A három kismalac történetében a farkas egyetlen fújására összedől a szalmaház, összedől a faház, és egyedül a kőház képes védelmet nyújtani ellene. Ebben hiszünk amióta világ a világ: háznak a kő az igazi, hisz az még Rómából is megmaradt. Ám egyre többen vannak, akik mégis inkább a szalmára vagy a fára esküsznek.
„A szalma extrém hang- és hőszigetelő” – magyarázza Zalatnay László, a szalmaépítkezés egyik hazai elterjesztőjének, az Energia és Környezet Alapítványnak a társelnöke. Egy ismerőse három éve építette fel szalmabála házát, s azóta még nem vásárolt tüzelőanyagot, ugyanis az építkezés hulladékából három télen át tudta fűteni a házát. Az eddigi tapasztalatok szerint egy 100-110 négyzetméteres ház kifűtése körülbelül 30 ezer forintnyi faanyagból kihúzható egy egész télre. Ugyanis elég körülbelül háromnaponta 6-7 kiló fával felfűteni a házat, olyan jól tartja a hőt a körülbelül 40 centis szalmaszigetelés.
„A hagyományos építéshez képest körülbelül 5 százalékot lehet csak spórolni az építés költségein, de a fűtési számlán rögtön 70 százalékot” – számol Zalatnay. A szalmabála olyan jól szigetel, hogy pár napkollektorral és egy kis kályhával, esetleg egy 10 köbméteres komposztkazánnal is fel lehet fűteni a házat. (A komposztkazán lényegében arról szól, hogy a növényi anyag rothadása során keletkezett hőt vezetik át a házba. Előnye, hogy végterméke a komposzt, amit még aztán fel is lehet használni vagy el is lehet adni.) Így végső soron fűtés szempontjából függetlenné lehet válni a gázáraktól, az oroszok vagy épp az ukránok energiakedvétől.
|
Így épül a szalmabálás ház |
|
Amikor egy szalmabála-ház épül, akkor először egy fa tartószerkezetet ácsolnak, amit aztán feltöltenek a téglatest-formájúra kötött szalmabálákkal. Ezután kívül-belül 4-5 centi vastagon betapasztják sárral, ez zárja le a szalmát és ad keménységet a falnak. Ezt festik le valamilyen lélegző anyaggal vagy mésszel. A szalma azért nem rohad el, mert a sár miatt nem éri sem levegő, sem nedvesség, s ugyanezért nem is tűzveszélyes (ezt a szalmabálás szervezetek laborban kimérették). A ház külsején nem is feltétlenül látszik, hogy a falai szalmabálákból épültek, külsőre lehet pont olyan is, mint egy átlagos családi ház. Vagy – mondja Zalatnay – mint egy toszkán kúria. Ugyanis arra is alkalmas az anyag, hogy kerek vagy íves formákat lehessen építeni belőle. A már álló házaknál is be lehet vetni a szalmaszigetelést: képzeljük el úgy, mintha egy homlokzatfelújításkor szokásos állványzatot húznánk a házunk köré, és a réseket feltöltenénk szalmabálákkal és betapasztanánk. |
Magyar narancs
A bálás ház elég vonzónak bizonyult ahhoz, hogy körülbelül százan szálljanak be – legalábbis szakmai becslések szerint. Sokan ugyanis igyekeztek lehetőleg titokban tartani, hogy szalmáznak. Miért? A jelek szerint Magyarországon ezt a – sok nyugati országban kimondottan támogatott – építkezési formát is értetlenség fogadta a hatóságok részéről.
Pedig több olyan eset is volt, ahol a médiumok is felkapták a szalmaházak hírét. A pilisszentlászlói Waldorf-iskola például kimondottan büszke volt rá, hogy ilyen innovatív – és mégis olcsó – építkezési formát választott, amit ráadásul kalákában, a szülők segítségével is fel lehet húzni. Ingyen kaptak szalmabálákat is. Csakhogy aztán valaki – a mai napig nem tudni, ki – felgyújtotta az egész kupacot. És a szalmaláng hőfokára így emlékeztetett helyi építési hatóság innentől kezdve mereven elzárkózott az engedély kiadása elől.
