonnal hívták a mentőket.
Nem. Szabika azt mondja, nem látott komolyabb sérülést. A szomszéd korábban kórházban dolgozott műtősként, ő vitte be kocsival Terikét.
Ön miért nem hívta a mentőket?
Mert már aludtam.
Szabika miért nem ébresztette föl önt?
Mert nem látszott súlyosnak Terike sérülése.
A koponyaalapi törés? Az elég súlyos.
Nem tűnhetett annak. Szabika szerint.
Az élettársa azt mondta a kórházban, hogy ön ütötte meg.
Nem tudom, hogy jöhettem szóba. Eleve fáradtan mentünk az esküvőre, ráadásul Terike is iszogatott, én is iszogattam… Én ugye lefeküdtem, nem is fürödtem, letettem a nadrágot meg a zakót, tudtam, vasárnap reggel kilenckor indítanom kell a falunapot. Ami igazából egy helyi termékbemutató, de olyan, mint egy falunap. Szabikának mondtam, meg hát Terikének is, hogy keltsetek fel. Aztán lefeküdtem, ők meg ugye szállították be a csomagokat, sült húsokat, pörköltet, hurkát, kolbászt, amiket Terike belepakolt a kocsiba, hogy kóstolónak jó lesz az esküvőből a falunapra.
Igen, említette.
De azt én már nem vártam meg, mert annyira fáradt voltam. A másik kislányom, a tizenötödik éves, az a saját kislányom, az is el volt halkulva, ő is rögtön lefeküdt.
És jött a komondor?
Igen. Szabika azt mondja, igaz, ő is ivott, hogy amikor a Terike a kocsi mögül kilépett, a vak komondor fellökte… Egyébként nem értem, ha egyszer ott állt az udvaron a Terike autója meg az én autóm is, miért valaki mással vitette be magát a kórházba.
Biztos nehezen vezetett volna Terike azzal a koponyaalapi töréssel. De ugye jól értem, azt állítja, nem ön ütötte meg az asszonyt?
Azt. Illetve azt azért hozzá kell tenni, hogy olyan házilag készített italból is megkínáltak a mulatás alatt, amitől igazából nem úgy rúgik be az ember, hogy ne tudja, mi van, de azért megütött.
Milyen házilag készített itallal kínálták?
Ilyen zöld mézessel.
Pálesz?
Az.
Mitől zöld?
Zöld dió héja van benne, azt facsarják bele.
Mennyi csúszott le belőle?
Három. Négy. Talán öt.
Deci?
Feles. Egész éjszaka összesen!
Kis kísérő?
Sör. Abból igazából csak egy féllel tudtam meginni, mert azt a fajtát, ami volt, nem szeretem.
Ennyi?
Meg, mit tudom én, másfél deci küvébor, házi.
Slussz?
Meg deci fehér. Semmi több… Nekem idáig nem volt semmi ilyen balhém, nem is értem, hogy a francba’ jöhetett össze. El sem tudom képzelni, mi történt… Még most se pihentem ki magam.
Örömapának kötelező a vedelés.
Jól éreztük magunkat.
Elhajolt a képviselő úr.
Annyira azért nem. Tánccal fejeztük be, beültünk a kocsiba, bepakoltuk a húsokat, elmentünk haza, ahogy mondtam is.
Elképzelhetőnek tartja, hogy ön ütötte le Terikét, aztán reggelre, hogy kijózanodott, el is felejtette az attakot?
Miért ütöttem volna meg Terikét?
Tőlem kérdezi?
Nem értem, mi történt.
Soha pofon el nem csattant odahaza?
Nem… Arra emlékszem, megmondom őszintén, hogy amikor én már lefeküdtem, Terike bejött, matatott valamit az éjjeli szekrényen, nem tudom, tán a telefonját hozta be. Aztán nekem reggelig semmi képem nincs.
Meglehet, a matatás közben csattant pofon az óvatlan élettárs arcán.
Miért adtam volna?… De jó a kérdés. Nem tudom. Ilyen kifáradt állapotban az ember megtenne ilyet?… Nem az a fajta vagyok. Bizonyára ismerik a munkásságomat ebben a tizenhat évben.
Én nem.
Rengeteget dolgozok az emberekért. Ráadásul mindig én szoktam mondani, hogy az első a család, és most pont én kerülök oda, hogy a családom gajra megy!
Azt mondja az élettársa: ön azzal fenyegette meg, ha nem azt vallja, hogy a vetőgépről leesve zúzta össze magát, akkor ön agyonüti.
Milyen vetőgépről?
Mit tudom én. Sose láttam vetőgépet.
Na, ugye.
Van önnek vetőgépe?
Van hát. Van mindenféle mezőgazdasági gépem… Terikének mondtam volna ilyet?! Na de ő soha az életben nem volt a vetőgépen.
A Fidesz-frakcióban mit szóltak az akciójához?
Még senki nem keresett. Sőt, még az ügyészség sem hívott. Először nekik kell megkérdezniük, hogyan rendelkezem a mentelmi jogomról.
Hogyan?
Azonnal lemondok róla, ha kérik.
Derék. Az asszonnyal beszélt azóta?
Persze.
Mit mondott önnek?
Azt, hogy megütöttem.
Haragszik önre?
Nem.
Tényleg?
Aha.
Semmi „te tróger, mit műveltél velem”?
Nem mondott ilyet… Ide figyeljen, hát akinek koponyaalapi törése van, meg nem tudom, mije, az ugyanúgy beszél, mint egyébként? Hát akinek el van törve az állkapcsa, az nem tud már beszélni.
Terike pedig beszél?
Pont úgy, mint annak előtte.
Miért nem menti magát?
Én?
Nem. Terike. Terike miért nem vallja azt, hogy, mondjuk, leesett a vetőgépről? Miért nem menti önt, a nemzetmentő országgyűlési képviselőt, a gyereke apját a hatóság elől?
Tán a magnószalag nélkül tudnék beszélni, de inkább nem… Én szeretem Terikét. Meg ő is engem. Ezért sajnálatos dolog ez.
Jól tudom, hogy öt gyereket nevelnek?
A többi már megnősült. Csak a Szabi nem. Meg a tizenötödik éves van még velünk… azt sem tudom, mi van, arra sem volt időm, hogy megkérdezzek valakit, mi is lehetett.
Csak hárman voltak a tett helyszínén, Szabika, Terike és ön?
Nem. Én már aludtam. Ők voltak ketten: Szabika meg Terike.
Akkor túl sok embert már nem tud megkérdezni.
Vasárnap reggel annyit tudtam meg, hogy az asszonyt elvitték, aztán muszáj volt végigcsinálnom a termékbemutatót, muszáj. Egyébként jól is sikerült.
Micsoda?
A termékbemutató.
Nem is látta azóta?
Mit?
Az asszonyt.
Ja. Nem hát. Most megyek be estére hozzá, ha innen a Parlamentből el tudok szabadulni.
