Megjavította, majd korszerű, elektronikus időmérőkre cserélte ki a székesfehérvári toronyórákat, karbantartja a város turisztikai látványosságának, a virágórának az óraszerkezetét. Muzeális értékeket őrző óragyűjteményt hozott létre, alkotótársaival közösen látványos órajátékot készített, most pedig egy vizijáték megvalósításán töri a fejét Kovács Jenő, az egykori koronázóváros lokálpatrióta órásmestere.
Nem túlzás azt állítani, hogy a város valamennyi időmérő szerkezetéhez köze van. Ahogy fogalmaz, az ő örök felelőssége, hogy működjenek és pontosan mutassák az időt a város toronyórái, s egyetlen percet se késsen, vagy siessen a virágóra.
Bosszantotta, hogy a templomtornyokban “megállt az idő”
Diákként, a családban “fertőződött meg” az órák iránti szeretettel. Az édesapja is órás szeretett volna lenni, de szülői ráhatásra az akkoriban biztosabbnak számító, állami állást választotta, mozdonyvezető lett. Az időmérő szerkezetekhez azonban a masinák vezetőjeként sem lett hűtlen, szabad idejében hosszú ideig reparálta a láncos parasztórákat, az elromlott vekkereket, zsebórákat. Az időmérő szerkezetek iránti vonzódást Jenő fia örökölte, aki miután gimnazista korában sikeresen megjavította saját karóráját, eldöntötte: az érettségi után kitanulja, az órás szakmát.
Akkoriban még működött Székesfehérváron órásszövetkezet, s annak egyik fiókvezetője lettem. Mivel az üzlet olyan helyen volt, ahonnan láttam a belvárosi templomok tornyait, naponta bosszankodtam azon, hogy a toronyórákon megállt az idő. Megvolt persze ennek az oka, az akkori toronyóra szerkezeteket ugyanis naponta fel kellett húzni. Ez a feladat a többnyire az idős harangozóra várt, aki az ingaóraként működő méretes óraművet egy nehéz “kurblival” bírta rá a további működésre. Önmagában már az sem volt kis munka, de a művelet elvégzéséhez még a toronyba vezető számtalan lépcsőfokot is le kellett küzdenie. A problémát később több templomban automatikus felhúzó szerkezettel próbálták megoldani, de annak gondozására és időnkénti pontosítására is szükség lett volna – idézi fel az 1970-es évekbeli állapotokat Kovács Jenő.
Látva a toronyórák szomorú állapotát, egy előzetes “piackutatást” követően úgy döntött, hogy másodállásos iparengedélyt vált ki a toronyórák javítására. Mivel a szövetkezet vezetősége ehhez nem járult hozzá, búcsút mondott a cégnek, és 1977-ben 28 évesen maszek lett. A belvárosban egy kalapossal társbérletben dolgozott – a kalapos órás portál fotója még a Ludas Matyiban is megjelent -, és amellett, hogy úgynevezett kis órák javítását vállalta, az egyházi újságban feladott hirdetéssel próbált megbízatásokat szerezni toronyórák javítására. Néhány hónap múlva meg is kapta az első megrendelést, a letenyei templom toronyóráját kellett rendbe hoznia.
Adódik a kérdés, van-e hasonlóság az aprócska óraszerkezetek és a toronyórák mechanizmusa között?
A toronyórák kerékrendszere hasonlatos a faliórákéhoz, de a számításuk, ütőszerkezetük más. Javításuk pedig nem elsősorban az órás mesterséghez, hanem a gépészethez, a lakatos szakmához kapcsolható. Darabjaik súlyosak, mozgatásuk nehézkes. Ráadásul a szétszerelés után “apránként” le kell szállítani a súlyos darabokat a toronyból, majd a műhelyben való rendbe tételt követően, lépcsők sokaságán “ölben”, vissza is kell vinni azokat. Egy-egy ilyen szerkezet nagyságát mutatja, hogy javítottam olyan toronyórát, amelynek négy méter hosszú volt az ingája, s a kipróbálásához a garázs szerelőaknáját kellett megnagyobbítanom. Egy-egy toronyóra szerkezetének megreparálását nem is tudja egyedül az órás elvégezni, együtt kell működnie más szakmák képviselőivel. A székesfehérvári bazilika már használaton kívüli toronyóra szerkezetének felújítására például diáktábort szerveztem. Szerencsére, már a szakmai munkában sem vagyok egyedül, az órásmesterséget ugyancsak kitanult András fiam az egyik legfőbb segítőm.
