Kilenc év és majdnem húsz demonstráció után feloszlik a kritikus tömeg, azaz a Critical Mass Budapesten. A szervezők szerint az évi két vonulás mára megtette a magáét: a biciklisek vannak annyian, hogy különösebb esemény nélkül is láttassák magukat.
Fotó: Neményi Márton
Nem eltűnnek, hanem lezárják “kerékpáros városért vívott küzdelem első, harcosabb szakaszát” – írják a szervezők. Most következik a szakmai munka, az egyeztetés és lobbizás a biztonságosabb közlekedésért és azért, hogy Budapest végérvényesen kerékpárbarát város legyen.
Fotó: MTI / Beliczay László
A CM története évtizedes. Már a hetvenes években kezdeményezték Európa nagyvárosaiban, hogy álljanak össze a biciklisek, a jég végül egy óceánnal arrébb, San Franciscóban tört meg. 1992-ben alig ötven résztvevővel megrendezték az első Criticalt.
Fotó: Neményi Márton
A név a demonstráció egy formáját jelenti: a biciklis társaság leáll a kereszteződéseknél és bevárja a lemaradtakat, ezzel pedig hathatósan megmutatja magát az autósoknak és gyalogosoknak – így gyűlik össze az úgynevezett kritikus tömeg.
Fotó: Kummer János
A CM évekig csak egy nagyon szűk szubkultúra bulija volt, de egy idő után elérték az ezer fős átlagot. A kilencvenes évek végén Európában is megmozdult valami. A vonulás a hírekbe is bekerült, amikor 2004-ben New Yorkban rendőri akcióval próbálták feloszlatni a vonulókat.
Fotó: Neményi Márton
A biciklis szubkultúra nem a Critical Mass kapcsán állt össze. Török Ferenc már 1998-ban dokumentumfilmet forgatott a futár-világbajnokság magyar jelöltjeiről Hajtás Pajtás menni Amerika címmel.
Fotó: MTI / Bakró-Nagy Ferenc
A Hajtás Pajtás egyébként az első nagyobb biciklisfutár-szolgálat, a mai napig működik, sőt, a Magyar Kerékpáros Klub mellett onnan kerülnek ki a CM szervezői is. Ilyen például SInka Károly (Sinya), a budapesti bringások ikonikus hőse.
Fotó: Kummer János
2004. őszén, az első magyar CM-en (közvetlenül a New York-i események után) rögtön négyezren tekertek. A rendezvény sikeréről sokat elmond, hogy két-három év múlva már a teljes, 16 kilométeres szakaszt lefedték a bringások, tehát az utolsók még el sem indultak, amikor az elsők már megérkeztek.
Fotó: MTI / Kollányi Péter
Hagyományosan évente kétszer, a Föld napján, illetve a nemzetközi autómentes napon tartják a magyar CM-et. 2006. tavaszán részt vett a Massen Sólyom László is, 2008-ban pedig nyolcvanezren voltak. Ez azóta is rekord.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
A sikersztorit csak a 2006-os zavargások törték meg, ekkor az eseményekre való tekintettel lefújták az őszi tekerést. Kisebb rendezvényekkel pótolták az űrt, illetve elindult a nyitott, rendőri felügyelet nélküli, laza havi tekerés Minimal Mass néven. Ezt azóta is rendszeresen megtartják.
Fotó: Neményi Márton
Többször szerveztek úgy CM-et, hogy bár rendőri biztosítás akadt, az utakat nem zárták le, a több tízezer biciklista rászabadult a forgalomra és megbénított néhány főutat.
Fotó: Neményi Márton
A biciklizés mára – bár több autós szervezet szigorításért lobbizik – teljesen elfogadott módja lett a budapesti városi közlekedésnek.
Fotó: Neményi Márton
Tekernek a politikusok is, a BKK pedig a biciklis szervezetekkel egyeztetve bővíti a kerékpárutakat a városban. Legutóbb tvaly, az Andrássy úton adtak át egy forgalom mellett vezető fontos utat, amit Sinyáék rögtön le is teszteltek.
Fotó: Neményi Márton
A tekerés nem csak közlekedési forma, hanem szubkultúra is. Reagge, punk, szabadság, lazulás, éjszakába nyúló bulik – nagyjából ezek a hívószavak.
Fotó: Neményi Márton
Annak ellenére, hogy azóta nem csak felnőtt egy generáció, hanem gondoskodott az utánpótlásról is.
Az utolsó Critical Mass. Kattintson a képre!
Fotó: Neményi Márton
