Belföld

Dübörög a nyugdíj-biznisz

Egy Kerekegyházára tartó különjárat csikósokkal, ingyenebéddel és termékbemutatóval. Legális, virágzó nyugdíj-biznisz, ahol megnyílnak a pénztárcák, és repkednek a százezrek.

Korábban a témában:

Időről időre landolnak a postaládánkban olyan szórólapok, amelyek termékbemutatóval egybekötött utazásra invitálnak. Az általában pár ezer forintos, a legtöbbször egynapos, ebéddel és szórakoztató programmal egybekötött utak mellé ajándékkal is szoktak kedveskedni a szervezők. A Hír24 munkatársa “inkognitóban” részt vett egy ilyen szeánszon, és utánajárt, vajon tényleg annyira kihagyhatatlan-e az a bizonyos “szuperakciós ajánlat”, és megéri-e engedni a “visszautasíthatatlan” termék csábításának.

Csipet csapat

Reggel hat óra. Kalandvágyó nyugdíjasok toporognak az egyik Megyeri úti buszmegállóban, Újpest panelrengetegében. A létszám 34 fő, az átlagéletkor ennek a duplája. Ők azok, akik most állítólag szerencsés napra virradtak: olcsó kirándulásra viszik őket, ingyenebéddel, lovasbemutatóval és csábítóbbnál csábítóbb ajándékokkal. Mindezért cserébe pedig csupán egy izgalmas előadást kell meghallgatniuk.


A válság előtt napi három buszt indítottak
Fotók: Kummer János

A busz svájci órákat megszégyenítő pontossággal gurul be az egyik élelmiszer-üzletlánc parkolójába. Nem véletlenül. Ekkor még nem tudtuk, hogy a napunkat szinte percekre lebontva előre megtervezték. Expresszüzemmód pluszpont, késés feketepont. Ha erről bármikor megfeledkeznénk az előttünk álló csaknem 12 óra alatt, jön a busz közepén helyet foglaló Encike, aki a legrettegettebb börtönök smasszereit idéző szigorral parancsolja helyükre a kezdő “tökölőket”.

Gól, bor- és örömmámor

Encike egyébként nemcsak szabálytisztelő, informatív is. Tőle tudjuk meg, hogy az éppen a lépcsőfokokat kettesével szedő, láthatóan friss és fess, 70-es évei elején járó utastársunkat Zoltánnak hívják, és “nagyon intelligens pasas”. A különjárat charmeure, aki egykori labdarúgó játékvezetőként a focipályákon kívül a humorban sem ismer tréfát, játszi könnyedséggel szórja – útban Kerekegyháza felé – a szingli hölgyek hálójába a kivédhetetlen poénbombákat. Szerepéből a jármű elejéből kiszűrődő “Én inkább leszállok. De hát te akartál jönni, most már maradj! Nekem te nem parancsolsz!” barátosnői perpatvar sem zökkenti ki. A világháborúkról, a kommunistákról, a Jehova tanúiról, a spanyol meggyről és a várható időjárásról szóló értekezések hallatán pedig még csak arcizma sem rándul.


“1400 forintból otthon rendes ebédre sem telne.”

A mögötte két sorral helyet foglaló, Blikket nyálazó és parizeres zsemlét majszoló Lajos ekkor már érzi, nehéz nap elé néz, és ilyen felhozatal mellett bizony ő labdába sem rúghat. Ezért – felesége nagy bánatára – Feró címlapképe mögé bújva alaposan meghúzza az otthonról hozott butykost. 15 évet szénlapátolt az angyalföldi erőműben, ha valaki, hát ő jól tudja, mi fűt csak igazán. Belülről.

Mi szem, szájnak ingere

“Kimozdul az ember, világot lát, társaságban van, és olyan helyekre is eljut, ahova egyébként máskor nem menne. Ráadásul pár ezerből. Otthon az ebédem nem jön ki 1400 forintból. Itt pedig még programot, és ajándékot is kapok” – meséli barátjával nagy egyetértésben a frissen borotvált, katonai kitüntetéseire méltán büszke Laci bácsi, amikor arról kérdezem, miért éri meg jelentkezni az ilyen, és ehhez hasonló termékbemutatóval egybekötött túrákra. Azt mondja, mióta hét évvel ezelőtt nyugdíjba ment, körülbelül 200-300 utazáson vett részt. Szinte már nem tudnak a cégek olyan terméket mutatni, amiből ne lenne neki egy otthon. A tavaly több százezerért vásárolt ágymatracot például ki sem bontotta, azóta is ott porosodik a huszonharmadik ajándék fényképezőgép és a negyvenkettedik késkészlet mellett a szekrényben.