Elektronikus szerkezet vezérli már a mutatókat
A modernizáció elérte a toronyórákat is: ma már a templomokban elektronikus szerkezet vezérli az időmérőket, azaz egy vezérlőóra utasítására központi hajtómű viszi” körbe a mutatókat, emelteti a harangok kalapácsait. A pontosság mellett nagy előny, hogy a modern szerkezetekhez nem kell kezelőszemélyzet, és viszonylag egyszerű a karbantartásuk.
A székesfehérvári toronyórák mindegyikét – egyetlen kivételével – már német gyártmányú vezérlőóra működteti. A szerkezeteket a helyi városszépítő egyesület kezdeményezésére és támogatásával építette be segítőtársaival Kovács Jenő. Munkájáért soha nem kért fizetséget, az adott egyházközségnek legfeljebb az anyag árát kellett megtérítenie.
Jó érzés, hogy nincs már működésképtelen toronyóra Fehérváron, egyetlen kivételével valamennyi jár és pontos. De rövidesen újra éled majd a most még kivételnek számító, felsővárosi Szent Sebestyén templom tornyának az órája is, ugyanis néhány hónapja felajánlottam, hogy elkészítem és felszerelem a háborús harcok során megsérült, és az óta sem pótolt óra szerkezetet.
Kovács Jenő szaktudását nemcsak Fehérvár fedezte fel: mostanáig száznál több toronyóra született újjá a keze nyomán.
Órajáték és óragyűjtemény
2002-ben fejedelmi “ajándékot” kapott tőle Székesfehérvár: az önkormányzat, a Széchenyi Terv, az Alcoa Alapítvány, valamint Karsai Béla vállalkozó támogatásával és több művész közreműködésével órajátékot tervezett és készített egy több mint 200 éves belvárosi épület homlokzatára.
A zenélő látványosság nem csak az idő múlását, az órát, a percet, a hónapot, a napszakok változását és az éppen aktuális csillagjegyeket mutatja, hanem naponta ötször történelmi személyiségeket ábrázoló figurák felvonultatásával is ámulatba ejti a nézőket.
A város történelmi rangját és szerepét jelezve, az órajáték “szereplői” az Árpád-házi királyaink és családtagjaik, de az iskolai ballagások idején néhány mókás diákfigura, professzor és pedellus is “elvonul” a nézők előtt a zenélő játék pályáján. Az óraszerkezet és az azt vezérlő program Kovács Jenő munkája, a figurákat és az óra kerámia házikóját Ecsedi Mária grafikusművész tervei alapján Diós Tibor kovácsmester és Korompai Péter keramikus készítette el.
Kovács Jenő régi órák iránti szeretetének hála, 2009-ben fantasztikus óragyűjteménnyel gyarapodott Fejér megye székhelye. Az órajáték épületében toronyóra-szerkezetek, évszázados fali-, asztali- és kandalló órák, patinás zsebórák, évtizedekkel ezelőtt divatos karórák, összesen kétszáznál több muzeális értékű időmérő szerkezet látható. Valamennyit Kovács Jenő gyűjtötte, és hozta András fiával közösen működőképes állapotba.
A gondosan rendezett és rendszerezett gyűjtemény megfelelő feltételek hiányában, egyelőre csak előzetes bejelentésre látogatható, de alig múlik el hét, hogy néhány turistacsoport, vagy érdeklődő szakember ne csodálná meg a három helyiséget megtöltő évszázados időmérő szerkezeteket.
A megvalósulásra váró álom
Kovács Jenőnek azonban további városszépítő-, gazdagító ötletei is vannak Legújabb terve egy vízijáték, amellyel az 1938-as székesfehérvári országgyűlés és Szent István halálának évfordulója alkalmából jövőre megrendezett ünnepi emlékév sikeréhez akar hozzájárulni. A zenés látványosság megvalósítására két helyszínt is “kinézett”, és két tervet is készített. Az elképzelés sokak tetszését megnyerte, de még nem tudni, hogy 2013-as megvalósítására lesz-e pénz. De az bizonyos, hogy a tervből előbb, utóbb mégis valóság lesz, Kovács Jenő ugyanis nem szokta feladni az álmait. Szerencséjére a városnak és a fehérváriaknak.
