Az IMF budapesti irodájának vezetője tavaly december 11-én közölte, hogy idén január 16. és 28. között Magyarországra jön a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációja. Nem tárgyalnak hitelről, csak az IMF éves, Magyarországról szóló jelentésének előkészítése, illetve a 2008-as hitelprogram utólagos ellenőrzése miatt térnek vissza. Iryna Ivaschenko (a képen) tudatta: az IMF valamennyi tagországában tart ilyen rendszeres, a szervezet alapszerződésének négyes cikkelye szerinti egyeztetéseket.
Varga Mihály, az egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküli miniszter még aznap egy üzleti fórumon úgy fogalmazott: az IMF-fel egyelőre csak egyeztetnek, de januárban akár hivatalos tárgyalások is lehetnek. Varga Mihály a kormany.hu-nak tavaly decemberben úgy nyilatkozott: Magyarországnak nincs szüksége a pénz lehívására, csak biztonsági hálóra, mivel az állampapírok 2013 első felében vélhetően biztonságosan eladhatóak lesznek és a devizatartalékok magas szintje is finanszírozási biztonságot nyújt az országnak.
Az IMF legutóbb 2012 januárjában adott ki Magyarországról jelentést. A valutaalap delegációja azóta – hivatalosan – egyszer, 2012 júliusában járt Magyarországon. A valutaalap közgazdászai jelentései előtt az ország gazdasági életében fontos szerepet betöltő szakemberekkel, kormánytagokkal, politikusokkal, jegybankárokkal, felügyeleti hatóságok vezetőivel, illetve a piaci szektor és a tudományos élet meghatározó szereplőivel egyeztetnek az ország gazdasági helyzetéről. A jelentést később az IMF igazgatótanácsa tárgyalja meg, majd külön közleményben ismerteti álláspontját.
Mint ismert, az unió számos tagországához hasonlóan a magyar kormány ősszel újratervezte a makrogazdasági pályát, módosította növekedési előrejelzését és a költségvetési egyensúlyt megőrző lépéseket tett. Az IMF és a magyar kormány prognózisai július óta jelentősen közeledtek egymáshoz, de továbbra is komoly vitapont, hogy a nemzetközi szervezetek a gazdasági növekedés banki oldalról történő beindítását tekintik fontosnak, ezért a pénzügyi intézményekre kivetett adó erőteljes csökkentését fogalmazzák meg követelményként.
Magyarország ezzel szemben kitart amellett, hogy a magyar lakosság tovább már nem terhelhető, ezért a méltányos közteherviselés okán a pénzügyi szektornak is részt kell vállalnia a konszolidáció költségeiből. A megállapodást nehezíti az is, hogy az EU és az IMF elvárása közötti is alapvető eltérés van. Előbbi sokkal merevebben ragaszkodik a 3 százalékos hiánycél tartásához, míg az IMF a növekedés beindítására helyezi a hangsúlyt.
Messze még az IMF-megállapodás
Varga Mihály a minap egy lapinterjúban azt mondta: a korábbiakhoz képest kisebb az esély a siker elérésére, mivel nagyon megmerevedtek az álláspontok. A kormánynak nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalompolitikai szempontokat is mérlegelnie kell, míg az IMF elsősorban a gazdaságpolitikai döntésekre koncentrál. A valutaalap legfontosabb szempontja a növekedés, kevésbé figyeli a számokat, nem ragaszkodik ortodox módon például a 3 százalékos GDP arányos hiányhoz. A miniszter azt mondta: a Magyar Nemzeti Bank vezetésében tavasszal várható változás pozitívan hathat a monetáris politikára, mert megnyílik a lehetőség arra, hogy a monetáris és a fiskális politika összecsiszolódjon, egymással összhangban legyen. A jegybank mindig független volt, és ezt senki sem akarja sem korlátozni, sem csorbítani – tette hozzá.
Ami tetszene az IMF-nek
A korábbi posztmonitoring vizsgálat után egyébként az IMF strukturális reformokat remélt a Széll Kálmán-tervtől. A valutaalap szakértői fontosnak tartották, hogy a szociális ellátások visszafogásakor az általános csökkentés helyett szigorúan érvényesüljön a rászorultság elve, azért, hogy a változtatások tartósak lehessenek, és ne jelentsenek aránytalanul magas terhet a szegényebb rétegeknek. Szintén fontosnak nevezték a gazdaságpolitikai bizonytalanság csökkentését, a befektetői klíma javítását, beleértve a szektoradók mihamarabb történő kivezetését. Támogatták az devizahitelesek megsegítését is, némi fenntartással: „A jelzálogpiac működésének helyreállítását célzó intézkedések üdvözlendőek, különös tekintettel a hitelezés beindulását eddig akadályozó árverezési moratórium tervezett feloldására. A további intézkedések tervezése során érdemes a potenciális költségvetési hatás és az erkölcsi kockázat minimalizálására törekedni.”