Külföldre is utaztatnak, például Lengyelországba. Négy napra, 35 ezerért.

A döbbenet mégsem a számok hallatán és az értetlenség miatt ül ki az arcunkra, hanem mert időközben begördülünk a Kiskunság sűrű homokján a célállomásra, és a nemzeti park csodálatos tanyavilága tárul elénk. A hatalmas porfelhőből egy fehérbe öltözött, integető nő keze rajzolódik ki, ezzel pedig kezdetét veszi a tortúra.

A gyors cigaretta, kávé, illemhelylátogatás és állatsimogatás után máris az előadóteremben találjuk magunkat. “Idegenvezetőnk”, Henriett gyakorlott előadónak számít, 41 éves, egy 19 éves fiú édesanyja, és tíz éve dolgozik a cégnél. Bár gyermekpszichológiát tanult, sőt dolgozott is a miskolci kórház gyermekonkológiai osztályán, végzettségét tekintve sugárzásvédelmi szakértő. 32 évesen magas vérnyomást, egy évvel később pajzsmirigyproblémát, majd 2006-ban emlőrákot diagnosztizáltak nála az orvosok. Ekkor döntött úgy, hogy megismerkedik az alternatív gyógymódok kínálta lehetőségekkel, és a sugár- és kemoterápia helyett inkább azok áldásos hatásától reméli a gyógyulást.

Hadat üzen a gyógyszergyártóknak

Talán nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy tudjuk, egy végigdolgozott, agyonspórolt élet alkonyán, amikor már a gyerekek is kirepültek, a napi rutinját végző nyugdíjas számára – aki végre magára is gondolhat – nincs jobb hívószó, mint az egészség. Bármennyi pénzt megér. Henriett előadásának lényege éppen ezért az, hogy elhiggyük: mindannyian betegek vagyunk, vagy, ha még nem, akkor hamarosan azok leszünk, és rajtunk a gyógyszerek nem segítenek. Sőt, a tájékoztatókon olvasható, bevallott illetve eltitkolt mellékhatások még betegebbé tesznek minket, ami miatt – mivel “Magyarországon nem gyógyítanak, csupán tüneteket kezelnek” – újabb pirulákat írnak fel az orvosok. Mi pedig nem győzünk majd sorban állni a súlyos ezreket érő receptekkel a patikák kasszáinál – kezdi lelkesítő beszédét Henriett, a hallgatóság pedig “Így van!””Így igaz!” skandálással erősíti meg az elmondottakat.

Titanic vagy Santa Maria?

A rendkívül magabiztos, testalkatban és vehemenciában Liptai Claudiához kísértetiesen hasonlító előadó elpuffogtat pár közhelyet, mint például “a megelőzés mindennél fontosabb”, “ne sajnáljuk a pénzt az egészségünkre” és “ne higgyük azt, hogy rossz csak a szomszéddal történhet”. A tutit azonban csak ezt követően árulja el: “Legyünk zsenik, és tanuljunk másnak a kárán!”.


“Legyenek zsenik, és szerezzék meg a védőpajzsukat!”

“Egészségünk egy hajó az élet tengerén. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy melyik hajón ülünk. A Titanicon vagy a Santa Marián?” – folytatja Henriett, akit Marika “menj innen, te rohadt légy!” rövid közjátéka sem zökkent ki a szerepéből. Nem úgy Encikét, aki a háborgó víz és csapdosó hullámok helyett inkább a keresztrejtvények bonyolult, ám de száraz útvesztőiben kalandozik, miközben szomszédasszonya lehajtott fejjel, csukott szemekkel és mélyről jövő szuszogással “ellenőrzi” a blúzán található gombokat.

A lakókörnyezetünkben megtalálható villanypóznák, kábelek és adótornyok, a falakban futó vezetékek és elektromos berendezések, mind veszélyforrásai egészségünknek – figyelmeztet Henriett – nem hiába vezető halálok hazánkban a rák. Azt azonban, hogy mivel védekezhetünk ellene, csak a szünet után árulja el.

Kukába a mikróval!

