Mi a véleménye a diákok lázongásáról?
A kormány más területek mellett az oktatáspolitikában is a „workfare” társadalom, azaz a munkán alapuló társadalom elgondolását próbálja érvényre juttatni. Nem az a fontos, hogy hányan jelentkeznek egyetemre, hanem az, hányan fejezik be és közülük hányan dolgoznak Magyarországon. Őrájuk kell fordítanunk az adófizetők pénzét, s nem azokra, akik aztán külföldre mennek, vagy meg sem szerzik a diplomát, mert a végén hiányzik a nyelvvizsgájuk. Ez utóbbi az egyetemisták több mint 40 százalékára igaz, ami döbbenetesen magas arány.
És jó módja ennek a röghöz kötés?
A hallgatói szerződések ügye kommunikációs szempontból szerintem kifordult a helyéből: teljes félreértés, hogy röghöz kötésről beszélünk, miközben arról van szó, hogy adófizetők pénzével spórol a kormány.
| Egy másik vélemény |
|
Bojár Gábor, az Aquincumi Technológiai Intézet alapítója szerint elfogadható az, hogy az állam kapjon is cserébe valamit a diákoktól azért, hogy finanszírozza az oktatásukat, de ezt nem a röghöz kötéssel kellene megoldani. „A tandíjkérdéssel beleszaladt a kormány a saját csapdájába. Szerintem szükség van a tandíjra, és mindig is szükség lett volna rá” – véli. A vele erről készült interjút itt olvashatja el. |
Vajon miért nem fordítva csinálták? Ha lenne tandíj, akkor az állam ezt kifizethetné az itthon maradó hallgatók helyett. Vagy a szóval van gondja a kormánynak?
Hívhatnánk tandíjnak is, nem az elnevezés lenne a lényeg, ha e mögött nem állna más tartalom. Az ellenzék persze próbálja ráhúzni a kormány elgondolására a tandíj szót, de az új rendszer logikája más, ezért nem jó a tandíj elnevezés. Magyarországon a tandíj azt jelenti, hogy alanyi jogon mindenki egy adott összeggel hozzájárul az oktatásához.
Az államnak nem ez a logikája, hanem az, hogy azokon a területeken, amelyeken az országnak szüksége van a diplomásokra, illetve azokon a területeken, ahol a diplomájukkal itthon maradnak a diákok, maradjon továbbra is ingyenes az oktatás.
A tandíj nem próbálja meg befolyásolni azt, hogy milyen a felsőoktatás kibocsátása, pedig erre is szükség van. A kormány ezzel szemben azt mondja: az adófizetői pénzek szűkösek, nem vagyunk olyan gazdagok, mint például Németország, ahol alanyi jogon ingyenes a felsőoktatás zöme, mert az egyenlőségpárti német felfogáshoz ez illik – és meg is engedhetik maguknak.
Ha viszont szűkös erőforrásokkal kell gazdálkodni, akkor minden fillért hatékonyan kell felhasználni. Az ország szempontjából az a jó, ha annak az orvosnak fizetjük az oktatását, aki belföldön dolgozik, és nem annak, aki aztán Svédországba vagy Angliába viszi a tudását. Ez szerintem teljesen logikus.
Ugyanígy teljesen logikus az is, hogy azoknak az oktatását érdemes kifizetni, akik meg is szerzik a diplomájukat, s nem annak a 40 százaléknak, aki végül elbukja ezt, mégis 5-10 évig benne van a rendszerben.
Ez gazdaságilag is, nemcsak politikailag egy egészen más logika, mint a tandíj.
Miért?
Mert a tandíj mást jelent. A Bokros-csomag idején bevezetett tandíj a korábbi egyetemi rendszer logikáját tartotta életben. Úgy működött, hogy bárki jelentkezhetett, majdnem mindenkit felvettek, és járhatott egyetemre, aki a tandíj kis összegét ki tudta fizetni. És aztán az, hogy elvégezte vagy nem, vagy milyen szakra járt, teljesen rá volt bízva. Ez abból a logikából indul ki, hogy az egyetemi piac önszabályozó.
