„Újságos, képcsarnok, színházi jegyiroda, különleges méteráru, édességbolt, fényképész szövetkezet riport amatőr, papírbolt, óra-ékszer. Szemben Delta elektromos bolt, tv-rádió, OFOTÉRT, Hófehérke, antikvárium, a kapualjban a Könyves Mari árulta akkor slágernek számító könyveit.”
Boltfesztivál a 80-as években
„És a sportbolt, az idegennyelvű könyvesbolt, Korzó imbisz, a TIT (vagyis a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) irodája, nyomda, Fényszöv, ahol a 4×4-es igazolványképek készültek, Móra könyvesbolt, a kapu alatt az öreg könyvárus, Csongor szivarral a szája sarkában, meg az órás, majd a játékbolt, hangszerbolt, nagycsemege. A sarkon az élelmiszer bolt, a szűcsök mintaboltja, drogéria, Ádám férfi ruhabolt, virágbolt, Sirály női ruhabolt és ajándékbolt a sarkon. És persze az IBUSZ utazási iroda.”
Kíváncsi lennék, hogy ezt a „boltleltárt” olvasva vajon hány ember tudná megmondani, Szeged melyik utcájáról is esik szó? És azt, mikor nyithatott be mindegyikbe egyetlen napon az utcára betérő? Nem csigázom az érdeklődést tovább: ez bizony Szeged legforgalmasabb sétáló utcája, a felsorolt üzletek, amelyeknek neve egy mai fiatalnak jószerével semmit sem mond, az elmúlt évszázad nyolcvanas éveiben fogadták a vásárlókat. Tehát akkoriban, amikor Magyarországon még a tervszerű „hiánygazdálkodás” keserítette meg az emberek életét, és minden fontosabb volt új üzletek nyitásánál, a választék bővítésénél és a vásárlók udvarias kiszolgálásánál, Szeged szíve már a piacgazdaság ritmusára dobogott.
Ám senki ne higgye, hogy én voltam olyan okos, hogy hiánytalanul felsoroltam a három évtizeddel ezelőtti Kárász utca üzleteit, vendéglátó helyeit. Elekes Zoltán, Szeged kiváló ismerője, egykori Kárász utcai lakos, akinek nevéhez a Dömötör torony nevét viselő, kiváló színházi teljesítményt elismerő díj megalapítása is kötődik, osztotta meg páratlan Kárász utcás helyismeretét, amikor elmondtam neki – Szeged kincsei című sorozatomban ezt az utcát szeretném bemutatni. Mert valóban hatalmas kincse Szegednek a Kárász, ami már nyomaiban is alig emlékeztet a 80-as évek ütött-kopott, de mégis szeretett utcájára.
Névadó: a Kárász ház
Ám mielőtt a mai arculatról szót ejtenénk, következzen egy rövidke Kárász történet. Az utcát névvel először 1800-as évek elején látták el, akkor Pétervári Ország Útként jelölték a város térképén. A Kárász nevet a Klauzál tér sarkán álló Kárász házról kapta, amit a Szegeden nagy befolyással bíró Kárász család egyik tagja, Kárász Benő építtetett 1845-ben, aki ekkor Csongrád megye alispánja, majd 1848-ban főispánja volt. Aktív részt vállalt a szabadságharc küzdelmeiben, mint a szegedi hadi választmány tagja. Nem csoda hát, hogy Kossuth Lajos kormányzó 1849-ben ebben a házban szállt meg, és ennek erkélyéről mondta el utolsó (vagyis nem a híres toborzó!) magyarországi nyilvános beszédét. A Kárász vagyon egyébként a XIX. század végére semmivé lett, 1890-ben a házat is elárverezték.
Ám a díszes épület ma is áll, sőt mi több, teljes szépségében pompázik, akárcsak a Kárász többi palotája. Köszönhetően a 2000-es évek legelejére befejezett rekonstrukciónak, amelynek során előbb kicserélték az utca teljes közműhálózatát. Majd felújították az összes, köztük nem egy életveszélyes, málladozó homlokzatú épületet. Ezt követően díszkő burkolat váltotta fel az akkorra már teljes tönkrement, csúf aszfalt (rongy)szőnyeget, akárcsak az utcához szervesen kapcsolódó Klauzál téren. A Kárászra szép utcabútorokat tettek ki, hatalmas „cserepekben” pompáznak a virágok, és a látogatókat Kligl Sándor Szegeden élő szobrászművész szobrai köszöntik az utca mind a két végén.
2003: Europa Nostra-díj
Ki emlékszik már arra, hogy a Kárász korábban nem csak a sétálóké volt? Hogy mást ne említsünk, bármilyen hihetetlen, 1908 és 1926 között még villamos is járt a Kárász egy szakaszán, a Kölcsey utcáról érkezve haladt a Dugonics téren át az Aradi vértanúk teréig.
Ám ez már várostörténelem. Miközben a Kárász a város egyik legszebb látványossága lett, fokozatosan veszítette el kereskedelmi főszerepét. Bár állnak itt még üzletek szép számmal, ezek egy része többször is gazdát cserélt, bezárt, üresen áll. Csupán az Alexandra könyvesbolt, az antikvárium, a képcsarnok, valamint az újságüzlet, az ékszerbolt és az OFOTÉRT mondhatja el magáról, hogy sok-sok évtizedes örökséget ápol. A bevásárlóközpontok elszippantották a vásárlók nagy részét. Ugyanakkor vendégcsalogató szórakozóhelyek nyíltak meg, nyaranként százak üldögélnek a teraszokon, és nincs olyan városba érkező, aki ne sétálna végig ámuldozva a Kárászon. Ahol egyébként egy táblát is találunk arról, hogy a Kárász utca és a Klauzál tér felújításáért Szeged városát 2003-ban Europa Nostra-díjjal jutalmazták.