Zoltán – a karámok között sétálva, a kecskék hátát simogatva – hangsúlyozza: bár az előadó “okos dolgokat mond, és nagyon meggyőző”, nem szabad mindennek bedőlni. Volt, hogy csúnyán pórul járt, például mikor – igaz, másik cégtől – több tízezrekért vásárolt Q10-tablettájával besétált a patikába, ahol az eladó közölte vele, a termék náluk is kapható. Tizenhétezerért. Egy másik út alkalmával pedig kihúzták a nyereményjátékon a sorszámát: 120 ezer forintot kellett volna fizetnie az állítólag 1,2 milliót érő csomagért. Otthagyta.


Friss levegő, állatsimogatás, ingyenebéd és ajándékok – több órás hallgatásért cserébe.

“Valamit valamiért. Így működik ez. Az ember meghallgatja az előadásokat, mert úgy érzi, ennyivel tartozik azért, hogy 1400 forintból megebédel, szórakozik és utazik. De ezek nagyrésze csak duma. Na, menjünk vissza ‘aludni'” – invitál már-már Encikés szigorral, vissza az előadóterembe, ahol végre mindenről lehull a lepel, és kiderül, hogy a Pierre Cardin francia divatdiktátor nevével fémjelzett, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és Sugárbiológiai Központ által bevizsgált és ajánlott duplavédőhálós, biokerámiás, 28-féle gyógykővel ellátott derékalj az egyetlen védőpajzs a káros sugárzás ellen.

Vegye, vigye!

A termék egészen új, öt héttel ezelőtt dobták piacra, a hatása viszont már most bizonyított: kiszűri az elektroszmogot a hálószobából, a test hőmérsékletét az ideális 36,5 fokon tartja, és nemcsak a tulajdonosát, hanem a tőle maximum 80 centiméterre fekvő ágypartnerét is megvédi a sugárzástól. Ilyesformán pedig a válságba jutott, elhidegült házasságokra és a szürke lepedőakrobatikára is jótékony hatással lehet. Csillognak a szemek, Encike szomszédasszonya is megébred hirtelen, a kezek a magasba emelkednek, mindenki a piszkos anyagiakra kíváncsi.

Henriett azonban nem siettetné annyira a dolgokat, felhívja rá a figyelmet, hogy semmi nem kötelező, és a terméket vásárlás előtt ki is lehet próbálni. A pár órával ezelőtt, a buszon frissen préselt szőlőlevet kortyolgató Lajos felugrik, és közli: ő ismeri a “matracot”, na, nem pontosan ugyanezt, hanem annak egy korábbi prototípusát, és vele csodát tett. Gerincműtéte után nem tudott lábra állni, négykézláb mászott a földön, most pedig bátran elindul akár hosszabb túrákra is. Jobb a közérzete, fittebb lett, a vizelete szagosabb, ami a távozó méreganyagokról árulkodik. Fogyott is vagy 3-4 kilót. Pár ember – feltehetően szintén korábbi vásárló – helyeslően bólogat.


200-300 termékbemutatón vett részt

A csoda derékalj a boltban 410 ezer forintba kerül, vásárolhatunk hozzá takarót 420, és párnát 96 ezer forintért. Viszont csak most, csak itt és csak három ember közülünk, hozzájuthat az egész csomaghoz 830 ezer helyett 163 ezer forintért, és még ajándékot is kap. Ennek ellenére a kezdeti izgalom alábbhagy, senki nem lényegül euforikus állapotba a hatalmas áreséstől. Szó bennszakad, hang fennakad. Hiába mondja Henriett, hogy annak idején ő még a nyolcmilliós lakását is eladta, hogy meggyógyulhasson, és ha részletfizetésre vesszük a terméket, nem kerül többe a napi részlet, mint 300 forint, – ennyit pedig igazán nem sajnálhatunk magunktól -, nem jelentkezik senki.

Nem csalás, nem ámítás… Vagy mégis?

Egy rövid szünet után folytatódik a meggyőzés, jön a harmadik menet. A fény- és színterápia. A hallgatóság nem fáradhat, mégis van, aki nem bírja, kötöget, vagy éppen szunyókál. A többség ugyanis jól ismeri a hatféle színárnyalattal gyógyító lámpát, de azt csak most tudják meg, hogy a legújabb fejlesztésnek köszönhetően ez már állítólag ránctalanít, sejtmegújít, méregtelenít és pattanástalanít is. Ráadásul led izzós, és ionterápiára is képes, sebgyógyításra és kedélyjavításra egyaránt alkalmazható. 180 ezer forint helyett csak most 75 ezerért is hazavihető. A taps azonban elmarad, már a légy sem repül, Henriett pedig érzi, nem ma fogja megkötni élete üzleteit. Az év végi bónusz is ugrani látszik, de nem adja fel, előveszi utolsó fegyverét, a D-vitaminos kálcium tablettát és a “csodaspray”-t.