Csakhogy bebizonyosodott, hogy az egyetemi felsőoktatási piac valójában nem önszabályozó, mert nem azok a szakmák kerültek előtérbe, amelyek keresettek lettek. Nagy részben olyan szakok kerültek előtérbe, amelyek egyfajta intellektuális utazást jelentettek, más néven szimpatikusak voltak az egyetemista számára. Olyan – elsősorban társadalomtudományi – szakokról beszélünk, amelyek a gazdaság számára olyan mennyiségben, ahányan elvégzik, érdemben nem hasznosulnak. Mi a gazdasági értelme, ha valaki diplomával olyan munkát végez, amelyhez érettségi is elég lenne?
Egy Mercedes-gyárban például viszonylag kevés szükség van társadalomtudósokra. Máshol szükség van rájuk, de nem olyan számban. A kereslet-kínálat felborult.
Fotó: Neményi Márton
Ezzel azért sok embernek az élete álma lehetetlenül el. Ráadásul sok munkaadó kéri a diplomát és mindegy neki, hogy miből van.
Legyen társadalomtudós, aki az szeretne lenni. Csak erre a szűkös erőforrásokból viszonylag kevés pénzt tudunk szánni: csak a legokosabbak, legfelkészültebbek támogatására futja. Ott is kell valami szerint differenciálni, s a kormány azt mondta: legyen továbbra is ingyenes a felsőoktatás a legjobb tanulmányi eredményt, felvételi vizsgát elérőknek. Ez biztosítja az esélyegyenlőséget: a legszegényebbek közül azok, akik a leginkább érdemesek arra, hogy továbbtanuljanak például társadalomtudományi szakokon, továbbra is ingyen juthatnak hozzá az oktatáshoz. Számukra nincs semmilyen tandíj.
Ilyen szempontból a tandíjon alapulónál nagyobb szociális érzékenységű az új rendszer.
Miért nem abból indult ki a kormány, hogy a felsőoktatás legyen alapvetően fizetős? Nem lett volna akkor nagyobb mozgástere a számára fontos képzési célok támogatásában? Sokféle ösztöndíjprogramot, akár közigazgatási állásokhoz kötött ösztöndíjprogramot lehetett volna indítani. Preferálni az aktuálisan fontos képzéseket. Végső soron ugyanúgy nem kellett volna fizetniük a diákoknak.
Én nem így látom. Szerintem a tandíjrendszer mellé tett kivételszabályokkal egy alapvetően rosszul működő struktúrát tartanánk életben, amit aztán a kivételekkel toldozgatnánk-foldozgatnánk. Ez tipikusan a rossz magyar megoldás.
A magyar gazdaság működésében gyakori logikai bukfenc, hogy fogunk egy látszólag nagyon méltányos általános szabályt, aztán mellé olyan sok kivételt kell bevezetni, hogy egy átláthatatlan rendszer jön létre, ami aztán rossz ösztönzőket alakít ki. A kormány rendszerének viszont az alaplogikája olyan, hogy hozzájárul a többlettermeléshez, és gazdaságilag hatékony – anékül, hogy kivételekkel kellene körülbástyázni.
A korábbi rendszerben az egyetem és a jelentkező is abban volt érdekelt, hogy minél nagyobb számban járjanak felsőoktatási intézménybe, de ebből egy drága, alacsony minőségű és gazdaságilag nem hatékony felsőoktatási rendszer alakult ki. Pont, hogy a diákoknak lenne az az érdeke, hogy javuljon a minőség, mert így fognak tudni álláshoz jutni.
Ugyanez igaz más rendszerekre is. Jó lenne, ha az adózásban, a szociális ellátásban és az egészségügyben is hasonló logika érvényesülne. Az alapfilozófia szerintem, hogy a kormány egy adósságból finanszírozott jóléti állam helyett egy munkán alapuló társadalmi rendszert szeretne ezeken a területeken is kiépíteni.