Készül a devecseri autonómház – Fotók: MTI / Szigetváry Zsolt
Hasonlóan járt Devecserben is egy család, amely az iszapkatasztrófa után a szalmabálás építkezést választotta. Sorra jelent meg a különböző lapokban a hír, hogy a devecseriek nemcsak hogy főnixként támadnak fel az iszapból, hanem még felvilágosult, környezettudatos ökoház formájában is teszik ezt. Aztán jött a fejét ingató építési hatóság. Arról már kevesebb hír született. A bálák a hírek szerint azóta is ott áznak. Zalatnay szerint azonban valószínűleg nem menthetetlen a ház, csak pár apróbb módosítást kellene végrehajtani.
Itt írja alá, legyen kedves!
A szalmabálákra ugyanis az akkor aktuális jogszabályok egyik értelmezése szerint szükség lett volna egy olyan engedélyre, amelyet az építőanyagokhoz a gyártó cégeknek kell beszerezni. Csakhogy a szalmának nincs gyártója, ezért az építkezők csak a fejüket vakargatták, hogy mit is lehetne kezdeni, hogy is lehetne Természet anyánkat rendes hárompéldányos, kéktollas, alátanúzott szignóra bírni.
Idén nyáron azonban rendeződött a szalmajogi környezet: már vannak szabványok és van minőség-ellenőrzés és adminisztráció is. A szalmát betakarító termelőnek kell papírt kiállítania arról, hogy a bálák nedvességtartalma a szabványnak megfelel, miután egy mérőműszerrel megmérte. (Ez egyébként tényleg érdeke a házépítőnek is, mivel azért voltak panaszok a nem megfelelő minőségű bálákra.)
Szalmakaláka közmunkában?
Ám a technológia egyelőre azért alakulóban van. Az alapítvány különböző vidéki nagyvárosokban szervez építési tanfolyamokat, műhelyeket, viszonylag nagy érdeklődés mellett. (A november 17-i pécsi szeánszon például körülbelül 30 ember volt, s már sokan jelentkeztek a decemberi miskolci tanfolyamra is, jövőre lesz Budapesten.) „Nem olyan nehéz ez” – kommentálja Zalatnay az egynapos tanfolyamokat – „nem kell hozzá 5 évig egyetemre járni, hogy az ember összerakjon egy házat.” Mellesleg idő sem kell hozzá sok: akár egy nap alatt is fel tud építeni egy csapat egy házat.
Éppen ezt szeretné Zalatnay felhasználni arra, hogy szalmaházakhoz segítsék azokat, akiknek van idejük, de nincs sok pénzük. Ami a hátránya ennek az építkezési formának, a nagy élőmunka-igény, az egyben az előnye is, ha az ember ráér a saját házát felépíteni, mert épp munkanélküli vagy netán hajléktalan. Egy ilyen projekthez keres most az alapítvány banki finanszírozást és valamilyen állami támogatást.
Hobbit-házba menekültek
A szalmabálás építkezés azonban nem az egyetlen, amelyhez visszanyúlhatnak az építkezés költségeit vagy a rezsit csökkenteni vágyók. A Daily Mail egy cikke szerint jelzálog-hitel törlesztőjéből lett elege egy fiatal férfinek, aki eladta „rendes” brit házát és kiköltözött egy erdőbe, ahol felhúzott valamit, ami a leginkább egy hobbitlakra hasonlít.
Az építmény gerendaszerkezetét a környező erdőből kiegyelt fiatal fák alkotják, a ház fala vályog és szalma, amit földdel fedtek be és bevetettek fűvel. A hatalmas tetőablak és az üvegházra nyíló óriásablakok elegendők ahhoz, hogy belül mégis fényben ússzon a kis ház, amelyben egyetlen egyenes vonal sincs, mégis nagyon hangulatos.
Az egész 2 hónapba és 3000 fontba (1 millió forintba) került, méghozzá úgy, hogy a házat építő velszi Simon Dale sosem tanult asztalosi vagy építői ismereteket. Egyedül az építőiparban dolgozó apósa segített neki. Most újabb, nagyobb házat épít a velszi kísérletező. Ám mielőtt Magyarországon bárki belevágna egy hasonló építkezésbe, jó, ha listát kér a hatóságoktól, hogy pontosan milyen bizonyítványokra és engedélyekre lesz szüksége. A biztonság kedvéért.
