A Sziget harmadik napjára már sikerült bemagolni a térképet, nem létezik sátor, amelynek legalább körülbelüli koordinátáiról ne lennének elképzelések. A fesztivál területének elrendezésében sok változás történt, főleg tavalyhoz képest, de ezek nagy része logikus lépés volt. Remek ötlet volt például az A38 sátort a Nagyszínpad mögé tenni, mert az állóhajó nevével fémjelzett helyszínen zajlottak eddig a Sziget legnagyobb érdeklődésre számottevő programjai a fő helyszín után, ide kerültek a progresszívebb elektronikus zenei fellépők, de metál és hiphop koncertek is, körülbelül az A38 állóhajón tartott bulik műfaji kereteinek megfelelően.
Pénteken erőteljesen érződött a biztonsági szolgálat és a rendőrség hozzáállásán, hogy az ozorai fejlemények hatására itt is elindult a drogvadászat. A korábbi napokon egyáltalán nem tapasztalható intenzitással vizsgálták a belépő fesztiválozók csomagjait és elkezdődött a motozás, zsebkipakoltatás is. Hivatalos információk még nem kerültek napvilágra a tegnapi fogásokról, de az biztos, hogy több ember is hátrabilincselt kézzel hagyta el a fesztivál területét.
The XX, Kattintson az X-re! – Fotó: Kummer János
Feszült pillanatok akadtak bőven az olimpiai sátorban is, bár ott nyoma sem volt a biztonságiak szigorának, kézilabdás fiainkat leste a tömeg, súllyal a mellkasokon, de annál nagyobb lelkesedéssel. A placc zengett a „ria-riáktól” és a „éjjáóóó-któl”, volt taps, de persze becsúszott némi csoportosan elkövetett „a francba” is. A szigeti drukkereket még a háromgólos svéd vezetés sem lombozta le, „mindenki drukkoljon” rigmusokat skandálva próbálták távbuzdítani válogatottunkat. A sátor oldalában, egy szolid létszámú svéd csapat is összegyűlt, egy kerítésre veszített lobogóval felfegyverkezve, és éppen olyan lelkesen, mint a magyar közönség. Végül ők örülhettek. A sátorban összegyűlt magyarok sem dőltek kardjukba, egy villanásnyi szomorúság után állva tapsolták meg csapatunkat, mert bizony szép volt ez fiúk.
A távol az olimpia izgalmaitól, rengetegen csápoltak a The XX fellépésén a Nagyszínpad előtt. Bár a zenekar inkább lassabb zenéket játszott, így is sikerült előkészíteniük a közönséget a pénteki nap sztárjainak, a Stone Roses-nak (valójában mindkettőt csak félfüllel hallgattuk). A korosodó manchesteri brigád már inkább odacsapott. Ian Brown énekesről pedig sikerült megállapítani, hogy arcvonásai 99 százalékban megegyeznek Liam Gallagherével (Oasis), csa 20 évvel korábbi kiadás. Mivel mindkét banda manchesteri, az ízes alternatív brit rock is a közös tulajdonságaik közé tartozik, ebből adtak ízelítőt pénteken is (az Oasis nem, csak a Stone Roses).
Stone Roses rajongó a nagyszínpad előtt, kattintson a képre! – Fotó: Kummer János
A Stone Roses fellépését és a Nagyszínpad zárását követően az A38-ban a kanadai Tiga kezdte el összeforrasztani a 2000-es évek közepén oly népszerű szinti house és elektrohouse ütemeket. Ő járt már nálunk 2005-ben is, akkori szettjével szinte lyukat repesztve a parti arénába. Most ő is átkerült az A38-ba, ahol sajnos még mindig alig hallani a zenét. Nem tudni, hogy a zajlimit miatt vesznek-e ennyire vissza, vagy más okokból kifolyólag, de már az is nagy előrelépés lenne, ha a sátor hátsó részén nem lehetne felemelt hang nélkül, kényelmesen beszélgetni. A beengedési rendszerrel viszont sikerült orvosolni az elmúlt években az elektronikus zenei buliknak helyt adó Arénában kialakult tumultusokat. Sosincs nagy tömeg és viszonylag gyorsan zajlik a bejutás is.
A külföldi fellépők között azért vágytunk egy kis hazai ízre is, így ellátogattuk az üveghegyen és az Óperencián túlra száműzött Magyar Zenei Nagyszínpadra, egy kis Vad Fruttikat hallgatni. A banda az évek alatt sikeres rajongó-szaporítási művelet hajtott végre, sokan voltak kíváncsiak a bandára. A csapat nem hagyta éhesen közönségét, Likó Marcell nem kímélte sem a hangját, sem a húrokat. Ittunk „Limonádét” meg Boroskólát”, jártunk a „Béke presszóban”, és persze néha kicsit eret vágtunk. A zenekar az ütőkártyáját – ahogy azt szokta – a végére hagyta, a „Lehetek én is” című nótát szinte mindenki kívülről fújta. Fújta is.
Az egyik legfontosabb tegnapi hír mégis az, hogy – igen, igen és igen – létezik minifánkos a Szigeten. A világzenei sátortól a Civilsziget felé vezető úton láttuk, valahol félúton, a kajás pultok között. Jó étvágyat mindenkinek.
