Még valami, amiben elsők vagyunk Európában a fiatal- és gyermekkorú öngyilkosságok gyakoriságán kívül: Magyarországon halnak meg a legtöbben daganatos megbetegedésben. Az okokról, az ellátórendszer hiányosságairól, az ellenérdekelt politikusokról és a megelőzés fontosságáról dr. Kásler Miklóssal, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosával beszélgettünk.
A fele gyógyítható
Fotók: Neményi Márton
Nem volt egyszerű önnel időpontot egyeztetni, nagyon elfoglalt. Ilyen sok a beteg?
Naponta kétezer beteg fordul meg az intézetben. Nem találkozom mindegyikükkel személyesen, de azért sokan kerülnek hozzám.
Nem véletlenül utaltam a magas betegszámra. Magyarország a daganatos megbetegedések és halálozások világranglistájának több mutatóját is vezeti, ráadásul évtizedek óta. Közel 300 ezer rákos betegről tudunk, közülük ötezer gyermek. Egy 2008-as adat szerint évente 50-60 ezer új beteget regisztrálnak hazánkban, és 34 ezren halnak meg valamilyen daganatos megbetegedésben. Javult azóta a statisztika?
1974-ben teljesen azonos volt a megbetegedések és a halálozások aránya a nyugat-európai országokéval. A ’90-es évektől kezdve azonban szétnyílt az olló: nyugaton – először lassan, majd egyre gyorsabban – csökkent a megbetegedés és a halálozás, míg Magyarországon 1999-ben mérték a legmagasabb rákhalálozást. Fontos azonban tudni, hogy a daganatos betegek körülbelül felét lehet meggyógyítani. És ez mindenütt a világon így van. Tehát, ha nagyon magas a megbetegedési szám, akkor nagyon magas a halálozásé is. A másik dolog, hogy a nemzeti rákregiszterekben az európai népesség mindössze 22 százaléka szerepel. Ez azt jelenti, hogy az összes többi becsült adat. A magyar adatok viszont pontosak.
Miért betegednek meg hazánkban többen rákban, mint máshol Európában? Mi az oka annak, hogy listavezetők vagyunk, és ezen évtizedek óta nem tudunk érdemben javítani?
Ez nagyon sok tényező együttes hatásának a következménye. Mindenképp meg kell említeni a dohányzást, az alkoholizmust és a helytelen táplálkozást. Sokkal több zöldséget, gyümölcsöt, halakat, fehér húst kellene fogyasztani, és kevesebb zsiradékot, vörös húst. Ezzel összefügg a túlsúly, a fizikai aktivitás hiánya, illetve a környezeti tényezők is nagyban befolyásolják a megbetegedések kockázatát. Így például a kipufogógáztól kezdve a kemikáliákon át a tartósítószerekig.
Tüdő, vastagbél, mell, gyomor, szájüreg, prosztata
A vezető daganatos halálok továbbra is a tüdőrák. Sőt, emelkedő tendenciát mutat, mert a dohányzás mértéke – különösen a nők körében – jelentősen nőtt az elmúlt években. Ezt követi a vastagvégbélrák és a mellrák. De a magas halálozások közé tartozik a gyomorrák, a szájüregi tumorok és a prosztatarák is.
Hazánkban megfelelő a szakellátás? Ugyanakkora esélye van a gyógyulásra egy magyar betegnek, mint nyugat-európai sorstársainak?
A beteg mindig ott van a legjobb helyen, ahol az összes diagnosztikai, terápiás eszköz, műszer és módszer, valamint szakképzett személyzet rendelkezésre áll, vagyis az úgynevezett komprehenzív rákcentrumokban. Egész Közép- és Kelet-Európában az Országos Onkológiai Intézet az egyetlen ilyen hely. Németországban – hasonlóan Magyarországhoz – a daganatos betegek körülbelül húsz százalékát látják el komprehenzív rákcentrumokban, míg Amerikában durván 10 millió lakosra jut egy ilyen intézmény.
A betegek szempontjából az lenne az ideális, ha az összes diagnosztikai, terápiás lehetőséget és egyéb feltételeket rákkórházakba, centrumokba koncentrálnák. Egyébként most nagyon intenzíven e felé tendál az egészségügy átalakítása.
És a megszorítások felé. Az egyik innovatív gyógyszercég ügyvezető igazgatója nemrég arra figyelmeztetett, hogy a gyógyszerkasszát érintő megszorítások jelentős mértékben rontják a betegek gyógyulási esélyeit és veszélybe sodorják a gyógyszerellátás biztonságát. Felesleges riogatás vagy valós veszéllyel állunk szemben?
A gyógyszercégek abszolút profitorientáltak, érthető módon a saját anyagi érdekeiket nézik. Európa vezető onkológusai viszont azt vallják, hogy a betegek érdekében csökkenteni kellene a gyógyszerek árát.
