Ízlik a pálinka, mégsem értik sokan, hogy miért ilyen drága. A jó kisüsti palackozva 3000 forint, fél liter. Mi kerül ezen ennyibe, amikor 1500 forintért már egy literhez is hozzá lehet jutni” – vakarja a fejét az egyik kóstolgatóa vasárnap záruló szegedi, Széchenyi téri Toros Pálinkafesztiválon.
“Hát ez a mi nagy bajunk, birkózunk.kereskedelmi főzésből nem lehet megélni, a mi főzdénk is egy embert tud eltartani: engem. Hét éve kezdték el az édesapámék, a bérfőzést nyugdíj kiegészítésnek szánták. Nekem viszont már ez a főállásom, nehezen élek meg belőle” – ezt már a pult mögött álló fiatalember mondja.
És így folytatja: “a bérfőzés hoz valamit a konyhára, úgy kétszázan hozzák hozzánk a lehullott gyümölcsöt. De ez csak szezonális, az üres hónapokban is ki kellene használni a berendezést, ezért döntöttünk úgy, hogy belevágunk a palackozásba is. Na, ez az, amivel csak birkózgatunk. Beleöltünk sok pénzt és nézze, egy jó középkategóriás palackozott kisüstivel tudunk idejönni, ezt is sokallják a vevők, 6000 forint egy liter. Telített a piac. Miért venné meg bárki is 6000 forintért, amikor töredékéért meg tudja venni. Ma már gyakorlatilag mindenki főzhet pálinkát, adót sem kell fizetni. Mi meg kínlódunk. Hiába kezdtünk el palackozni, ma is a bérfőzés tartja fent a családi vállalkozást. 70%-a a jövedelmünknek abból származik. 20 ezer litert éttermeknek, kocsmáknak adunk el, ötezer liter pálinka megy a polcokra, kereskedőknek. Korábban volt polcokra szánt készletünk akár tízezer liter, de rájöttünk, hogy nem kell ennyi.”
A vendéglátósok is drágállják, mi meg nem tudjuk kevesebbért adni. Nem tesz jót nekünk ez a szabad pálinkafőzés, nekünk a megélhetésünkről kellene gondoskodni. A nagyok talán már megengedhetik maguknak, hogy nem csinálnak szolgáltatást, nem bérfőzetnek, de még lehet, hogy nekik is szükségük van erre a mankóra.” Rideg István szerint nehezen elképzelhető, hogy van olyan pálinkás, aki pusztán a kereskedelemből meg tud élni. Pedig kényelmesebb lenne sajáttal foglakozni és megcsinálni a gyöngyöző, egyedi nedűt.
Átellenben csalogató palackokban, ajándék csomagok mellett csillognak a cifra cimkés pálinkás üvegek. Az ár dupla. Itt egy fél literes aranyló pálinka ára már hatezer forint. A fiatalember a pult mögött buzgón telefonál: “hova, mennyi?” Biztos megrendelést vesz fel. Kiderül, hogy a telefonáló „csak” forgalmazó, üzleti kapcsolatban áll a nagy becsben tartott pálinka tulajdonosaival.
“A kiskereskedő életét is nehezíti , hogy irdatlan mennyiségű pálinka került piacra. A szabad pálinka főzéssel ötször, hatszor annyi bérfőzde működik, mint korábban, ráadásul a főzött mennyiség tengernyi. Kiváltja az engedélyt nagypapa, nagymama és folyik az 1200-1500 forintért kapható kisüsti. Ha valaki komolyan betartja a minőségi pálinka készítés szabályait, akkor már az alapanyag is többe van, mint amennyiért rengeteg „reggeli italt elajándékoznak” – meséli a férfi miután letette a telefont.
Persze a fiatalember csak kicsit panaszkodik, őt azért vígan eltartja a kiskereskedői vállalkozása.
“Jó lenne külföldre is vinni, de az nagyon macerás. Maradnak az itthoni fesztiválok. Borral, pálinkával, ajándékkal foglakozik a budapesti cég, de ilyen fesztiválokra csak a pálinkát hozzák. Szerencsére az emberek újra felfedezték a pálinka ízét. Azért remélem, hogy az Unió mostani vizsgálata visszaszorítja majd a szabad pálinkafőzést” – kacsint vgül mosolyogva és koccint egy vendéggel.
Szlavkovits Rita
