Évek óta folyik a vita arról, hogy meg kellene újítani az iskolákban bebetonozottnak tűnő kötelezőirodalom-listákat. Noha eddig nem határozta meg semmilyen szabályozás, melyik évfolyamon, mit kell olvastatni a gyerekekkel, a pedagógusok ma is ugyanazokat a műveket adják fel kötelező olvasmányként a diákoknak, mint annak idején a diákok szüleinek az ő tanáraik.
2010-ben a Magyar Olvasástársaság készített egy felmérést, amely szerint szinte minden iskola felső tagozatában az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, a Szent Péter esernyője, a Légy jó mindhalálig, A kőszívű ember fiai és Az aranyember a kötelező olvasmány. Arató László, a Magyartanárok Egyesületének (ME) elnöke korábban lapunknak elmondta, hogy A kőszívű ember fiait például nem olvassa el a gyerekek többsége, mert nyelvileg nehéz. Érthetetlen, miért erőltetik a hetedikesekre mégis, elég lenne később elővenni ezt a regényt, ami nem is biztos, hogy a legjobb Jókai-mű – tette hozzá. A legelső regény, amit otthon el kell olvasnia a még alsós nebulóknak, az a legtöbb iskolában a – nyelvezetében a mai gyerekektől igen távol álló – Kincskereső kisködmön.
Nemrég egy beszélgetésen a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, Trencsényi László arra hívta fel a figyelmet, hogy azok a gyermekhősök – Nyilas Misi, Nemecsek Ernő vagy akár a Kincskereső kisködmön szereplői –, akiket a mai iskolarendszer fel tud kínálni, mint követendő példaképeket, a mai diákok szemében mind gyámoltalanok, gyávák, vagy ahogy ők mondják, lúzerek. „Miért csodálkozunk azon, hogy ez nem kell a mai generációnak és elutasítja őket?” – tette fel a kérdést az oktatáskutató.
Fotó: MTI / Máthé Zoltán
A tankönyv dönt
A tanárok általában ma is a tankönyvek és a munkafüzetek alapján állítják össze az elolvasandó műveket. Bár vannak a piacon olyan tankönyvek is, amelyek az olvasóvá nevelésre sokkal alkalmasabb kortárs műveket ajánlanak kötelezőnek, csak kevés iskola használja ezeket. Pedig a „kötelezővita” lényege pont az, hogy bár semmi baj a klasszikus irodalmi listán szereplő művekkel, de nem mind alkalmas arra, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást.
Ha az ő világukhoz, nyelvezetükhöz, problémáikhoz közelebb eső kortárs – mondjuk, Lackfi János, Berg Judit, Békés Pál, Varró Dani által írt – művekkel megszeretik az olvasást, eljutnak majd ahhoz is, hogy kézbe vegyék Jókait és Mórát is. Nem beszélve az egész világon a gyerekek millióit az olvasáshoz (vissza)vezető Harry Potterről, Gyűrűk uráról.
A lista ugyanaz marad
Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) nem ezt az utat választja. Az abban felsorolt művekből összeállítható kötelezőlista (csakúgy, mint a többi irodalmi részterület) a hagyományos kánont viszi tovább. Hozzá kell tenni, megengedi a dokumentum, hogy kortárs magyar és külföldi szerzőkhöz is nyúljon a pedagógus, de a konkrétan felsorolt művek mellett erre nem lesz idő: a kötelezően előírt szerzők kiszorítják a választhatóakat.
Felső tagozatban a János vitéz, a Toldi, a Lúdas Matyi mellett az Egri csillagok, a Pál utcai fiúk, a Kőszívű ember fiai (vagy egy másik Jókai-regény), és a Tanár úr kérem van cím szerint kötelező magyar irodalomként nevesítve, illetve szerzőként előírja még a NAT Kosztolányit, Mikszáthot, Móriczot, Örkényt és egy 20. századi regényt. Ez utóbbit (Csukás István, Fekete István, Gion Nándor, Lázár Ervin, Mándy Iván, Móra Ferenc, Szabó Magda, vagy Tamási Áron műveiből választhatja ki a tanár.) Középiskolában Jókaitól Az arany ember (vagy egy másik műve) lesz kötelező, szerzőként az általános iskoláknál is megjelöltek mellett „bejön” Márai és Krúdy. Itt három 20. századi alkotást ír elő a dokumentum, a választható szerzők: Gion Nándor, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Mészöly Miklós, Németh László, Ottlik Géza, Tamási Áron, Szabó Magda, Sánta Ferenc, Sütő András, Tersánszky Józsi Jenő.
Se Wass, se Kertész
A Magyar Olvasástársaság és a Magyartanárok Egyesülete (ME) egyaránt azt tartaná jónak, ha nem lenne a NAT ennyire merev, előíró, és több szabadságot hagyna a tanároknak például az irodalmi művek kiválasztásában. Abban pedig szinte minden szakember egyetért, hogy a 20. századi irodalom csekély hangsúlyt kap a NAT-ban. Takaró Mihály irodalomtörténész például olyan, a XX. század első felében alkotó, nemzetközileg elismert írókat látna szívesen az alaptentervben, mint Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Wass Albert, Gyóni Géza, Reményik Sándor, Tompa László, Kós Károly, Nyírő József vagy Szabó Dezső.
Arató László ME-elnök ugyanakkor Petri György, Hajnóczy Péter, Mándy Iván kihagyását fájlalja többek közt, továbbá azt, hogy nem lehet olyan mai kortárs alkotókat tanítani, mint Esterházy Péter, Nádas Péter, Spiró György vagy éppen az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre. Elméletben nem tiltja ezt a NAT, de mint Arató mondta, olyan mennyiségű mű van előírva, hogy az már elveszi a teret a kortárs irodalom tanításától.
Az új alaptanterv vitaanyaga tehát gyakorlatilag jogszabályban rögzíti azt a fél évszázada alig változó, több pontjában a mai gyerekeknek semmit nem mondó, az olvasásra nem nevelő kötelező irodalmi listát, amit eddig leginkább a megszokás és a tankönyvszerzők „erőltettek” rá a rendszerre. Ezután – ha a végleges változat így marad – már a NAT is előírja majd mindezt a tankönyvszerzőknek.