A vakvilágba gyógyszereznek, az ablakon dobják ki a pénzt
A tények attól még tények maradnak. A tavalyi évhez képest áprilisban harmadával esett vissza az OEP által gyógyszertámogatásra fordított összeg. A Heti Válasz cikke szerint milliárdokat takarítottak meg a rákgyógyszereken, miközben az onkológiai osztályokon izzik a levegő, ugyanis nem jutnak hozzá a megfelelő készítményekhez. A probléma ráadásul nem új, hiszen tavaly novemberben, illetve idén áprilisban gyógyszerhiány miatt több kórházban szüneteltetni kellett a mellrákos nők kezelését. Egy névtelenül nyilatkozó kórházi vezető szerint a Széll Kálmán Terv 2.0 idővel hatalmas gondot okozhat az onkológiákon. Csupán pánikkeltésről van szó?
A múlt év végi gyógyszerhiányról a gyógyszercégek tehettek. Nem azért nem kaptak a kórházak gyógyszereket, mert azokat ne fizették volna ki, hanem mert megszűnt az utánpótlás. Az Országos Onkológiai Intézetben soha nem fordult elő gyógyszerhiány, mert mindig előre gondoskodunk a megfelelő mennyiségről. A kérdés inkább az, hogy azok az intézmények, ahol abbahagyták a mellrákos nők kezelését, miért nem küldték el a betegeket azokba a kórházakba, ahol folytatni lehetett volna a gyógyítást.
Ön szerint miért nem?
Ezt tőlük kellene megkérdezni.
Áprilisban mi okozta a gyógyszerhiányt?
Kevésnek bizonyultak a gyógyszerkontingensek. De amint ezt a kórházak jelezték, például az egyik legkritikusabb készítményt 3,2 milliárd forint értékben, az OEP azonnal pótolta. Ez azonban rendkívül összetett dolog. Hogy értsük: az úgynevezett molekulár patológiai vizsgálattal pontosan meg lehet állapítani, hogy hat-e a gyógyszer az adott rákos betegnél, vagy sem. Egy ilyen vizsgálat 40-80 ezer, egy ráépülő gyógyszeres kezelés pedig több millió forintba kerül. Ráadásul csak nagyon kevés helyen tudják elvégezni. Ezzel szemben gyógyszeres kezelések rengeteg helyen folynak, miközben az orvosok csak találgatják, hogy hatásos-e, vagy sem. A vakvilágba alkalmazzák a gyógyszereket, és az ablakon dobják ki a pénzt.
Az Angol Egészségügyi Minisztérium már 2007-ben arra figyelmeztetett, hogy az elöregedő európai társadalmakban a rákbetegség egyre több embert fog érinteni, és emiatt komoly finanszírozási és betegellátási gondok léphetnek fel. Öt év nem volt elegendő arra, hogy erre valamiképpen felkészüljön a szaktárca?
Az angolok sem készültek fel, mert a figyelmeztetés ellenére Angliában a várólisták a különböző diagnosztikai vagy terápiás eseményekre hónapokkal továbbnőttek. Magyarországon is, de nálunk „csak” napokkal.
Szinte mindenhol hiányzik valami
Várólisták. A kórházátszervezések, a többi közt ebből adódó orvoselvándorlások hogyan érintik majd a betegeket és az onkológiai osztályokat?
Ha az onkológiai centrumok megerősödnek, akkor biztos, hogy a várakozási idő is jelentősen csökkeni fog. Nálunk maximum két héten belül diagnózishoz jut a beteg, és onnantól kezdve két-három héten belül megkezdődik a kezelése. Az átmeneti időszakban biztosan lesznek nehézségek, amelyek megint csak nagyon összetettek, de ezen a perióduson túl kell esni.
A hosszú várakozás egyébként abból adódik, hogy szinte mindenhol hiányzik valami. A vizsgálatok egyik részét elvégzik az egyik helyen, majd a hiányzó módszereket pótolják egy másik kórházban. A beteg kap 2-4 hét előjegyzést, mivel azonban 6-8 vizsgálatról beszélünk, hónapok telhetnek el úgy, hogy a terápia el sem kezdődik. A daganat közben halad előre, másik stádiumba kerül, stb. Az egyik vidéki betegünket például február óta vizsgálták. Most, május közepén került hozzánk, nálunk egy nap alatt megállapították a betegségét, pár nap múlva pedig már meg is kezdheti a kezelést. Ezért hangsúlyozom, hogy fontos centralizálni. Olyan rákcentrumokat kell létrehozni, ahol minden eszköz a rendelkezésre áll, hogy akár egy nap alatt diagnosztizálni lehessen a betegséget. Ez jelenleg – a budapesti intézeten kívül – két helyen elérhető az országban: Kecskeméten és Szegeden.