Itt ez a varázsszó. A különleges atkaölő szer hallatán elszabadul a pokol. Mindenki az indiai neem fából készült spray-t akarja, mindegy milyen áron, csak pusztuljon a férgese. Megöli a legyet, szúnyogot, kullancsot, tökéletes folttisztító és szagtalanító, legnagyobb előnye pedig, hogy csupán három ezer forintba kerül. Pillanatok alatt szétkapkodják. Irtó sikeres, és irtó illatos.

Mindenki megkapja a magáét!

Laci bácsi is az elsők között jelentkezett. Az ebédnél, a rusztikus környezetben felszolgált lecsós szelet és pohár száraz vörösbor mellett azt meséli, azért nem tudott ellenállni a csábító ajánlatnak, mert ebből még nincs neki otthon. “A késkészletekre esküszöm. Soha nem csalódtam még. Az edények is jók, az ingyen kapott ajándékokat pedig karácsonykor el szoktuk osztogatni.” Így tesz majd a most kapott ergonómikus párnával és fényképezőgéppel is.


Lovasbemutató: pusztaötös és méneshajtás

A beszélgetésbe – úton az ostorcsattintgató lovasbemutató felé – a szintén fiatalos, kétszeres nagypapa, János is bekapcsolódik. Megcáfolja azokat az újságcikkeket, melyek arról szólnak, a termékbemutatós cégek sokszor erőszakosak, az előadók agresszívek, és előfordul, hogy, aki nem vásárol, azt vagy bezárják a terembe, vagy nem hozzák haza. “Még soha nem találkoztam, és nem is hallottam hasonlóról. Az előadó maximum annyit tehet, hogy elnyújtja kicsit a bemutatót, hátha később megjön a vásárlási kedv. De én ezeken a próbálkozásokon is csak jót nevetek.” János – mint mondja – inkább azt sajnálja, hogy megfogyatkozott a fürdőhelyes utaztatások száma, és az egykori társaság is felbomlani látszik, egyre több az új arc.

400 panasz: nem árt az óvatosság!

Magyarországon a termékbemutatót szervező cégek tevékenysége legális, vagyis annyiért adnak el egy terméket, amennyiért akarnak. A fogyasztóvédők csak annyit tehetnek, hogy segítenek nyolc napon belül elállni a szerződéstől – erre egyébként a jogszabály kötelezi a cégeket. Általában meg is teszik, viszont mire befejeződik az ügy, sok az idegeskedés és a járulékos költség. A fogyasztóvédelem arra kéri a – főként a nyugdíjas – érdeklődőket, jól fontolják meg a vásárlást, ha arról próbálják meggyőzni őket, hogy az égből pottyant szerencséjüknek hála egy fantasztikus csodamasinával lehetnek gazdagabbak, és ne öt perc alatt döntsenek százezrekről. Ne higgyék el, hogy elszalasztják a soha vissza nem térő alkalmakat. Ne írjanak alá olyan szerződéseket, amelyek tartalmát nem ismerik, és ne adják át a legszemélyesebb dokumentumaikat.

A fogyasztóvédelmi felügyelőségekhez tavaly csaknem 400 panasz érkezett az árubemutatókkal kapcsolatban.

Ez volt tehát az egynapos minivakáció. Hogy tulajdonképpen mi is ez, – a vásárló tudatos megtévesztése vagy csupán ügyesen felépített kereskedői trükk? – nehéz meghatározni. Mindenesetre ezek a boldogan gyógyuló nyugdíjasok úgy tűnik, remekül érezték magukat, barátokat szereztek, világot láttak, hazafelé pedig jókedvűen üldögélnek a buszon.


“Irány Törökország!”

Laci bácsi, mikor arról kérdezem, hova lesz a következő útja, fejből sorolja a júniusi dátumokat és helyszíneket. Neki ez egyszerűen hozzátartozik az életéhez: éli a mindennapjait, aztán ha eljön a kirándulás napja, felöltözik szépen, szendvicseket készít, felül a buszra és kikapcsolódik. Legközelebb valószínűleg Törökországba utazik, de egy másik céggel, és nem busszal, hanem repülőgéppel. “Még egyszer szeretném látni a fehér felhőpamacsokat a gép ablakából.”

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.