Tán egyetlen nagyrendezvénye a város kultúrhistóriájának, amely nem csak szólamokban fedi a nemzetközi hírnév fogalmát. Részint, mert az itt bemutatott döntős produkciókat minden évben rangos külföldi színházak adják elő, részint pedig a színpadon versengő énekművészek nem kevésbé tág nemzetközi körből kerülnek elő. Az előválogatást követően az idén hét énekes, közöttük egy magyar.
Ugyancsak ezt bizonyítják a Mezzo francia komolyzenei zenecsatornát váltó francia-német ARTE Televíziós társaság által átvett helyszíni közvetítések is. A bemutatott operák általuk elért, 20 milliósnak becsült nézője Szeged színházának eseményeit követheti, szerte a földgolyón.
A fesztivál mostani hetén Nagyszínházba a költöző külföldi opera társulatok és énekesek első verseny-bemutatója rendszerint szegedi születésű. Az idén Bodolay Géza rendezésében, Umberto Giordano: André Chenier című operája nyitja a sort. A mű a francia forradalom éveiben játszódik, cselekménye jó lehetőségeket kínál a korszerű operajátszás bemutatására. Elveit, még a fesztivál születésének idején, a Faustot rendező Alföldi Albert úgy fogalmazta meg, hogy s jobbára mindegy, szavalnak, vagy énekelnek a színpadon, a produkcióknak a világról kell szólniuk.
Nos, a szombati premier e szempontból is tökéletes képét adta egy fordulatos cselekményű opera-történet modern, egyszerre látványos, tempós és zeneileg is elegáns illusztrációjának.
Az André Chenier alaptörténete szokványos. A valóban élt forradalmi hevületű költő és egy grófleány tekintete összevillan, majd sok bonyodalom után egymásra is találnak, – ám a kegyetlen sors okán, csupán a halál egyesíti őket. Az opera librettója ennek ellenére csaknem történelemi hitelességgel, részletezően és fontos tézisek megfogalmazásával sőt, aktualizálására csábításával kanyarog a girondista/jakobinus forradalom eseményeinek útvesztőjében.
A folytatólagos munkában lévő nyaktiló felé tartókat nagy rivalgással köszöntő nép csőcseléke között.
Ezt hát a színpadi világ apropója. Rokokó díszletek és pazar jelmezek kastélyfényei adják a nyitány, majd a tágra nyitott, jól funkcionáló járásokkal, tükrökkel forgatható elemekkel létrehozott játszótér, utca, börtön, bíróság stb. helyszíneit. Bennük a nyomorúság ellen lázadó és olykor átvert nép figurái, kivégzendő arisztokraták, pöffeszkedő szónokok, besúgók számára létrejövő alkalmi menedékek jelzésszerűen is jól funkcionáló terei.
Mindezt kitűnően mozgatott tömeg, érzékletes világítás teljesíti ki – már ami a rendezés dolga volt. (Díszlet: Székely László, Jelmez: Velich Rita)
A tömegek, kórus és táncosok tömegének élénk kavalkádjában a két kitűnő hangú és jó színészi képességeket felmutató versenyző énekes, Eduardo Aladrén (Spanyolország – André Chénier) és Leïla Zlassi (Franciaország – Madeleine de Coigny) talált színészként is igazán otthonra. Nem kevésbé jó partnerként társultak produkciójukhoz a szegedi operatársulat legjobb énekesei, és a szegedi szimfonikus zenekar tagjai, Pál Tamás dirigálása mellett.
A nézőtéren pedig valóban fesztiváli és verseny hangulat uralkodott. A nemcsak a vendégművészek által előadott áriák, duettek után felcsattanó ováció és hosszú taps mintha a romantikus operajátszás hangulatának századdal korábbi korszakait idézte volna.
Jó volt arra gondolni, a közvetítő kamerák lévén egy európai színvonalú produkciót, európai lelkesedést formázó közönség részesít elismerésben.
Szegeden.