De miért nem jutnak el a betegek már első körben a megfelelő helyre? Oda, ahol nagyobb az esélyük a gyógyulásra vagy legalábbis gyorsabban hozzájuthatnak a kezeléshez?
Ezt a körzeti orvosoktól és az illetékes kórházi osztályoktól kellene megkérdezni. Öt-hat évvel ezelőtt több mint 500 helyen végeztek kemoterápiát. Ebből több mint 250 helyen évente három vagy négy beteget kezeltek egy adott osztályon. Gondoljunk bele, milyen gyakorlatuk volt hozzá, milyenek voltak a feltételek, hogy ismerték fel a szövődményeket és hogyan kezelték azokat?!
Az a baj, hogy rengeteg az ellenérdekelt fél. Elsősorban azok a kórházak, ahol megszűnnek résztevékenységek, és emiatt elesnek bizonyos finanszírozástól. Érintettek az orvosok is, hasonló megfontolások miatt, és ellenérdekeltek a politikusok is, hiszen hogy néz az ki, hogy épp az ő választókerületükben szűnik meg egy kórház vagy kezelés. A kórházigazgatók is általában úgy érvelnek, hogy a kórházak esélyegyenlősége sérül, holott a beteg esélyegyenlősége lenne a fontos.
Akik rosszabbul élnek, predesztináltak a tumorra
Ha már esélyegyenlőség. Egy nemrég nyilvánosságra került kormányzati döntés-előkészítő munkaanyag szerint a gyógyászati segédeszközök támogatását is drasztikusan megnyirbálná a kabinet. A daganatos betegek érdekeit képviselő alapítványok azt mondják: ezzel pont a kiszolgáltatott, nehéz sorsú emberek élete lehetetlenül el, és tartósan romlik az életminőségük. Valóban függ a vagyoni helyzettől a felépülés? A gazdagabb beteg előbb gyógyul?
Magyarországon gyakorlatilag általános a betegbiztosítás, mindenkire egyformán vonatkozik. A daganatos megbetegedések esetében a kezelések ingyenesek. Viszont, ha azt kérdezi, hogy a rákos megbetegedés valószínűsége függ-e a vagyoni helyzettől, akkor a válasz az, hogy igen. Hiszen hiába tudja valaki, hogy sok zöldséget kell ennie, ha nincs rá pénze, és nem tudja megvenni. Mondok egy példát: a szájüregi tumorok halálozása 1975 és 2000 között 260 százalékkal nőtt, és a további években is 15 százalékkal emelkedett. Kóroki tényezők: dohányzás, alkoholizmus, rossz fogazat és HPV-fertőzés. Ebből is világosan látszik, hogy azok, akik rosszabb viszonyok között élnek, jobban predesztináltak a szájüregi tumorra.
Egy felmérés szerint kétszer több az öngyilkos a rákbetegek körében. Hogyan segítenek feldolgozni a diagnózist, átvészelni a mellékhatások nehézségeit a betegeknek?
1992 óta lelkipásztorok, pszichiáterek és pszichológusok segítenek az Országos Onkológiai Intézetben a betegeknek feldolgozni a lélektani problémákat. Hozzáteszem, hogy nemcsak nekik, hanem a környezetüknek is. Amióta egyébként itt dolgozom – 1981 óta – összesen egyetlen öngyilkosság történt.
AIDS-szerekről, a HIV-fertőzés megelőzését segítő készítményekről már hallottunk, a rák ellen azonban továbbra sincs „gyógyír”. A piacot ellepik a „csodagyógyszerek”, illetve a „tuti receptet” ígérő városi legendák. Hol tart jelenleg a rákkutatás?
A rákkal kapcsolatos kutatások elképesztően szerteágazóak, mivel nagyon komplex a betegség kialakulása, előrehaladása, illetve az áttétképződés. Magyarország mindig a rákkutatás nemzetközi élvonalába tartozott. Jelenleg is több európai projektben veszünk részt. Hozzám például minden héten jön egy feltaláló valamilyen ötlettel, de miután közlöm vele, hogy a vizsgálat eredményét, akár pozitív, akár negatív leközöljük, eltűnik.
A gyógyszercégek a saját anyagi érdekeiket nézik
A különböző csodalevesekkel és cápalevekkel az a baj, hogy nem ismerjük a hatásait. Nem tudjuk, hogy segítenek vagy ártanak. A társadalomnak tudomásul kellene vennie, hogy orvosainak elsődleges szempontja, hogy olyan gyógymódot adjon, ami a betegnek használ. Ha biztosan tudnánk azt, hogy az ökörfarkkórónak a főzete gyógyítja a rák egyik típusát, akkor azt javasolnánk, és azt használnánk. De ehhez evidencia és nagyon hosszú klinikai vizsgálat szükséges. Az alternatív gyógyászat esetében ezek mind hiányoznak.
