„Örüljünk a kétharmadnak, becsüljük meg, ennyi van. Ennél nagyobb összefogás Magyarországon nem lesz” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Vállalkozók és Munkáltatók Szövetségének csütörtöki nyilvános ülésén részt vevő vállalatvezetőknek.
„Az én filozófiám szerint az összefogás erő kérdése: ha van erő, van összefogás” – mondta. Másképp is lehet összefogást kovácsolni – például a skandinávoknál –, ám a magyarok erre szerinte képtelenek. „Az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy. Itt mindenki okos, mindenki tudja, mindenkinek van jobb ötlete” – mondta.
Szerinte az erő nem zárja ki a vitát, a demokráciát vagy akár a hatalomváltást, ám mégis az erő az, amiért Magyarország halad a válság kezelésével, szerinte jobban, mint Európa többi országa. „A társadalmi béke lesz a legnagyobb értékünk.”
Mi már megszoktuk a szívást
Orbán ugyanis a spanyol, portugál és francia példát látva úgy látja, hogy számos európai ország legnagyobb gondja az lesz, hogy nem tudja megtartani a társadalmi békét a gazdasági változások időszakában, amikor egyszerre kell az államadósságot csökkenteni és a versenyképességet növelni. „Ez nagy teher lesz az embereknek” – mondta, amit nehéz lesz elfogadtatni, különösen a jóléthez szokott Nyugat-Európában.
Kelet-Európa azonban már átvészelt egy nagy átalakulást a rendszerváltás idején, amikor egy év alatt egymillió munkahely szűnt meg. Ez Orbán szerint nagy versenyelőny Magyarország számára, amelyet a választások közeledte dacára a lehető legtovább meg kell tartani. „Akkor mindig leesik a lánc, és mindenki teper, mint a bolond.”
Köszönet a baloldaliaknak
A miniszterelnök köszönetet mondott a baloldali vállalatvezetőknek, hogy e nehéz időkben nem lázították az embereket a kormány ellen, hiába nem szimpatizáltak politikailag a kormánnyal. „Nagyon remélem, hogy ez megmarad a következő másfél-két évre.”
Szerinte a magyar társadalomban a politikainál mélyebb ellentétek osztják meg az embereket, amire példaként hozta a a dolgozók és a nem dolgozók, illetve a romák és a nem romák közötti szakadékot.
A családi pótlékot is a munkáltató fizetné?
Az országot leginkább fenyegető megosztottságot ebben kell feloldani. „A leginspirálóbb élményem a kormányzás alatt, hogy sorban állnak az emberek a közmunkáért” – mondta. Bár az „igazi” munkahelyek azok, amelyeket a piac teremt, szerinte nagy kérdés, hogy mit kell tenni a népességnek azon részével, amely az elmúlt 15 évben nem dolgozott, esetenként írni-olvasni is alig tud, s társadalmi képességei is odáig terjednek, hogy be tudjon menni segélyért.
„Őket Önök nem fogják tudni munkába állítani, rövid távon legalábbis nem” – mondta a vállalatvezetőknek. Ám szerinte a tartósan munkanélküliek és gyermekeik számára már az is előrelépés, ha a dologtalanság világából átlépnek a munka világába.
Ezért Orbán a közfoglalkoztatásban eddig létrejött százezer munkahelyet idén 200, jövőre 300 ezerre szeretné bővíteni. „Hosszabb távon azt szeretném elérni, hogy ne kapjon segélyt az, aki munkaképes, (…) s a gyermekekhez kapcsolódó juttatásokat is a munka rendszerén keresztül eljuttatni az embereknek.”
A demokrácia „egyelőre” jó
Szerinte ma az a legizgalmasabb kérdés, amin a nemzete iránt aggódó embernek érdemes gondolkodnia: mi lesz Magyarország helyzete Európán belül. „Csak a vak nem látja, hogy Európán belül hatalmas átrendeződés zajlik, amely súlyában a kelet-európai térség rendszerváltásához hasonló” – mondta.
Szerinte „egyelőre” nem kell új politikai rendszer, de új gazdasági rendszer igen. „Reméljük, a Jóisten megsegít minket, és nem kell a demokrácia helyett új rendszert kitalálnunk és bevezetnünk” – mondta vigyorogva.
| További részletek a beszédből |
|
Az IMF-ről: A tárgyalás és a kormány viszonya az IMF-fel nem érzelmi kérdés. Annak a kérdése, hogy mire van szüksége az országnak. Meg kell állapodni, feltéve, ha nem kér olyat, ami nagyobb kárt okoz, mint ha magas kamaton kell az államadósságot finanszírozni. Vashideg logika, csigavér kell a tárgyaláshoz… Örülök, hogy az elmúlt két évben nem voltak itt, mert bizonyos gazdaságpolitikai lépéseket nem lehetett volna megtenni. Százmilliárddal olcsóbb lett volna a kamat, de ennél sokkal több bevétel volt a bankszektorból és a válságadókból, a nyugdíjbevételekből. Ha racionálisan végiggondoljuk: akkor megcsináltuk ezeket a dolgokat, ma már kivezetjük ezeket az adókat. Az a kérdés, hogy a tranzakciós illeték felett megállapodásra tudunk-e jutni. Majd meglátjuk. A bürokratákról: Egyetértek azzal, hogy a kormányzat elégtelen segítséget nyújt a vállalkozások piacra jutásához. Ez az állami intézményrendszer tohonyasága, lassú reflexideje miatt van. Számos bosszantó dolog van a magyar bürokrácia működésében. De nem hibáztatnám őket, egyrészt, hisz ők a munkatársaim, a katonáim, másrészt mert ez vezetési kérdés. De olyan nehézséggek szembesültünk, amilyenekkel Önök még sosem. Megkérdeztem, hányan dolgoznak a közszférában, mondtak egy számot, és sose stimmelt, legalábbis hétköznapi ember számára érthető módon nem. Hol a státuszok számáról beszéltek, hol az derült ki, hogy más módon sokkal több pénzt kapnak a valós fizetésüknél. Magyarország egy olyan ország, ahol csak becslések vannak arról, hány ember él az Önök adóforintjaiból. Szeptemberben lesznek valós számaink, akkor lehet megállapodni arról, hány pedagógusra, egészségügyi dolgozóra, rendőrre, rendőrkutyára, teherautóra van szükség. … Hiába közelednek a választások, a közszférának nem szabad hitelből emelni a bérét. A hitelről és államadósságról: Azt tanultam meg az elmúlt húsz évben a nemzetközi gazdaságpolitikában, hogy ha egy ország államadóssága eléri a GDP 90 százalékát, szinte nincs is esélye, hogy megfordítsa a folyamatot. Amíg nem volt az euró, addig legalább le lehetett értékelni a valutát védekezésképp. De ma ez nem lehetséges sok országban, így aligha van az euróövezet tagjai között olyan, aki meg tudná fordítani a folyamatot. Talán a fegyelmezettségükről híres németek. 2010-ben a a történelmi súly nyomasztott, hogy 80 százalék fölött voltunk. Volt ugyan saját valutánk, de a jegybankhoz fűződő szerelmetes viszonyunkról most nem mondanék semmit. (…) A modern világban akkor viszonylag független egy ország, ha az államadósság 50-55 százalék között van. |
