Závada Pál fia, Péter verses kötettel jelentkezett. A mintegy ötven verset tartalmazó, a Libri Kiadó gondozásában megjelent kötet legtöbb darabja szorosan kötődik Budapesthez. A Pesti sampon című versben a szerző hét nagy fővárosi térhez kapcsolódó gondolatait fogalmazza meg, egy másik költeményben, a Klauzáliában is konkrét a helyszín. Előbbiben Závada Péter azt írja, “inkább otthon, de nem haza“.
“Ezer szállal kötődöm a városhoz, ez az otthonom: a IX. kerületben születtem, ott is nőttem fel, nemrég költöztem Újbudára. Itt érzem jól magam, ezt a nyelvet beszélem, itt élnek a barátaim, ezt a flasztert koptatom. A haza ugyanakkor számomra egy absztrakt fogalom, túl patetikus, amelyet még nem sikerült megfejtenem” – mondta a 30 éves Závada Péter az MTI-nek.
Verseinek témái szerteágazóak – lakótelep, időjárás, emberi és családi kapcsolatok, szembesülés önmagával -, az ablakon kitekintés (ahogy Kosztolányi tette a Hajnali részegségben) azonban vissza-visszatérő kiindulópont.
“Vettem is át Kosztolányitól, a Jövőre harminc című versemben a +szívem visszadöbben+ éppen a Hajnali részegségből való. Az ablakból szemlélődésnek egyszerű a magyarázata: otthon író típus vagyok, röghöz köt a számítógépem, az utcán inkább figyelek, fejben gyűjtöm az anyagot, ott túlságosan érdekelnek a dolgok ahhoz, hogy rögtön lejegyzeteljek bármit is” – magyarázta a költő.
Závada Péter több éve publikál irodalmi folyóiratokban – Holmi, Jelenkor, Ex Symposion, Litera, Irodalmi Jelen –, a SnASszFalT című blogjára 2006-tól is sok minden kikerült, még gyerekkori zsengéi is. “Az Ahol megszakadba elsősorban új munkák, az elmúlt háromnegyed évben születettek kerültek, a régiek közül csak néhány, többségük átírva, meghúzva” – fejtette ki.
Elmondta, hogy a Simon Márton szerkesztésében megjelent kötet négy ciklusa közül a felvezető részt követik az egymásnak válaszolgató nyolcsorosok, utána jönnek a családi témájú, súlyosabb darabok, majd a szonettek.
