Mielőtt a mára ígért fejezetbe kezdenénk, a rengeteg hozzászólás miatt vissza kell tekintenünk arra, mi történt eddig. Újra emlékeztetünk arra, hogy a Hír24 csak nagyon hosszas vívódás, háttérbeszélgetés, anyaggyűjtés után döntött úgy, visszatér a négy évvel ezelőtti történethez. Korántsem a szenzáció, hanem az igazság hajhászása miatt. Nem fogadjuk el, hogy egy rendszerhiba bárkit megnyomorítson.
Azért állítottuk szembe a diplomáját – információink szerint – egy évvel korábban megszerző, a tűzoltókkal érkező doktornő és a sok éves tapasztalattal rendelkező kárhely-parancsnok főorvos ténykedését, hogy jelezzük: az OMSZ munkatársainak nem tőlünk kell védeniük a mundér becsületét. Azzal vélhetően ők sem vitáznak, hogy nem mindegy, egy rendszer rossz, vagy az egyén tévedett. Nem a felelősségre vonás miatt, hanem azért, hogy a jövőben kevesebb tévedés legyen. Ennyi a célunk.
Ezért próbáljuk elvarrni a legapróbb szálat is. Kutakodásunk eredménnyel is járt, hiszen a sokkoló felvétel után találtunk egy előadást. Azt dr. Burány Béla (a kárhely egykori parancsnoka) és az Országos Mentőszolgálat jelenlegi főigazgatója, dr. Mártai István jegyezte.
AZ ELŐADÁS ANYAGÁT ITT ÉRHETI EL!
A 2010 májusában a XIII. Mentésügyi Konferencián a Gyermekek tömeges buszbalesete Budapesten címmel tartott esetismertetés egyebek mellett egy fába szorult lóval és egy King-Kong karikatúrával illusztrálja a tragédiát. Ennél is feltűnőbb azonban, hogy a Burány/Mártai-féle beszámoló szerint 2008. november 26-án hamarabb a helyszínre ért a gyermek-rohamkocsi, mint a tűzoltódoktor. Ez egyrészt ellentmond a filmen látottaknak, ráadásul valószerűtlen, hogy a specialista a tűzoltókra bízta volna a halottnak hitt gyermek ellátását, ha előbb a helyszínre érkezik.
Az ezer sebből vérző OMSZ-magyarázat
Dr. Büki Tamás, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház sürgősségi betegellátó osztályának orvosa 1988-tól 2006-ig dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál. 18 év alatt leginkább rohamkocsin végzett szolgálatot. Előfordult, hogy egy nap több balesetnél is kárhely-parancsnokként kellett helyt állnia. A másfél évtizedes tapasztalat és gyakorlat alapján, azt állítja: az OMSZ-féle magyarázat, és az irányelv – miszerint az életveszélyben levők ellátása az elsődleges, őket követik a súlyos sérültek, és ezután kerülhetnek sorra a klinikai halál állapotában lévők közül azok, akik “még életjelenségeket mutatnak” – több sebből vérzik.
„Több mint kamu. Először is: a klinikai halott állapotában lévő beteg semmiféle életjelenséget nem mutat; épp azért klinikai halott, mert nincsenek életjelenségei. Másodszor: az irányelvet nem kötelező betartani, az csak segít, illetve katasztrófahelyzetben (amikor a mentőerők kevesen vannak a mentendőkre) lehetővé teszi, hogy a klinikai halottakról és menthetetlen haldoklókról – a többi sérült érdekében – a kárhely-parancsnok lemondjon. Minden egyes balesetnél a kárhely-parancsnok feladata és felelőssége, hogy eldöntse, van-e aránytalanság a mentőerők és az ellátandó sérültek száma/súlyossága között. Ennél a buszbalesetnél ilyen aránytalanság bizonyosan nem volt: két súlyos sérült nem jelent katasztrófahelyzetet, amikor két, orvosos mentőegység a helyszínen van. Én a kárhely-parancsnok helyében azonnal nekiálltam volna újraéleszteni a kisfiút” – mondta az oxyológus. Dr. Büki Tamás nem kevesebbet állít, mint hogy a mentőorvos nemcsak a döntéshozatalkor hibázott, Noel egészségi állapotát is rosszul mérte fel.
„Kizártnak tartom, hogy valódi klinikai halott lett volna a kisfiú az első vizsgálatkor. Ha az lett volna, 15 perc elteltével nem tudták volna újraéleszteni úgy, hogy ha károsodott is, de jelentős agyi funkciói visszatértek. Valószínűleg komolyabb agyrázkódást szenvedett, légzése leállt vagy csak elégtelenné vált, és a hypoxia következtében a keringése is sérült, a klinikai halál állapotába pedig amiatt került, mert negyedórára teljesen magára hagyták ellátatlanul, letakarva” – tette hozzá.
Murphy-törvénytől a Semmelweis Tervig
Büki doktor azt mondja, egyáltalán nem csodálkozik a történteken. A kárhely-parancsnok Burány Bélát 2004 óta ismeri, „mindig valamilyen vezetői, ellenőrzői pozíciót töltött be”, kevés volt a tényleges kivonuló tapasztalata. Hogy ennek ellenére több vezetői pozíciót is betöltött a mentőszolgálatnál – Büki szerint – azért nem meglepő, mert az OMSZ-nál „Murphy-törvényei alapján történik a vezetőség kiválasztása”.
„Aki tudja, csinálja; aki nem tudja, tanítja; aki pedig azt sem tudja, vezeti vagy könyvet ír róla. Aki nem alkalmas kocsizni, abból szinte automatikusan valamilyen vezető lesz, mert amikor rájön, hogy fél a mentőben, elkezd továbbképzést írni, tudományt csinálni, és előbb-utóbb vezetői székbe jut – Győrfi Pál is így lett mentőtisztből szóvivő. Ez az uralkodó felfogás az OMSZ-nál – mondta lapunknak a kistarcsai kórház sürgősségi osztályának műszakvezetője.
Közben olyan dokumentumokra is bukkantunk, amelyekből egyrészt kiderül, hogy dr. Burány Béla szerint „a mentőzés egy olyan munka, amit csak nevetve lehet csinálni”. Burány Béla jelenleg az ország egyik legkiemeltebb kórházának egyik vezetője, illetve az Újraélesztett egészségügy alcímű Semmelweis Terv egyik kidolgozója.
Természetesen megkerestük a jelenleg a HM Állami Egészségügyi Központ sürgősségi osztályán dolgozó Burány Bélát, ám munkahelyén azt közölték, hogy a kárhely egykori parancsnoka csütörtökönként és péntekenként nincs az intézményben.
Terveink szerint újra keressük nemcsak őt, hanem az Országos Mentőszolgálatot, a sürgősségi orvostan legfőbb hazai szaktekintélyének számító Berényi Tamás szakfelügyelő főorvost, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetet (GYEMSZI) is (amely korábban letiltotta Berényi doktor megszólalását), illetve immár indokoltnak látjuk Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár megszólaltatását is.
